Hogyan emlékszel vissza a bajnokság végére?
Mikor megvertük az elődöntőben a Sopront, olyan érzelmek szabadultak fel bennünk, mintha döntőt nyertünk volna. A PINKK ellen sajnos végül nem sikerült megnyernünk a bajnokságot, pedig nagyon szép lett volna dupla koronával zárnunk a munkánkat. De nem szabad irreálisnak sem lenni, ha a szezon előtt elénk tesznek egy papírt a végül elért eredményeinkkel, boldogan aláírtuk volna. A rájátszás utolsó 16 napja alatt 8 mérkőzést játszottunk. Mindenki nagyon fáradt volt, a végén már nehéz volt mit mondani egymásnak, hiszen minden energiánkat otthagytuk a pályán, a legutolsókig harcoltunk egymásért. Ez a legnagyobb siker a számomra és a csapat számára. Ezért szeretném megköszönni minden játékosomnak, kollégámnak, hogy ezt együtt végig tudtuk csinálni. Nagyon örülök annak, hogy Kaposi Pálma kivételével senki nem sérült meg, mert az a ritmus, melyben játszanunk kellett, már nem volt egészséges. Emellett viszont nagyon sikeres évet zártunk, és nem gondolom, hogy csak az eredményesség szempontjából.
Milyen más szempontokból?
Két évvel ezelőtt az volt a célunk a klubalapításkor, hogy egy egészséges imázsú klub jöjjön létre. Mindenki nagy energiákkal és szeretettel végezze a munkáját, és ezért időben ki is legyen fizetve, mint egy profi csapatnál. Ez az imázs a legnagyobb siker, hiszen már nem csak a határokon belül, de nemzetközileg is nagyon pozitív kép alakult ki a klubról. Ez viszont nem mindig könnyű, vannak nehéz pillanatok is. Számomra ilyen volt az, mikor Horváth Lilla kiszállt. A jó periódusok mellett voltak mélypontok, mikor szinte mindent újra kellett kezdeni elölről, de azt hiszen, Isten is látta ezt a hatalmas munkát, és az eredményekben vissza is kaptuk a befektetett energiánkat. A kupagyőzelem óriási siker, hiszen három nap alatt két brutálisan erős együttest vertünk meg, ez később is igazolódott, hiszen az egyik csapat aranyat, a másik bronzot nyert a bajnokságban. Az MTK elleni elődöntőben pedig szinte csak a fiatalok játszottak, nagyon büszke vagyok rájuk emiatt. Erre a három napra biztos, hogy tíz év múlva is emlékezni fogunk.
A szakmai stáb átalakul, Imreh Ajtony már nem lesz a másodedzőm, amely egy nagy változás lesz. Szeretném megköszönni neki nem csak az idei szezont, de az elmúlt négy év munkáját is, és szeretnék neki sok sikert kívánni a Rátgéber Akadémián. Én a munkában maximalista vagyok, és olyan másodedzővel szeretnék dolgozni, aki szintén az. Sok embernek a kosárlabda hobbi, de nekünk olyan kell, akinek ez az élete. Persze a csapatépítés is folyamatban van. Vannak, akik maradnak, de körvonalazódnak az új igazolások is.
A csapatépítésen kívül milyen munka folyik jelenleg a klubnál?
A bajnokság után tíz napig pihentem, majd elkezdtem dolgozni a fiatalokkal. Nagyon élvezem ezt a munkát. Nincs az állandó nyomás és stressz, ami a bajnokság közben elkerülhetetlen. Mikor bemegyek a csarnokba, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen tehetséges gyerekekkel dolgozhatok együtt. 8-10 lánnyal edzünk, akikből 3-4 biztos, hogy a magyar válogatottban is bemutatkozik majd. Nagyon motivál, hogy azt érzem, én is segíthetek ezeknek a fiataloknak, hogy nagy játékosokká váljanak, úgy megyek edzésekre, mintha tegnap kezdtem volna az edzősködést, minden nap külön készülök.
Milyen edzésterv alapján dolgoztok?
Három irányban dolgozunk: az első az egyéni alapok fejlesztése, mint a dobástechnika, labdavezetés. A második az erőnlét. A harmadik szegmens pedig az atletikusság. Egy új szakemberrel, a PTE TTK egy adjunktusával, Váczi Márkkal kezdtük el a munkát ezen a területen. Hiszem, hogy ő nagyon hasznos lesz a csapatnak, nagy tudású szakember. Aki ezt a hathetes programot végigviszi, biztosan sokat fog fejlődni. Persze nagyon sok a most velünk edzők közül korosztályos válogatott, ők közben a válogatottjuk munkájához is kapcsolódni fognak, ahol a tőlünk kapott egyéni programjukat is folytatni fogják. Több korosztály legjobb, legtehetségesebb játékosaival dolgozni tényleg nagy öröm, minden feladattal jobbak és jobbak lesznek.
Hogyan alakul a jövő évi bajnokság?
Következő évben magyar bajnokságot fogunk játszani. Én ezt nagyon támogatom, a magyar-szlovák bajnokság nekünk rengeteg nehézséget hozott, nagyon sokat kellett utaznunk. A jövőben több energiát tudunk majd edzésre fordítani, amely a fiatalok fejlődése szempontjából nagyon fontos. A magyar bajnokság nagyot erősödött abból a szempontból, hogy négy-öt csapat is magas szintű kosárlabdát játszik, és ezen csapatok bármikor meg tudják verni egymást. Persze nincs Euroliga Final Four szintű csapat Magyarországon, mint korábban, a bajnokság viszont kiélezettebb lett. Ezt a legjobban az mutatja, hogy a Sopron, aki az Euroligában bejutott a legjobb 16-ba, nem jutott be a döntőbe. A magyar bajnokságban kevesebb meccs lesz, idén több mint 50 meccset játszottunk, én 40-nél fel is adtam a számolást. Ez túl sok volt, főleg egy olyan csapatnak, ahol ennyi fiatal van.
Mit lehet tudni a jövő évi csapatról?
Az a koncepciónk, hogy minden poszton a második ember már nagyon fiatal, saját nevelésű játékos. Ez már így volt Csutorás Fannival, Szamosi Amadeával és Balla Dorkával. Idén tovább csiszoltuk ezt a rendszert, most pedig ezek alapján próbáljuk építeni a csapatot. Hat-hét felnőtt játékos mellett a fiatalok fogják alkotni a jövő év csapatát. Hiszek benne, hogy tudnak majd bizonyítani. Az Európa Kupa, a nemzetközi megmérettetés pedig hab lesz a tortán mindenki számára.
Ezüstérmesként szóba került a csapatnál az Euroliga-indulás?
A bajnoki döntő után a következő lépés az Euroliga lehetne, vagy az, hogy bajnokcsapatot alakítunk, én, mint edző, ezt nagyon szerettem volna. Viszont a klubvezetéssel és a város vezetőivel beszélgetve kiderült, ez nem realitás. Csak úgy tudnánk ezeket vállalni, hogy újra csapdába kerülünk, adósságspirált kezdünk el. Nem áldozhatjuk fel az eddig kialakított imázsunkat, ezért rövid lépésekkel haladunk tovább. Jó lenne most azt mondani, hogy a következő szezon egyértelmű célja a bajnokság megnyerése, ám most az látszik, hogy pénzügyi lehetőségeink nem engedik meg, hogy erősebb csapatot alakítsunk annál, amely tavaly augusztusban az alapozást kezdte Pécsett. A tavalyi csapat csapat több mint 100%-ot hozott ki magából, így tudtunk kupát és bajnoki ezüstöt nyerni. Ezért nagyon szeretném, ha jövőre ismét az ország legjobb négy csapata közé tartoznánk. Ez pedig nem lesz könnyű az egyre erősödő ellenfeleinkkel, egy valószínűleg euroligás Miskolccal, Sopronnal.
Mi az, amiben a PEAC előrébb szeretne lépni jövőre?
Az elején is lefektettük, hogy új klubot alapítunk, nem akarjuk ellopni a régi klub hagyományait, szurkolótáborát... Idén sikerült megmozgatnunk többször a pécsi közönséget, teli csarnok volt a Dinamo Moszkva és a Sopron ellen is, ez adja a hitet nekünk, hogy meg lehet mozdítani az embereket. Két évvel ezelőtt mindenki tudta, hogy ez lesz a legnehezebb. De a következő évben ismét rengeteg pécsi fiatal lesz a csapatunkban, annál szebb és erősebb kötelék pedig nincs, mint hogy a barátnőnknek, osztálytársunknak, kislányunknak vagy unokánknak szurkoljunk. Szeretném, ha a szakmai eredmények mellett egyre több ember kötődne a csapatunkhoz, ezért pedig még többet kell dolgoznunk.
Vezetőedzőként Zseljko Djokics legsikeresebb szezonja volt a 2013/14-es évad: a PEAC-PÉCS kupagyőztes lett, a bajnoki elődöntőben legyőzte a Sopront, majd ezüstérmet akasztottak a PEAC-osok nyakába. Vezetőedzőnk értékel, és előre is tekint.
