A Fűzy család őseivel kezdjük a beszélgetést, és megtudom, Ákos édesapjának ükanyja egy lengyel grófnő volt, aki a családjával a lengyel szabadságharc miatt menekült Magyarországra még a XIX. század közepén.
- Ákos fiam sokat örökölt ebből a grófi vérből, és sokszor gróf úrnak szólítottuk, mert a tartásából kiütközik az előkelőség. Én elfogult vagyok vele szemben, ez természetes, de ahogy ott áll a pálya szélén, nekem van benne valami méltóságteljes. Fűzy nagypapának könyvkereskedése volt a Király utcában, valószínűleg innen ered Ákos könyvszeretete. Három gyermekem van, három évenként születtek, Ákos a legidősebb – meséli az anyuka.
- A határtalan önállósága már korán megmutatkozott. A 60-as éveket éltük, GYES még nem járt, és nekem reggel 7 órakor a munkahelyemen kellett lennem. A Szegfű utcában laktunk, onnan mentek a gyerekeim bölcsödébe, óvodába és iskolába. A legkisebb fiammal én indultam babakocsival, Ákos pedig a 3 éves húgával reggelizett, bezárta az ajtót, a kulcsot eltette, ahová megbeszéltük, és elvitte a testvérét az óvodába a Séta térre, onnan pedig ment az I-es Gyakorlóba iskolába. Néha a gyomrom is összeszorult, hogy átérnek-e, a lányom nem tépi-e ki a kezét a kezéből, odaér-e az iskolába. De végigcsinálta. A felelősségtudata már akkor is nagy volt, ami rá volt bízva, azt végrehajtotta.
Mostani vezetőedzőnk másodikos volt, amikor a karácsonyi szünetben elolvasta az Egri csillagokat, és azóta nem tette le a kezéből a könyveket. Már az alsó tagozatban kiválóan sakkozott.
- Egyszer legyőzte az apját sakkban, aki ezt annyira zokon vette, hogy soha többé nem ült le vele sakkozni – emlékszik vissza az anyuka.
- Ákos azóta is az összes feszültségét internetes sakkal vezeti le, vagy egy jó könyvet vesz a kezébe. Sokan csodálkoznak, hogy miért nincs jogosítványa, nem értik, hogyan lehet busszal járni, és ott is olvasni. Én meg nem értem, mi ebben a csoda! Ő soha nem is akart megtanulni vezetni, egyszerűen irtózik tőle, egyáltalán nem érdeklik a műszaki dolgok. Hetedikben nemzetközi rajzpályázatot nyert, a rajzait kivitték Finnországba, őt nem. Az is hozzá tartozik Ákos életéhez, hogy ő is, és a testvérei is tulajdonképpen apa nélkül nőttek föl. A férjem reklámgrafikus volt, elsősorban csak önmagával, kiállításaival, a saját életével volt elfoglalva. Ákos pedig csodálatos apa lett, aki mindent megtesz a lányaiért. Mindhárman kosaraztak. A legidősebb, Fanni nőtt a legkisebbre, a 175 centijével jó irányító lehetett volna, masszív lány volt, akit nem lehetett csak úgy kibillenteni az egyensúlyából a pályán. De aztán megtalálta a szerelem, kamaszodott, az apja volt az edzője, és ő küldte el az utánpótlásból, hogy ilyen pökhendien nem lehet játszani. A középső lány, Fruzsi nagyobbra, 180 cm fölé nőtt, ő is játszott egy darabig, aztán abbahagyta. A legkisebb, Fédra a legmagasabb hármójuk közül, de ő Ákos laza ízületeit örökölte, sok sérüléssel küszködött, és 14 évesen ő is fel akarja adni. Kértem Ákost, hogy ne engedje. Aztán itt van Pinczés Panna, a lányom lánya - mutat a nagy szemekkel figyelő kislányra
- vele mindig különleges kapcsolata volt Ákosnak, csecsemő korától nagyon jól megértik egymást. Ő most Szentendrei Áronnál kosarazik, jó irányító lehet belőle, ha elég okos lesz és átlátja a pályát.
Panna ellentmond a mamának, mert ő nem irányító szeretne lenni, de Erika néni szerint nem lesz elég magas más posztokhoz. Kicsit elvitáznak ezen, majd rátérünk arra, hogy milyen kamasz volt Fűzy Ákos. Anyukája szerint érzékeny, konok és önfejű. Mesél arról az afférjáról, ami miatt eltanácsolták a Széchenyi Gimnáziumból. Panasz volt rá, hogy matematika tagozatos diákként miért nem járt külön matekórákra. Akkor szeretett bele a kosárlabdába, így nem érdekelte már annyira a matek, de az igazi bűne más volt:
- Kétszer is szembeszállt az igazgatóval, mert Lenin elvtárs születésnapján nem kötött nyakkendőt, hanem sportruhában ment iskolába. Aztán később, Sztálin elvtárs születésnapján nem is ért be időben az iskolába. Ezért a szemtelenségért, felelőtlen politikai magatartásért az akkori igazgató kidobta a gimnáziumból. Onnan a Nagy Lajosba keveredett, ahol a matektanár engedett meg magának egy olyan beszólást, amire Ákos visszaszólt és kikérte magának az apja becsmérlését, pedig nem volt túl jó a kapcsolatuk. Aztán matekból megbuktatták. Nem azért, mert hülye lett volna hozzá, hanem mert a tanár urat kinevette az osztály. Ákos jelleme ilyen, ritkán, de akkor igazán nagyot szól.
Talán nem gondolnánk, de Erika néni nagyon ellenezte, hogy kosárlabdázó váljék a fiából. Ő maga 8 éves kora óta úszott, a sportuszoda mai névadója, Abay-Nemes Oszkár volt az edzője, így a sport nem volt idegen terület a Fűzy családban. Nyáron a Balatonon nyaraltak, a gyerekek ott táboroztak, emellett sokat kirándultak, hétvégente megjárták a Mecseket. A kosárlabdával a középiskolai tornatanára „hozta össze”, amikor elküldte a Pécsi Postásba kosarazni. 16 évesen az NB II-ben játszott, 18 évesen pedig már a PVSK-hoz került. Azóta a Kaposváron töltött katonaidejét leszámítva a pécsi kosárlabdában dolgozott, 1991 óta, 28 éves kora óta edzőként.
– Én nagyon elleneztem, hogy kosárlabdázó legyen belőle. Tiltakoztam ellene, hogy a három gyerekem közül legokosabb, legsokoldalúbb elmegy sportolónak, később meg edzőnek! Komolyan mondom, csak azután kezdtem el néha kosármeccsre menni, hogy szegény Horváth Juci meghalt. Addig nem akartam tudomást venni arról, hogy Ákos kosárlabdázó. Pedig nem vagyok sportellenes, de úgy láttam, ha valaki a gimnáziumban matematika tagozatra jár, de jól megy neki a magyar, a történelem, a földrajz is, az sportoljon, de ne válassza ezt a munkájának! A szememben ez nem volt igazi foglalkozás! Aztán Messina óta vagyok ott minden mérkőzésen. Az elején tulajdonképpen csak azért mentem, hogy lássam a fiamat. Előtte egyszerűen nem is lehetett vele találkozni! Megszülettek a lányai, őket majdnem minden hétvégén elhoztam hozzánk, hogy legalább az unokáimat lássam, de olyan nemigen fordult elő, hogy ebédre jöttek volna a szülők is, mert Ákos ki tudja, az ország vagy a világ melyik részén volt éppen akkor! Nagyon szereti az edzősködést, a munkáját. Valahogy úgy, mint a sakkot vagy a könyveit. Meg azt hiszem, a rozét, amire a Rátgéber Laci szoktatta rá. A jó kaját és a minőségi borokat. Mert abban igaza volt Rátgébernek, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy szar borokat igyunk.
Amikor Rátgéber Lászlóra terelődik a szó, Erika néni nem rejti véka alá csalódottságát és keserűségét az idén kialakult helyzet miatt. Nem tud érzelemmentesen beszélni a szituációról, ami az ő szemszögéből nem meglepő. Anélkül, hogy ebbe a lassan nyugvópontra jutó ügybe mélyebben belemennénk, annyit azért rögzítsünk, hogy édesanyja szerint Ákos most 15 évnyi barátságát gyászolja a lelkében.
– Nem örültem, hogy elvállalta a MiZo vezetőedzői posztját. Azt mondtam neki, hogy egyre lejjebb csúszik majd a MiZo, és ő lesz a hülye, mert bezzeg a Rátgéber idejében…! Mindenki elfelejti, hogy az utolsó két évben ő sem tudott aranyat nyerni, mert nem volt olyan erős a csapata. A sakkban Ákos teszi a bábut oda, ahová szeretné, a kosaras lányok viszont nem mindig királynők. Nem mindig oda futnak, és azt csinálják, amit az edző kér. Rendszeres internet olvasó vagyok, olvasom a különböző hozzászólásokat is… Mindenki Rátgéberhez hasonlítgatja Ákost, az ő 4-5 évvel ezelőtti eredményeihez. A magánvéleményem az, hogy a MiZót ebbe szörnyű anyagi helyzetbe az az időszak vitte. Meg kell nézni azokat a játékosokat, akik akkor itt szerepeltek: olimpiai bajnok, jó nevű, híres kosarasok, akik rengetegbe kerültek. A vezetés pedig nem tudott nemet mondani az akkori igényeknek, lesz, ami lesz a kasszával… Hol van most a Vilnius, Vilutyte Jolka csapata, a Como, a Valenciennes, a CSKA Moszkva, a Hejkova Rózsahegye, vagy a Wuppertal? Ezek valaha Európa leghíresebb csapatai voltak, de nem találtak szponzort, és megfulladtak. Nagyon félek, hogy ez történhet a MiZóval is. A fórumokról meg annyit, hogy sajnos hűen tükrözik azokat az állapotokat, amilyenben ez az ország van… Emlékszem, amikor Ákos vezetőedző lett, én már 8 éve jártam kosármeccsekre. Jöttek hozzám, és gratuláltak, amit nem értettem igazán, mert én ugyanaz az ember maradtam, mint aki azelőtt voltam. Mi változott volna attól, hogy az én fiam vállalta ezt a posztot? A fiam is az maradt, aki volt, meg én is. Érdekes, hogy most, amikor annyian kikezdték szegény fiamat, hűvösen elfordítják a fejüket, amikor bejövök a meccsre a csarnokba. Hát ilyenek az emberek… Nem is értem, miért most jöttek hozzám cikket készíteni, és miért nem tavaly év végén, mikor még nem pocskondiázták ennyien, amikor szép eredményeket ért el egy jobbára ifikre építő csapattal!?
Békésebb témára térünk rá, de látszik, érződik az anyai szeretet és aggodalom, és persze a fia iránti elfogultság Erika néni minden mondatán. Megtudom, hogy Ákos vett először tévét a szülői házba, 1982-ben, a focivébé idején fellázadt, hogy neki márpedig tévé kell. Addig csak könyvek, újságok és hanglemezek „uralták” a házat. Fényképalbumot vesz elő, cikk-kivágást mutat, amelyen a fia kosárlabdázóként szerepel. Egy másikon Ákos kopaszra nyírt fejjel, egy bajnoki cím megnyerése után. Majd a Bourges elleni, Branzova 3 büntetőjével megnyert, Final Fourt érő meccs cikkei. Aztán a 2008-as írások, miután Fűzy Ákos lett a MiZo Pécs 2010 vezetőedzője. És a tavalyi kupagyőzelem felvételei.
Az interjúnak vége, nagymama megkérdezi unokáját, Pinczés Pannát, hogy még ezek után, amit a mamától hallott, még mindig kosaras akar-e lenni. A válasz egy nagy mosoly és határozott igen.
És a jövő rajta múlik.
Apró Annamária – 2010. március