08.24.
Az utolsó csoportmérkőzésünket a házigazdákkal játszottuk, akik eddig nagyon meggyőző formát hoztak és már több éve együtt készülnek az Universiade-ra. A legjobb nyolcba jutásunk egy 18 pontos győzelemmel valósulhatott csak meg, ami hihetetlenül nehéz feladatnak tűnt. A mérkőzést a Taipei Arénában játszottuk, ahol a megnyitót is tartották. A mintegy 10 ezer néző befogadására képes csarnok több mint feléig megtelt a hazai szurkolókkal, akik hangosan buzdították csapatukat. Ellenfélként is hatalmas élmény volt ennyi ember előtt játszani ilyen nagy csarnokban. Bár a kezdésnél kicsit meg voltunk szeppenve, de miután felvettük a ritmust egy magas színvonalú, szoros meccsnek örülhetett a közönség a nagyszünetben. A második félidőre úgy mentünk ki, hogy valamilyen módon nyerjük meg a meccset, igaz a 17 pontos különbség már nem volt reálisan elérhető. Sajnos ez nem sikerült, de végig küzdve a meccset, sikerült pozitív élményekkel elhagyni a pályát, és készülni az alsóházi küzdelmekre.
08.25.
Amióta Tajvanon vagyunk, minden nap volt edzés, meccs vagy éppen edzőmeccs. Ma először van olyan szabadnapunk, amikor programot lehet csinálni, így egy szervezett túra keretében elindultunk megnézni a Taipei 101-et - ami a világ legmagasabb épülete volt 2010-ig - és a National Palace Múzeumot, ahol rengeteg régi időkből származó értékes gyűjteményt tekintettünk meg.
Sajnos nem fogtuk ki a legjobb időt, de a látványért, ami szemünk elé tárult így is megérte felmenni a felhőkarcolóba. A kilátóhoz egyébként a világ leggyorsabb személyszállító liftje vitt fel minket, ami 101 emeletet 38 másodperc alatt tett meg. A toronylátogatás után jött a múzeum, ahol időhiány miatt gyakorlatilag végig rohantunk három emeletet és a túravezetőnk pár dologhoz kommentárt fűzött. A múzeum legszebb része maga az épület volt az előtte lévő kerttel, ahol pár kép készítése után indultunk vissza vacsorázni és kipihenni magunkat a holnapi Dél-Korea elleni meccsre.
08.26.
Ma megkezdtük az alsóházi meccseket. Az első ellenfél Dél-Korea volt, akik ugyanolyan kellemetlen ázsiai stílusban játszottak, mint Tajvan. A meccsre egyébként egy majdnem másfél órás busz út vezetett. Az első percek jó kezdése megalapozott egy megnyugtató különbséget, ami a meccs végéig kitartott, így egy magabiztos győzelemmel harcoltuk ki a 9-12. helyért való játékot. A mi meccsünk után a magyar fiúk játszották az utolsó csoport meccsüket, amin ott maradtunk szurkolni.
Mivel a meccsünk elég érdekes időben, fél egykor kezdődött, így nem jutott idő ebédre, a közeli boltban próbáltunk valami „értelmes” ennivalót találni. Ahogy álltunk a piros lámpánál, egy autó hirtelen megállt az úttest közepén és az ablakban megjelent öt mosolygós gyerekfej és tíz integető kéz, a kocsi pedig addig állt az út közepén, amíg nekünk nem lett zöld, és nem indultunk el. Bár itt vagyunk már több mint egy hete, még mindig okoz meglepetést a tajvaniak közvetlensége és lelkesedése és az, hogy úgy kezelnek minket, mintha igazi nagy sztárok lennénk.
A fiúk sajnos elvesztették a végsőkig kiélezett kiegyenlített meccset Mexikó ellen. Indultunk vissza a szállásra és még aznap este biztossá vált, hogy másnap Argentína lesz az ellenfelünk, és ha legyőzzük őket, játszhatunk a 9. helyért.
Szücs Réka az Universiade válogatott tagjaként képviseli klubunkat Tajvanon. Játékosunk rendszeresen megosztja élményeit olvasóinkkal. Az alábbiakban harmadik írását adjuk közre, amely inkább visszatekintés az elmúlt néhány nap eseményeire.
