A 22 éves Nadija Smailbegovic a szezonban önmaga legjobb teljesítményét hozta a hétvégén a DVTK ellen, részben ennek apropóján beszélgettünk vele többek közt a kezdetekről, arról hogy került Magyarországra, illetve hogy mit vár az előttünk álló megmérettetésektől.
„A kosárlabda elvégre egy csapatsport, és mi elveszítettük a mérkőzést, így nem lehetek teljesen elégedett önmagammal sem” – kezdi az értékelését Nadija, amikor azt kérdeztük, miként élte meg a DVTK elleni meccset, ahol 23/9 pontot dobott. „Ennek ellenére van azért bennem büszkeség is arra a meccsre visszagondolva, mert úgymond végre felébredtem a téli álmomból és kezdem megtalálni önmagam a pályán. De kikaptunk és itt az a lényeg, hogy csapatként hogyan tudunk szerepelni.”
A Naki becenévre hallgató fiatal lány Pécs előtt hosszú ideig, hat szezont a Vasas Akadémia berkein belül kosárlabdázott, augusztusban pedig már Pécsett kezdte a felkészülést. „Nagy kihívás volt számomra ez a váltás, de nekem az segített, hogy szinte mindenki új volt a csapatban, nem pedig egy meglévő közösségbe csöppentem bele Pécsett, így a beilleszkedés is könnyebben ment. A menedzsment és a lányok is nagyon segítőkészek voltak, gyorsan és hamar sikerült belerázódnom. Úgy érzem, ez volt a tökéletes időzítés arra, hogy váltsak, és eljöjjek Pécsre. Nagyon fiatalon kerültem Budapestre, kellett két-három év hogy megszokjam az új várost, az új csapatot és azt, hogy az otthonomtól távol kosárlabdázok. Mivel éreztem magamon a folyamatos fejlődést, azt gondoltam, itt az ideje, hogy egy profibb, jobb körülményeket biztosító klubban folytassam a pályafutásomat, és akkor jött a pécsi ajánlat."
Nadija 2017 szeptemberében mutatkozott be a magyar első osztályban, éppen a DVTK ellen. Hat perc jutott neki, ami alatt két sikeres középtávolijával négy pontot szerzett. De vajon hogyan történt egy fiatal lány számára, hogy teljesen átszervezze életét és külföldön építse tovább profi pályafutását? „Szerbiában nincs erős női kosárlabdabajnokság, annak ellenére, hogy a válogatottunk viszont nagyon jó, nagyon eredményes - mondja Nadija, aki egyébként tagja a felnőtt szerb válogatott keretének és éppen kimaradt az olimpiai selejtezőre utazó csapatból. "Én annak idején szülővárosomban, Novi Pazarban fiúk között kezdtem el kosárlabdázni, nem volt olyan hely, ahol csak lányok lettek volna. Egy tőlünk kétórányira fekvő városban találtunk nekem egy csapatot, de itt az edzéseken nem tudtam részt venni, csak meccseken játszottam. Az első Európa Bajnokságon, amin a válogatottal részt vettem, nem vallottam szégyent, és akkor kaptam azt a tanácsot az edzőmtől, hogy érdemes lenne külföldön folytatnom a kosárlabdát, keresni egy olyan helyet, ahol tudnék fejlődni. Azért választottam Magyarországot, mert számomra a kosárlabda mellett a tanulás is fontos, Budapesten pedig van szerb gimnázium és ez nagyban megkönnyítette a döntést."
A családtól viszont így már igen fiatalon igencsak messze került. „Az elején nagyon nehéz volt, távol a szüleimtől. Nem is kell mondanom, mint minden aggódó anyuka, az enyém is nehezen viselte, hogy más országba kerül a gyermeke. Nem tudtunk sokat találkozni, nagyon ritkán járhattam haza. Korábban a válogatottban nyaranta eltöltött időszak alatt sem tudtam együtt lenni a családommal, úgy érzem ez a fajta tapasztalat sokat segített, abban, hogy egyedül is megálljam a helyem egy idegen országban. Édesanyám családjában többen is sportoltak, ő azonban nem, apukám volt az, aki régebben sportolgatott. A szüleim mindketten egyetemi tanárok és van egy nővérem, ő az apukám nyomdokaiba szeretne lépni, aki egyetemi professzor, és építészmérnöknek tanul. Eleinte én is ezen az úton indultam volna el, de megtaláltam az örömet a sportban.”
A sport mellett azonban a tanulást sem engedi el teljesen, a tankönyvek is jelen vannak Naki életében. „Miután végeztem a gimnáziumban, otthon, Novi Pazarban elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat a sport terén, ez hasonló, mint itt Magyarországon a Testnevelési Főiskola. Sajnos a kosárlabdázás végett nem tudtam megoldani a személyes jelenlétet odahaza, így ez abbamaradt. Mivel mindig is érdekelt a pszichológia, jött az ötlet, hogy ebben az irányban szeretném folytatni, és találtam is egy olyan egyetemet, ahol ezt online tudom tanulni. Most ősszel kezdtem el, és mondhatom, ez egy izgalmas és egyben nagyon nehéz kihívás is számomra.”
Visszakanyarodva a kosárlabdához, a fiatal irányító-hátvédünk optimistán tekint a jövő elé, amikor arról kérdezzük, milyen eredménnyel lenne elégedett. „Csapatként nagyon sokat beszélgetünk egymás között a céljainkról és én is azt gondolom, hogy merjünk nagyon álmodni! Döntőt szeretnénk játszani és ez egyáltalán nem lehetetlen. Azt gondolom, hogy a mi csapatunkat abszolút nem szabad lebecsülni, képes lehet meglepetést okozni és mindezt igyekszünk a pályán is bebizonyítani. Egy hónap múlva lesz a Magyar Kupa négyes döntője, ahol majd azt remélem, tökéletesen lehet látni az erőviszonyokat. Ez minden csapatnak egy nagyon jó erőfelmérő lesz, mi szeretnénk meglepetést okozni és döntőt játszani. Ezután nemsokára kezdődik a play off, az pedig egy még fontosabb időszak lesz számunkra, próbáljuk elérni a céljainkat, ezért dolgozunk.”
Mint minden sportolónak, neki is megvannak a saját, egyéni motivációi. „Szerintem most tökéletes helyen vagyok ahhoz, hogy fiatalként odafigyeljenek rám, egyénileg is tudunk fejlődni, van egy remek rendszere az egyéni képzéseknek is, ami mindezt a fejlődést segíti. Azt érzem magamon, hogy még tudok tovább előre lépni, és akarok is. Mivel van még egy éves szerződésem itt Pécsett, erre bőven nyílik majd alkalom és egyénileg is többet hozzá tudok tenni a csapat teljesítményéhez, valahogy úgy, ahogy a Miskolc elleni meccsen is. Azt gondolom, jó úton járok és kőkeményen folytatom a munkát.”
