- Véget ért a 2018/2019-es szezon, amelyben voltak jó és rossz periódusaink. Összességében milyen érzéseid vannak az elmúlt idény kapcsán?
- Ha a play-off elején hangzik el ez a kérdés, sokkal pozitívabb választ adtam volna, mint így a legvégén. Bravúrosnak értékeltem volna a negyedik helyen zárt alapszakaszunkat, csakhogy a rájátszás első két párharcában alulmaradtunk, így végül hetedik helyen kötöttünk ki. Mindannyian jobb helyezésre számítottunk ebben a roppant kiegyensúlyozott és erős pontvadászatban. Az idény előtt egy városi együttműködést hoztunk tető alá a PINKK csapatával, ami után egészen más viszonyrendszer volt a két klub között. Új szakmai stábbal vágtunk az idénynek, és megerősített csapattal. A magyar magunk három igen rutinos és jó játékossal erősödött, megtartottuk a ragyogó egyéni mutatókat hozó nigériai centerünket, leigazoltuk a VB negyedik helyezett belga válogatott irányítóját, és egy jó európai klubokban teljesítő szlovák válogatott erőcsatárt. Az évad során pedig több olyan kezdeményezésünk volt, amelyet sikeresnek éreztem: megújítottuk több pécsi utánpótlást adó általános iskolával kialakított kapcsolatainkat, így lelkes gyerekekkel bővült a lelátónk népe több mérkőzésünkön, aktívabbak voltunk a közösségi médiákban és videós felületeken, lett egy pörgős és jó csapatindulónk, jótékonysági eseményeket szerveztünk, és ami a legfontosabb: a pályán sem volt különösebb probléma a szereplésünkkel. Lehet, hogy a nekünk is csalódást keltő hetedik hely és a sok helyi negatív hang fényében furcsa, amit mondok, de tény, hogy ez a csapat hatvan százalékkal több győzelmet aratott, mint az egy évvel korábbi, így az egész éves értékelést nem csak megváltoztatott szabályrendszerben lejátszott play-off egy nagyon eltotojázott, és egy két egylabdás meccsen elbukott párharca kell, hogy meghatározza. Ugyanakkor rengeteget gondolkodtunk a szakmai stábbal azon, mik vezettek addig, hogy ilyen pocsék képet mutatott magáról a csapat a rájátszásban, ki, mikor, hol hibázott, és kinek mit kell megváltoztatnia, hogy az új évadban a végét se rontsuk így el. Meg is vannak a fő okok, mi belül tisztán látjuk ezeket, de az ezeken való tépelődés nem visz előre. Az idén elkövetett hibák egyben ki is jelölik az utat előre, tanulnunk, okulnunk kell belőlük.
- Gazdaságilag milyen idény van mögöttünk, bővült-e a szponzori háttér? Számíthatunk-e pozitív változásokra ebben a tekintetben?
- Őszintén elmondhatom, hogy ügyvezetőként a versenyképes pénzügyi háttér megteremtése és időbeni rendelkezésre állása volt a legnehezebb feladat Pécsett, 2018-2019-ben. Igen, értünk el bővülést, hiszen ez a csapat 20%-kal többe került az egy évvel korábbihoz képest, ugyanakkor továbbra is rendkívül takarékosnak kellett maradnunk a működési kiadásokban, mivel például a főszponzori támogatásunk háromnegyedére esett vissza erre az évadra. A bevételeink több esetben is késve érkeztek a betervezettekhez képest, és a határidős kiadásainkkal, bérekkel, járulékokkal nem szabadott késedelembe kerülnünk, így áthidaló megoldásokat kényszerültünk igénybe venni. A 2018-as mérlegünk előzetesen szerény pozitív eredményt fog mutatni, de azt is el kell mondani, hogy a naptári évben megszerzett forrásaink 40 millió forinttal kevesebbek, mint a 2014-es évben voltak. Ez az évek alatti mintegy 20%-os csökkenés figyelembe véve, hogy a riválisaink tőkeereje fordított előjelű, még jobban árnyalja az értékelés során figyelembe venni szükséges képet. Megítélésem szerint 5-6 csapat is többet, vagy legalább annyit tudott profi női kosárlabdára költeni, mint mi, ez pedig döntő tényező. De nem lehet kérdés, hogy Pécsnek, a sportvállalatunk tulajdonosi körének, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a Nemzeti Kosárlabda Akadémiának és az egyetemi sportkörnek, valamint a szurkolóknak is szüksége van minőségi női kosárlabdára. Amilyen fejlesztések mennek végbe az utánpótlás nevelés során városunkban, az egész egyszerűen nem működőképes egy erős felnőtt csapat nélkül. Ezért ahogy a lányok előtt sincs más út, mint az előrelépés eredmény-oldalon, úgy a menedzsment, a tulajdonosok előtt sincs más a további forrásbővítésnél.
- A Rátgéber László nevével fémjelzett Nemzeti Kosárlabda Akadémiával és a Pécsi Tudományegyetemmel is elindult egyfajta együttműködés. Ez mit jelenthet a PEAC-PÉCS csapata, illetve a játékosai számára?
- Mindkettő meghatározó partner lehet, illetve az Akadémia kisebbségi tulajdonosként már régóta az is számunkra. Ez az intézmény elkötelezett abban, hogy a PEAC-PÉCS olyan klub legyen, ahová szívesen jönnek olyan perspektivikus fiatal játékosok, akik közül a legjobbak az akadémiai képzésből kikerülve az élvonalban tudnak egy jó csapatban kosárlabdázni. Sokat profitálhat minden fél abból, ha ezek a tehetségek Pécsett maradva a Pécsi Tudományegyetem polgárai, hallgatói lehetnek, hogy a versenysporton túli életüket is megalapozzák egy piacképes diploma megszerzésével. A PTE konkrétabb szerepvállalásával itt is tudnánk hasonló előnyöket élvezni, mint a kosárcsapatok Debrecenben, Győrben, Szegeden, vagy az ELTE-n, vagy az NKE-n a fővárosban.
- A hetedik helyen fejeztük be a bajnokságot, ami hátrányosan érintheti a nemzetközi szereplésünket, de szándékunk, hogy az Európa Kupában rajthoz álljunk. Milyen döntési szakaszban van ez az ügy, mire számíthatunk?
- Valóban nem a saját kezünkben van a sorsunk, de nagyon bizakodunk abban, hogy ha az európai kupaszereplésre a pályán jogot szerző hat magyar klub közül valaki nem vállalja az Európa Kupát, abban az esetben nem hagy veszni egy kvótát az MKOSZ Elnöksége. Erre vonatkozóan a klubvezetők márciusi tanácskozásán is ígéretet kaptunk, és már a Csata elleni győztes párharcot követő első munkanap reggelén jeleztem főtitkár úrnál az indulási szándékunkat, amelyet írásban is megerősítettem. Készek lennénk a FIBA Európa Kupában elindulni, a szakmai és a gazdasági háttér adott lesz rá Pécsett, és egy számunkra kedvező döntés nagy lökést adhatna nekünk, hogy kikecmeregjünk abból a gödörből, ahová ez a menet közben sokkal értékesebb, de végül hetedik hellyel záruló évad befejezés taszított minket.
- Milyen változások lesznek a játékosfronton, kik azok, akik maradnak a tavalyi csapatból, illetve vannak-e már kiszemeltek a távozók helyére?
- Nem szívesen nyúlunk a változtatás eszközéhez, mert az állandóság értékeket adhat a jövőre nézve. Voltak is olyan periódusai a következő évad csapatának kialakítására vonatkozó, december óta tartó időszaknak, amikor közel is jártunk ehhez. Az állandóságot az edzői stáb adja, Meszlényi Róberttel és Ábrahám Mártával is szerződésünk van jövőre. A játékosok közül voltak, akiktől azt kaptuk, amit vártunk, és amit adtunk is nekik, de voltak viszont olyanok, akik komoly csalódást okoztak, elsősorban a play-off-ban mutatott karakterük miatt, nekik is köszönjük, amit a klubért tettek, de valószínűleg nem húzzák fel többet a PEAC-PÉCS mezét. Vannak azonban, akire számíthatunk az új évben is, élő szerződésű csapatkapitányunkról, Gémes-Sarok Nikolettről és Ruják Nóráról is remélem, hogy a nyáron rendbe jönnek a sérüléseik. Rajtuk és a szerződéssel bíró Tenyér Zsófin kívül Wentzel Nórával már korábban aláírtunk. Jelenleg az erős, ütőképes magyar mag kialakítása a fő feladatunk, több rutinos, jó játékos nevét kaptam meg a szakvezetőktől, akik közül vannak már aláírt, és vannak még tárgyalási fázisban lévő ügyletek, újra jó csapat leszünk, ha sikerrel zárulnak a tárgyalásaink. Természetesen a következő évadban is helyet fognak kapni az Akadémiáról kikerülő tehetségek is. Ezt az alapot megerősítjük új légiósokkal a pénzügyi lehetőségeink függvényében, és augusztustól újra azzal a céllal látunk munkának, hogy a tovább erősödő mezőnyben a négybe jutásért harcoló, a sportág pécsi barátainak örömet okozó Csapattá váljunk.
Az elmúlt héten vezetőedzőnkkel, Meszlényi Róberttel tekintettünk vissza a mögöttünk lévő szezonra, most Kond Árpád ügyvezetőt kértük arra, hogy értékelje az előző idényt, illetve beszéljen arról, mire számíthat a jövőben a PEAC-PÉCS.
