Rendkívül nehéz dolog egy egyetlen ponttal megnyert mérkőzésről kiemelni bármilyen momentumot, hiszen az első pillanattól az utolsóig minden értékesített dobás, büntető, tripla, megszerzett labda vagy lepattanó kellett ehhez a diadalhoz.
Szögezzük le, a végeredmény 56-55 lett a PEAC javára, voltak olyan források, amelyek a Fegyverneky Zsófi által 8 mp-vel a vége előtt eldobott triplakísérlet utáni lepattanót követően Jovanovic gyors kontráját érvényesnek látták – nos, ez már időn túl esett.
A meccs fő háttér-számaiban előrébb végzett a Sopron: lepattanók: 31-27, IBM: 61-50, gólpasszok: 13-7, személyi hibák: 17-23, mezőny dobószázalék: 42% - 39%. A legszámottevőbb egyéni teljesítmény is az egyik soproni, Sara Krnjic nevéhez fűződik, tripla-duplát ért el (17 pont, 13 lepattanó, 11 kiharcolt fault), ez 37 IBM-et ért. Tianna Hawkins 17 pontja 18 IBM-et ért.
A pécsi siker fundamentumai a bedobott 7 db hárompontos kosár (7/18=39%), a magas szintű büntetőzés (9/10=90%), és a 9 db szerzett labda lehettek. A mezőny három legeredményesebbje (17-17 pont) közül Raksányi képviseli a PEAC-ot, a hátvéd volt a pécsiek legponterősebb kosarasa, IBM-ben vele közel azonos értéket (14-et) hozott Reid (14) és Jovanovic (13) is.
A statisztikai lapból kiderülő furcsaságok között kell kiemelni soproni oldalon, hogy cserejátékosaik nulla pontosak maradtak, igaz, Zsovár 11 percet, a három légiós csere közül Farris 5, Tetemondova 4, Stankovic 2 percet játszott, vagyis a találkozó 89%-ában az első ötösével szerepelt Igor Polenek gárdája.
Nem megszokott, hogy a PEAC a második félidőben egyetlen büntetőt sem dobhatott, a 10 szabaddobásából 8-at az első, 2-t a második negyedben ért el.
Az is ritka jelenség, hogy úgy tudtak nyerni Raksányiék, hogy a záró 10 percben nem dobtak más értékű kosarat, csak triplát, hat kettes-kísérletük maradt ki, viszont épp a 3/3-mal triplázó Raksányi, valamint Fűrész és Reid jóvoltából a PEAC öt távoli kísérletéből három beakadt, így egy pontot meg tudtak őrizni előnyükből a fekete-fehérek.
Említsük meg a második és a harmadik meccsen video bíróval két soproni kosarat is érvényteleníttető Zeljko Djokic szerepét is, ez a négy pont rendkívül fontos volt a végelszámolásnál. Ezt a technikai megoldást egyébként a rájátszástól lehet alkalmazni, lényege, hogy meccsenként egy-egy alkalommal kérheti ki egy csapat, ha például az időn belül vagy azon túl esett kosarak, valamint a kosarak értékének megállapítása, vagy a negyedek utolsó találatainak megítélése során merül fel kétsége a bírói ítélet kapcsán. A PEAC mindkét elődöntőben (Pécsett Ciglar első negyedet záró kosaráról 13-29-nél derült ki, hogy már időn túli volt, Sopronban pedig Krnjic-éről 47-50-nél) jól élt ezzel a taktikai lehetőséggel, a soproniak Pécsett kikért kontrollja az eredeti játékvezetői ítélet helyességét hozta ki.
Amiről nem árulkodik a lőlap, az az egység, a remek csapatjáték, a magas szintű védőmunka, a nagyobb mentális erő és az ebből adódó, lélektanilag döntő pillanatokban bevitt találatok (valamint elkövetett hibák), és az alkalmazott taktika, amelyekből összességében a PEAC-PÉCS nüanszokkal is, de megérdemelten került ki győztesen a döntőnek is beillő párharcban, a kevésbé frissnek, terheltebbnek tűnő Uniqa Euroleasing Sopron ellen.
Húsvét vasárnap Sopronban drámai csatában nyert 56-55-re a PEAC-PÉCS, és jutott be a bajnoki döntőbe. Az összecsapás statisztikai lapjáról szemezgettünk.
