Hogyan látod a PEAC Adria Liga szereplését? A sorozat kezdete előtt még vita volt abból, mennyire hasznos vagy megterhelő fiatal csapatunk számára a nemzetközi szereplés.
Bennem is rengeteg kérdőjel volt az elején, hiszen teljesen új klub vagyunk, nyáron nagyon sok dolgot kellett ahhoz megszervezni, hogy normálisan tudjunk működni. Most, hogy vége van ennek a sorozatnak, talán még mindig úgy gondolom, hogy túl nagy falat volt nekünk az, hogy vállaltuk az Adria Liga szereplést is. Emellett viszont azt is el kell mondanom, hogy sok hasznos meccset is játszottunk, olyan fázisban tudtuk összerakni a csapatot, amikor a magyar bajnokságban a többi csapat még nem játszott annyi meccset, ezért taktikailag még nem voltak olyan felkészültek, mint mi. Ezért sikerült olyan meccseket is megnyernünk, ahol nem mi voltunk az esélyesek. Az egész Adria Ligát Újvidéken kezdtük a Vojvodina ellen, és ott is fejeztük be a Final Fourban ellenük. Nagyon szép dolognak tartom, hogy szerepelhettünk ilyen elit csapatok között, egy klub első évében ez nagy büszkeség. Ez azért sikerülhetett, mert gyorsan össze tudtuk rakni a csapatot, ez pedig annak köszönhető, hogy a szakmai stáb, Ajtony, Lukács Béci, Perlaki Móni már évek óta együtt dolgozik. Emellett pedig a legfontosabb, hogy a csapat nagy szívvel dolgozik, elfogadják, amit tanítani szeretnénk nekik, ezért tudtunk ilyen gyorsan fejlődni. Szóval hiába volt túl nagy falat az Adria Liga, sikerült eredményesen szerepelnünk, és történelmi sikerrel befejeznünk a sorozatot. Pár év múlva majd úgy emlékszünk erre vissza, hogy az egész sikerekkel kezdődött. Pedig azért is döntöttünk az Adria Liga mellett, mert idén nem elsősorban az eredményesség a klub célja, hanem egy új, pozitív imázs kialakítása, egy profi klubé, amelyért köszönet tartozik Mészáros Zalánnak, Gyenge Gábornak, Márton Lacinak és mindenkinek, aki a háttérben dolgozik. Ezért remélem, idén nyáron már sokkal könnyebb lesz alakítani a csapaton, mert olyan jó kép alakult ki a PEAC-ról, hogy sokan szeretnének itt játszani. Ezt mutatta Nagy-Bujdosó Nóra átigazolása is, akit tavaly a legjobb magyar játékosnak választottak.
Az Adria Liga bronzmérkőzése viszont a PEAC 50. tétmeccse volt idén.
Ilyen szempontból az Adria Liga megnehezíti a szezon befejezését, mert télig rettentően sok meccset játszottunk nagyon kevés játékossal, és a fiatalokkal, akiknek edzésekre lenne szükségük ahhoz, hogy tudjanak fejlődni. Így most épp egy olyan periódusban vagyunk, ahol látszik, hogy nagyon fáradtak a játékosaink, főleg mentálisan.
A fizikai és mentális fáradtság már az Adria Liga Final Fourjában is erősen kiütközött, ám a bronzmérkőzésen mintha egy másik csapat lépett volna a pályára az első és a második félidőben.
Mikor két nap alatt játszol két meccset, az mindig egy speciális versenyhelyzet. Az elődöntőben nagyon szerettünk volna nyerni, az első félidőben nagyon keményen játszottunk, de sajnos úgy gondolom, hogy a játékvezetők nem engedték, hogy nagyobb különbséget alakítsunk ki. A második félidőben pedig sok butaságot csináltunk a pályán, elvesztettük az önbizalmunkat, pánikba estünk és kikaptunk. Utána egy éjszakánk volt mindezt feldolgozni, reggel videóztunk, beszélgettünk, de a csapat nagyon feszülten játszott a Vojvodina ellen a bronzmeccs elején. A játékosok közül mindenki meg szerette volna mutatni, hogy nem ő a hibás, hanem valaki más. Nem működtünk csapatként a pályán. A másik oldalon viszont ott volt egy extázisban játszó Vojvodina. A félidőben beszélgettünk a csapattal, hogy mikor nagyon nehéz helyzetben vagyunk, és nem mennek a dolgok, csak úgy tudunk még keményebbek lenni, ha egymás mellett állunk, és nem egymás ellen vagyunk. Mikor kimentünk második félidőre, már csapat voltunk. Egy olyan csapat, aki bárkit legyőz. Így tudtuk egy félidő alatt 20 ponttal megverni a Vojvodinát.
Hogyan látod azokat a sorozatokat, amelyeknek most következik a végjátéka?
Nagyon sajnálom a Pöstyén elleni vereséget, mert majdnem az egész mérkőzés alatt kontrolláltuk a játékot a rossz büntetőzés ellenére. Ha nyertünk volna, már biztosan harmadikak lennénk. De vissza kell térni a földre és analizálni, honnan indultunk ebben az évben, és minden győzelemnek nagyon kell örülni. Nekem különösen nehéz idén, hogy nincs könnyű meccsünk. Nincsenek kötelező győzelmek, csak háború, minden meccsre úgy kell készülnünk, mint a legfontosabb csatára, mert bármely apró hiba miatt kikaphatunk, de bármely pozitív megmozdulás győzelemre is vihet. Minden másodpercben azonnal kell reagálni a meccsre, mert ha késünk, vége van. Örültem volna, ha be tudjuk biztosítani a 3. helyünket, de ez a szép a sportban; most minden az utolsó fordulóban dől majd el. Mi Somorján játszunk, ahol nagyon nehéz lesz győzni, hiszen ők egy nagyon erős csapat, és szlovák bírók fújnak majd, akárcsak a Miskolcnak, akik Pöstyénben lépnek pályára. De ha bárki azt mondta volna nekem a szezon előtt, hogy a play off előtt a legjobb négyben vagyunk, nagy örömmel elfogadtam volna.
Hogyan alakul a csapat további programja?
El kell mondanom, hogy nagyon nem tetszik az idei versenykiírás. Emellett pedig azt olvastam, hogy a szövetség jövőre kötelezővé akarja tenni, hogy mindig legyen a pályán egy fiatal játékos. De az egész versenykiírás nem úgy van szervezve, hogy az lehetővé tenné a fiatal játékosoknak, hogy több szerepet kapjanak. A kupadöntő előtt közvetlenül rendezik a junior döntőt. Tehát nálunk, ahol valóban építünk a fiatal játékosainkra, ahogy állítólag a szövetség is szeretné, nem fogunk tudni készülni a Magyar Kupára, mert a csapat egy része nem fog tudni edzeni. Ha nem edzenek, hogyan adjak nekik lehetőséget a négyes döntőben? A kupadöntő után rendezik a versenykiírás szerint a Héraklész-hetet. Ekkor van az utánpótlás-válogatottak összetartása. Az U16-18-20-as válogatott játékosokat oda kell adni, ám a bajnokság rájátszása is ugyanezen a héten kezdődik. Nem értem, hogy aki a versenykiírást készítette, ezt hogyan gondolja. Nagyon nehéz helyzetbe hozzák ezzel a csapatomat, hiszen nálunk tényleg fontos szerepe van a fiataloknak. Mindezek mellett pedig a kupadöntő hétvégéje, március 23-24-e utáni szerdán vagy csütörtökön már elkezdődik a play-off.
Hogyan látod a magyar bajnoki rájátszást?
A harmadik és negyedik csapat, tehát mi és a Miskolc, két olyan együttes, akik tiszta, szakmai munkával érték el azt, hogy most ebben a pozícióban állnak, holott nem jobbak játékosállományukat tekintve, mint az ötödik-hetedik csapatok, de a legprecízebben fizetik a játékosaikat, a versenykiírás szerint a legrosszabb pozícióba kerülnek. A kupadöntőben a két euroligás csapat ellen játszunk nagyon kemény meccseket, majd három napra rá már pályára kell lépni az ötödik vagy hatodik együttes ellen, aki 11 napig pihent előtte és csak ránk készült. Ha megnyernénk a kupát, akkor ünnepelni sem lenne időnk, hiszen egyből újabb nagyon kemény meccs vár, amit ha elrontunk, viszlát! A Sopron és Győr, a két kiemelkedő, extra játékosállománnyal rendelkező euroligás csapat viszont ugyanúgy pihen 10 napot, mivel ők nem játszanak az első fordulóban. Olyan, mintha aki ezt versenykiírást készítette, egyáltalán nem értene a sporthoz. A szezon előtti célkitűzésünk a legjobb hat csapat közé kerülés volt, azért, hogy jövőre játszhassunk Európa Kupát. Ez sikerült, így eredménykényszerünk már nincsen. Viszont mikor a legjobb négy között vagy, akkor a legjobb szeretnél lenni. De sokkal nehezebb út áll előttünk, mint az ötödik-hatodik, vagy az első és második helyezett előtt. Már nem tudunk rosszabbul szerepelni, mint ahogyan szerettünk volna, minden, amit innentől elérünk, plusz lesz a csapat számára.
A szlovák-magyar középszakasz utolsó mérkőzése és a kupadöntő előtt, az Adria Liga bronzérem után beszélgettünk Zseljko Djokicsal a szezon folytatásáról.
