Vannak egy kosárcsapat mellett olyan fontos háttéremberek, akiket a szűk szakmán kívül kevesen ismernek, főleg, ha valaki még csak a második szezonját tölti nálunk. Ilyen Branislav Golubovic, felnőtt csapatunk erőnléti edzője, aki helyett fotósunk is másik kollégáról hozott képeket elsőre, amikor illusztrációt akartunk ahhoz a beszélgetéshez, melyben Brane munkájáról, a sportról és sok minden másról esett szó.
Igazi atléta ő még ma is, nemcsak fénykorában volt a sportok királynőjének kiváló képviselője, megőrizte sportos testalkatát, bármilyen sportruházati márkát visel a csapat, az XL-es férfi méretet mintha Branislavra szabták volna. A nagyközönség soraiból kevesen ismerik őt, edzéseken és a mérkőzéseken leginkább a bemelegítésnél látják munka közben. Ő felel azért, hogy csapatunk megfelelő erőnléttel rendelkezzen, és fontos szerepe van a prevenciós edzéseken, ami kulcsfontosságú a sérülések megelőzésében.
Válogatott atléta volt még Jugoszláviában, majd szerb színekben is kiemelkedő eredményei voltak.
- Elég magas szinten sportoltam, válogatott atlétaként a fő versenyszámom a 400 méteres síkfutás volt, de rajthoz álltam a váltóban is. Rengeteg érmem van és a mediterrán, balkáni államok versenyein is kiemelkedő eredményeket tudtam elérni, nemzetközi versenyt is nyertem. Nagyon keményen edzettem és sportoltam. Ahogy közeledtem a karrierem vége felé, egyetemi szinten tanultam az erőnléti edzőséget, éreztem, hogy van hozzá érzékem és erőnléti edzőként tudok segíteni más sportolóknak. Atlétákkal dolgoztam, és nagyon jó eredményeket értem el junior és felnőtt sportolókkal is
– büszkélkedik teljes joggal Branislav, akinek édesapja bokszolt és talajtornázott, édesanyja jó futó volt, de egyik sem sportolt verseny szinten. Nővéréből remek úszó lehetett volna, de inkább a zene vonzotta, gitározott. Nem mellesleg remek gitáros Branislav is.
- Nagyon sokat tanultam Cosic professzortól, például formaidőzítésről, vagy hogy miként lehet az erőnléti edzéseket a labdás edzésekkel összeegyeztetni. Egy bolgár férficsapatnál kezdtem a munkát, jobb lehetőségeket ajánlottak nekem, mint odahaza. Amíg Pécsre nem jöttem, kizárólag férfi csapatok mellett voltam, és nagyon szerencsésnek vallom magam, hogy olyan kiváló edzővel is dolgozhattam együtt, mint a Zvezda kispadján is megforduló Vlada Vukoicic. Pécsről Bojan Salatic-csal beszélgettem először, aki most a felnőtt fiú gárdával dolgozik. Az itt tevékenykedő edzők, mentorok tiszteletre méltó szakemberek, az pedig számomra is egy új kihívás volt, hogy női csapattal kell dolgoznom, noha még atlétika edzőként dolgoztam lányokkal.
Branislav örült annak, hogy az első idényét követően maradhatott Pécsett, és egy új edzővel, Zseljko Djokiccsal is folytathatta a munkát.
- Rengeteget segít a munkámban a sportolói múltam és az a sokéves tapasztalat, amit gyűjtöttem. Kell azért jó szem is ahhoz, hogy észre vegyem, kinek mire van szüksége, milyen hiányosságai vannak, és mire kell fókuszálni velük kapcsolatban. Természetesen a stábbal együtt szoktuk megtervezni, hogy ez miként történjen.
Ahogy a legtöbb edzőnek, neki sem könnyű ezt a munkát a családdal összeegyezteni. A felesége gyermekorvos, Szerbiában praktizál, a kisfiuk hatéves, óvodába jár még, ők otthon élnek. Bár nincsenek nagyon közel, de autóval három óra alatt hazaér, és így viszonylag könnyen tudnak találkozni, ha van egy szusszanásnyi idő a sok mérkőzés között.
- Nagyon szeretek horgászni, elsősorban a pergetőhorgászatot űzöm. Zrenjanin környékén vannak tavak és folyók, ahová szoktam járni. Igyekszem időt szakítani erre és örülök neki, hogy a fiamat is kezdi érdekelni a horgászat, őt is magammal szoktam vinni. Tanítgatom, együtt is vagyunk, ez egy nagyon jó program mindkettőnknek.
- Ami keresztülhúzhatja a számításokat, az a sérülés, amit nem tudsz előre kiszámítani, ezek azért vissza tudnak venni az eredményességből. Azon vagyunk a fizikoterapeutákkal együtt, hogy próbáljuk megelőzni a sérüléseket, megerősítsük a játékosok izomzatát. Én nagyon bizakodó vagyok, jó a hangulat és a munkamorál, így először is a négybe várom a csapatot, onnan pedig már bármi lehet!
