Kezdjük az elején. Hogyan szerettél bele a kosárlabdába? Hol és hogyan alakult a kezdet?
Ötéves koromban kezdtem el kosárlabdázni. A Harris YMCA-val szemben nőttem fel, és anyukám gondoskodott arról, hogy az év minden szakában sportoljak valamit. A focitól kezdve a baseballon át a kosárlabdáig mindent játszottam, sőt még tornáztam és úsztam is. Hogy őszinte legyek, minden sportot szerettem, mert egyszerűen imádok versenyezni. De végül a kosárlabda volt az, ami elrabolta a szívemet.
Lehet, hogy Magyarországon néhányan nem tudják rólad, de a néhai nagy Pat Summitt edzői kezei alatt a Tennessee Lady Vols csapatában játszottál az egyetemen. A Tennessee-be való beiratkozásod idején a női kosárlabda program az NCAA egyik legrangosabbja volt. Mesélnél nekünk egy kicsit a főiskolai kosárlabda-élményeidről? Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kaptál a legendás edzőtől, Pat Summitt-től?
A Tennessee-ben töltött időszak életem legjobb évei közé tartozott. Az, hogy Pat Summitthez szerződtem, és Lady Vol lettem, életem egyik legjobb döntése volt. Az egyetemi kosárlabda-élményeim korántsem voltak könnyűek, hiszen minden év új akadályokat és kihívásokat jelentett, de őszintén mondhatom, hogy az az ember és játékos, aki ma vagyok, nagyrészt a Tennessee-ben töltött négy évemnek köszönhető. A leckék, amelyeket Pat-től és az egész edzői stábtól tanultam, ma is meghatározóak a mindennapi életemben. Pat egyik legnagyszerűbb idézete: "Az életben emberekkel nyersz". Pat mindenkivel tisztelettel bánt. Rendíthetetlen alázattal és szeretettel élte az életét. Arra törekszem, hogy én is ugyanezt tegyem.
Amióta a Los Angeles Sparks a 2015-ös WNBA-drafton a 14. helyen draftolt, a 12 WNBA-franchise közül nyolcban játszottál. Mivel a ligában csak 12 csapat van, és mindegyik csapat legfeljebb 12 játékoskeret-helyet tart fenn, mindössze 144 játékos mondhatja el magáról, hogy a WNBA-ben játszik egy adott időpontban. Hogyan látod a WNBA-ben szerzett tapasztalataidat?
Hogy őszinte legyek, a WNBA-ben eltöltött időm mindig rögös volt. Elkezdtem blogokat írni a WNBA-ben szerzett tapasztalataimról, és egy nap valószínűleg könyvet is fogok írni, de hogy itt rövidre fogjam a dolgokat, azt mondhatom, hogy sokat tanultam a WNBA-ben töltött utam során. Vitathatatlanul ez a világ legversenyképesebb ligája, és megtisztelő, hogy a valaha volt legjobb játékosok mellett játszhattam. Minden szezon és minden tapasztalat új tanulságokkal szolgált, amelyek segítettek abban, hogy játékosként és emberként is fejlődjek.
Ha valaki rákeres a nevedre, megtalálhatja a "Burd's Word" nevű blogodat, amely lehetővé teszi az olvasók és a rajongók számára, hogy jobban betekintést nyerjenek az életedbe. Ezek a bejegyzések valóban szórakoztatóak, esetleg írni tanultál az egyetemen?
Ahogy az előző kérdésben említettem, szeretek írni a pályán és azon kívül szerzett tapasztalataimról. Igazi szenvedélyem a történetmesélés, és az írás lehetővé teszi, hogy megosszam őrült élményeimet a rajongókkal és szeretteimmel. A főiskolán kommunikáció szakon tanultam, így az írás nagy része volt a diplomámnak. Akár verbális, akár nonverbális, a kommunikáció nagy része annak, aki vagyok.
Nemzetközi versenyeken öt aranyérmet nyertél az USA Basketball csapatával. Úgy tűnik, te vagy a USA Basketball 3X3 női csapatának központi eleme. Hogyan váltottál át az 5X5-ről a 3X3-ra? Nagy átállás ez?
Úgy gondolom, hogy az 5x5-ből a 3x3-hoz való harmonizálás nehezebb, mint a 3x3-ról az 5x5 ellenre való átállás. Sok minden, amit a 3x3-ban csinálok, könnyen átültethető az 5x5 elleni játékba, így ez egy kicsit megkönnyíti a dolgot. A 3x3-as tempó hihetetlenül gyors. A szabályos játékidő tíz perc és 12 másodperces támadóidő van. Az információk feldolgozása és a játéktervek végrehajtása ilyen tempóban, amit a 3x3 diktál, segít gyorsabban gondolkodni az z 5x5 elleni játék során is.
A WNBA holtszezonjában kosárlabdáztál Olaszországban, Izraelben, Oroszországban, Lengyelországban, Franciaországban és most Magyarországon. Mit élvezel a legjobban az európai légiós életben?
Erre könnyű a válasz: szeretek új emberekkel találkozni, új helyeket látni és új kultúrákat megtapasztalni. Hogy a világot járva játszhatom a játékot, amit szeretek, maga a valóra vált álom számomra.
A csapatunk már lejátszotta az első néhány mérkőzést a szezonban. Milyen benyomásaid vannak eddig?
Úgy gondolom, hogy sok potenciál van a csapatunkban. Szuper fiatalok vagyunk, és idővel szerintem csak fejlődni fogunk. Nagyszerű edzői stábunk van, és nagyszerű támogató hátterünk, akik segítenek nekünk abban, hogy a lehető legjobb kosárlabdázók legyünk. A cél az, hogy minden nap jobbak legyünk. Ha ez sikerül, akkor azt hiszem, van esélyünk arra, hogy valami különlegeset érjünk el ebben a szezonban.
Hazánkkal kapcsolatos kérdés: van már kedvenc magyar ételed?
Nincs, mivel még nem voltam hagyományos magyar étteremben, de mindenképpen rajta van a listámon.
Néhány hete ünnepelted a születésnapodat. Tűztél ki valamilyen személyes célt az előtted álló évre?
A céljaim minden évben elég következetesek: Éhesnek maradni, alázatosnak maradni, tovább fejlődni, fényt mutatni és szeretetet adni. Ha ezt az öt dolgot következetesen meg tudom tenni, akkor biztos vagyok benne, hogy a legjobb tudásom szerint élem az életemet. És számomra ez a végső cél - hogy önmagam legjobb verziója legyek, amilyen csak lehetek.
A pályán Cierra Burdick, akit csapattársai és edzői csak "CB"-nek hívnak (ejtsd: szíbí), a játék iránti szenvedélyéről és szeretetéről ismert. Keményen dolgozó sportoló és kivételes csapattárs, aki mindig készen áll az új kihívásokra az életében. 2022 szeptemberében csatlakozott az NKA Universitas PEAC-hoz. Leültünk vele beszélgetni az eddigi pályafutásáról és jövőbeli céljairól Magyarországon.
