- Amikor felkértek, hogy legyél a MiZo Pécs 2010 vezetőedzője, volt egy papír, amelyre felírtad az érveidet, amelyek az igen, vagy a nem válasz mellett szóltak?
- Abban a pillanatban nem volt meg ez a papír, viszont az elmúlt évek során felmerült már a kérdés, hogy ha Laci elmegy Pécsről, elvállalom-e a feladatot. Mindig az volt a válaszom, nagyon át kell gondolni, hogy Rátgéber László távozása után el szabad-e vállalni a vezetőedzői tisztet. Mert ha ő elmegy, azt jelenti, hogy valami olyat lát, érzékel, ami miatt Pécsett már nem érez elég lehetőséget, kedvet, kihívást. Ilyenkor én dugjam be ugyanabba a hurokba a fejemet? Hozzam eleve vesztes helyzetbe magam? Semmiképpen nem akartam „rangkórságba” esni, és egy ilyen csapat vezetőedzői posztjának dicsősége miatt elvakultan, meggondolatlanul dönteni. De azt is nagyon jól tudtam, ha csak egy olyan indokot is találok, amely miatt el szabad vállalni a feladatot, hiába lesz számos ellenérv, igent fogok mondani. És most sokkal jobb az egyenleg.
- Elmondanád, mi volt az az indok, vagy indokok, ami miatt belevágtál?
- A mai napig roppant felemelő érzés a Városi Sportcsarnokban felnézni a mennyezetre, és látni a sok bajnoki zászlónkat. És tudom, hogy ezekhez mennyi közöm volt. Olyan hagyomány, tradíció, ami kötelez. Emellett fontosak azok a személyi kötödések, amelyek az itt maradó játékosokhoz fűznek. Végig gondolva, hogy Iványi Dalma, Vajda Anna mit jelentenek a magyar női kosárlabdában, és ők továbbra is a MiZo Pécs 2010 színeiért fognak küzdeni, önmagában is elegendő indok a feladat elvállalására. Aztán a közönség miatt is vállaltam, akik állandóan a csapat mögött álltak. A saját nevelésű fiataljaink egy részének az utánpótlásban az edzője voltam, nagyon szép feladat, hogy néhányuknak kiugrási lehetőséget tudunk adni az idén. Azt érzem, hogy gazdaságilag is kezd megerősödni a klub. Az a koncepció, amely mentén az új tulajdonosi kör tavaly működtette az együttest, megélt már egy évet, a hozzám eljutó információk szerint a nyáron megint csökkentek a még meglévő tartozások. Mára kézzelfogható, hogy minőségben és mennyiségben olyan keretet sikerült kialakítani, amely alkalmas lehet a céljaink megvalósítására. Ezek közül egy is elég ahhoz, hogy vállaljam a felkérést. Nyáron eljött a pillanat, hogy Laci elment, megérkezett a felkérés, nem kapkodtam el a döntést, átgondoltam a helyzetet, és így mondtam igent. De a lelkem mélyén már akkor tudtam a válaszomat, amikor egy sörözőben Laci a szurkolóknak, a barátainknak bejelentette a távozását. Akkor nem volt energiám rá, de most szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy megköszönjem mindenkinek azt a rengeteg gratuláló, jó szándékú, bíztató sms-t, amit számolatlanul kaptam azokban a napokban.
- Te sem tudtad korábban a távozásról szóló döntését?
- Maximum csak bizonyos ráutaló jelekből érezhettem, de nekem is a bajnoki döntő vége utáni másnap, délelőtt mondta el, hogy elmegy Pécsről.
- Mivel lennél igazán elégedett az első idényed végén? Egy újabb zászlóval a Sportcsarnok mennyezetén?
- Nagyon érdekel a feladat, hogy megmérettessem magam. Kíváncsi vagyok, hogy más habitussal, kicsit másképp gondolkodva az életről és a kosárlabdáról, mint azt Laci teszi; mennyire tudok én egy ekkora projektet levezényelni. A másik motivációm: szeretném látni, amikor örül a közönség, és örül a csapat annak, hogy milyen jól kosárlabdázunk, hogy erősek vagyunk és lehengerlőek, harcolunk, küzdünk, dominálunk a pályán, és ezzel le tudunk győzni nálunk erősebb csapatokat is. Így együtt, ezekkel a MiZo Pécs 2010-es védjegyekkel olyan dolgokat is véghez tudnak vinni, amiről nem is álmodtunk korábban. Szeretném sokszor látni, hogy tele van a csarnok, boldogok a szurkolóink, mert ha ez megvan, akkor az eredményekkel sem lehet baj. Persze, az aranyéremmel mérnek mindent, de ha ezek mind megvalósulnak, akkor azt is meg fogjuk szerezni!
- Magad mondtad, hogy más az életfelfogásod, mint Rátgéber Lacié. Mennyiben?
- Arra gondoltam ezzel, hogy én nem élek annyira kifelé, kevésbé vagyok exhibicionista. Nem keresem annyira a külvilág felé a megnyilvánulási lehetőségeket, visszafogottabb vagyok a civil életben is, és nem pezseg úgy a levegő körülöttem, nem eszem olyan nagy kanállal az életet. De azt remélem, előny lesz, hogy nem visz el a hév, és nem feszélyezi a csapatot, nem viszi el más irányba az energiákat.
- Más lesz a viszonyod a játékosokkal ezután?
- Nyilván másként alakul ez azokkal, akikkel már régebben dolgozunk együtt, és a másodedzőjük voltam. Egyik napról a másikra nem tudjuk meg nem történtté tenni az elmúlt éveket, és művi úton kialakítani egy távolságot közöttünk, de nem is akarjuk. Így alapvetően megmarad, ami eddig: tiszteljük egymás munkáját, személyiségét, elhivatottságát, és hiszünk egymásban.
- A kimagasló eredményekhez tűz, temperamentum kell az oldalvonal mellől, vagy higgadt megfontoltság?
- Amíg úgy megy minden, ahogy előzetesen elképzeltük, felépítettük, addig nincs szükség temperamentumra. Ilyenkor is ébernek kell lenni, hogy abban a pillanatban beavatkozzon az ember, amikor ez megváltozik. Ez lehet csere, időkérés, vagy hangeffektus. Megvannak azok a gesztusaim, amire szükség van, talán kevésbé teátrálisak. Szerencsére eddig úgy dolgozott a csapat, hogy csak egy-két esetben kellett felemelnem a hangom. Hogy a stressz-helyzetek mit hoznak, az majd kialakul, előre nem tervezek el semmit. Arra figyelnem kell, hogy nem szabad Laci reakcióit keresnem és idéznem mindig, azt gondolva, hogy az automatikusan önmagában hordozza a sikert, de az is ugyanilyen hiba lenne, ha elutasítanék mindent, ahogyan ő reagált volna. Más személyiségek vagyunk, még akkor is, ha 13 éven át remekül együtt tudtunk dolgozni, mert jól kiegészítettük egymást.
- Hogyan reagált a családod, amikor elvállaltad a vezetőedzői posztot?
- A feleségem, Anikó büszke volt, de féltett. Kevesebb információval rendelkezik a klub gazdasági helyzetéről, és mint oly sok emberben, benne is felmerült, hogy a MiZo Pécs 2010 leépülésének látványos megnyilvánulása Rátgéber Laci és Fegyverneky Zsófi távozása. Viszont ahogy meghoztam a döntésemet, támogatott és mellettem áll. A családom többi tagja pedig egyértelműen büszke, hogy egy ilyen tradíciójú, patinás klub vezetőedzője vagyok.
- Éled már ezt? Érzed az első számú vezetőséggel járó feszültséget, a felelősséget?
- Most még nem, csak a munkát élvezem. Zseljko Djokic-csal felépített tervek alapján dolgozunk, a legjobb meggyőződésünk szerint. Reggel a tükörbe nézve nem látom a glóriát a fejem felett, hogy én vagyok a MiZo Pécs 2010 vezető edzője, nem lettem más ember, ugyanúgy végzem a napi rutin teendőimet otthon, majd a hónom alá csapom az újságot, buszra szállok, és megyek edzésre. A külsőségeimben nem is szeretnék megváltozni. Persze tudom, hogy felelősebb a munkám, de egyelőre ez nem terhel túlságosan.
- Ha a külsőségekben nem szeretnél változni, akkor miben?
- Már évek óta szükség lett volna rá, hiszen a napi munkához nehezen nélkülözhető: az angol nyelvet meg kell tanulnom. A bemelegítések során használt kifejezések megvannak, de ez nem elég. Ha kialakul a napi program a bajnokság elindulását követően, akkor meglátom, hova illeszthető be a dolog, és neki fogok állni.
- Milyen életet élsz, amikor nem a kosárlabda van a központban?
- Szeretek otthon ülni, és olvasni. A mai magyar kortárs szerzők felüdülést jelentenek számomra, mostanában Eszterházy Péter és Spiró György vannak rám legnagyobb hatással. Lehet, hogy kicsit hóbortosnak tűnik, de a mai magyar költők közül Petri György versei fogtak meg legjobban. És természetesen élvezem látni, ahogy felnő a három gyermekem, ahogy cserfesednek, szépülnek, öntudatra ébrednek, ahogy kisgyerekből nők lesznek. Nagyon szeretem a családi összejöveteleket, születésnapokat, névnapokat, illetve a már hagyományos, tradicionális Anna napi kerti partit.
- Milyen apának érzed magad?
- Rossznak. Következetlen vagyok, és elfogult a gyerekeimmel. „Megettek” már a lányaim, persze ez az ő szempontjukból valószínűleg „jó fej” dolognak tűnik, de pedagógiai értelemben helytelenül, sokszor elvtelenül is megvédem őket. Tudom, hogy ezzel végső soron nekik ártok, emiatt tartom rossz apának magam, de mégis levesznek a lábamról a szőkeségükkel, a mosolyukkal, a lényükkel. De alapvetően azért nem aggódom miattuk, egészséges lelkületű felnőtteket nevelünk, akikből nem lesznek rossz emberek amiatt, hogy én ilyen apjuk vagyok, viszont kétségtelenül kihasználják az atyai szigor teljes hiányát.
- És mennyire lehet rád számítani a házimunkában?
- Vannak olyan feladatok, amik felüdítenek. Kifejezetten szeretek például mosogatni, teljesen kikapcsol, sőt, jó ötleteim támadnak, miközben könyékig nyúlkálok a habos, meleg vízben. Van pár hibiszkusz, leander, füge és tuja a kertben, amelyeket én nyesegetek, öntözgetem, figyelem a fejlődésüket. És persze van még pár dolog, amit Anikó parancsszóval megkíván, és amiben a tehetségem szerint részt is veszek, de ezek nem okoznak örömet…
- Nyaranta hol és hogyan kapcsolsz ki?
- Abban a korban vagyok már, hogy a nyugalmat, a meghittséget, a csendet keresem, és nem a nyüzsgést. Próbáljuk úgy szervezni, hogy pár nap jusson Anikóval kettesben, majd néhány gyerek is csatlakozik hozzánk. Nagyok már a lányok, Fanni önállóan szervezi a nyarait, de a két kisebbel általában együtt pihenünk. És jól érzem magam Magyarországon, nem nagyon vágyom külföldre. Fontos, hogy tudjunk beszélgetni, mert erre év közben nagyon kevés lehetőség van, és egy olyan rendszerességet kialakítani, ami a sok utazással járó kosárlabdás élet miatt nincs meg.
- A korábban, másodedzőként általad ellátott egyéb feladatokat mennyire viszed tovább, vagy mennyiben adod át Zseljko-nak?
- Például a televíziós kommentálás megszűnik, mert elég rosszul adná magát, hogy a saját meccseimet magyarázzam el utólag a nézőknek. Más volt, amikor Laci tevékenységét kellett közérthetőbbé tenni a kosárlabda barátok számára. A többi nem nagyon változik. Tudomásul veszem, hogy a csapat életéről a sajtón keresztül informálni kell a szurkolóinkat, így a rám tartozó kérdésekben mindig a nyilvánosság rendelkezésére fogok állni. Zseljko-val teljes körű munkamegosztásban dolgozunk, a korábban Laci és köztem jól működő modell annyiban bővül ki, hogy neki a taktikai kérdésekben nagyobb megnyilvánulási lehetőségei vannak, mint korábban nekem voltak. Eddig a MiZo Pécs 2010 játékát Laci találta ki, én a megvalósításban és a végrehajtásban működtem közre, most a taktikában Zseljko-ra nagyobb mértékben számítok. Sokkal inkább egymás mellé rendelt viszonyban dolgozunk.
- Rátgéber Laci nem maradhat ki a beszélgetésünkből, mint ahogy jelen van még nagyon sok mindenben a klub életében az ő keze munkája. Milyen viszonyban maradtok egymással?
- Természetesen sokat beszélgettünk Lacival azóta is. Végig kísértem a munkáját a válogatottnál, több edzését megnéztem, mielőtt Moszkvába utazott, több alkalommal is jól elbúcsúztunk egymástól. Megmaradt a baráti kapcsolatunk, többször a maximális bizalmáról biztosított, amit a távolság nem fog szétválasztani. Sajnos viszont emiatt kevesebbet fogunk együtt vörösborozni. Biztos vagyok benne, hogy lesz még sok szakmai eszmecserénk, abban is, hogy elsősorban én fogom majd az ő tanácsait kérni bizonyos kérdésekben, és abban is, hogy Laci segíteni is fog mindig.
Kond Árpád – 2008. szeptember
A 2008/2009-es idényben a MiZo Pécs 2010 kispadján új szakember vette át a vezetőedzői tisztséget. Fűzy Ákos tizenhárom évig dolgozott Rátgéber László keze alá, mostantól viszont ő a szakmai munka első számú irányítója. Az edző személyiségét, filozófiáját és hátterét is igyekszünk megmutatni alábbi beszélgetésünkben.
