- Alig 6 esztendős voltál, amikor Budapesten Európa Bajnok lett a litván női kosárlabda válogatott. Volt ennek köze ahhoz, hogy kosárlabdázó lettél? Valahol azt olvastam, jobban szerettél volna táncolni, igaz ez?
- Igen, ez így van, és biztos volt némi köze a válogatott diadalának ahhoz, hogy kosárlabdázó lettem, de alapvetően édesanyám hatására kezdtem el ezt a játékot. Ő maga is kosárlabdázott és nagyon szerette volna, ha én is ezt választom. Mint minden kislány én is kedveltem a táncot, de édesanyám azt mondta, magas lány lesz belőled meglátod, és sokkal inkább van jövőd a kosárlabdában, mint a táncparketten. Elkezdtem edzésekre járni, és ettől kezdve nem is lehetett más út előttem, mert nagyon hamar megszerettem a sportágat és ezt a játékot. Már gyerekkoromban rohantam az edzésekre, rajongtam és rajongok érte azóta is.
- 2008-ban az U18-as válogatottal Te magad is Európa Bajnok lettél és annak a csapatnak meghatározó játékosa voltál. Hogyan emlékszel vissza arra a sikerre?
- De örülök neki, hogy ezt kérdezed! Életem egyik legszebb pillanatait éltem át abban az időszakban. Az a csapat rendkívül jól együtt volt, a pályán belül rengeteget segítettük egymást, de a pályán kívül is kiváló közösséget alkottunk. Rengeteget dolgoztunk ezért az Európa Bajnoki címért, kemény két hónapot töltöttünk a felkészüléssel, napi három edzéssel és rengeteg videós felkészüléssel, scouting-gal. Nem csak a csapat, hanem a stáb is rendkívül felkészült volt, a lehető legapróbb részletekig mindent tudtunk az ellenfeleinkről.
- Az előbb szóba került az 1997-es budapesti litván EB siker, amelyen több száz pécsivel egyetemben magam is ott voltam. Tudod, hogy abban a litván válogatottban játszott az a Jolanta Vilutyte, aki 11 évig kosárlabdázott Pécsett, ennek a sportcsarnoknak a falai között?
- Ó igen, természetesen tudtam mindezt, sőt, nekem még az is megadatott, hogy játszhattam Jolka ellen. 15 éves voltam, amikor debütáltam a litván első osztályban, akkor Jolanta még játszott, és mi tagadás én tátott szájjal néztem, hogy milyen mozgásai vannak, hogyan old meg bizonyos szituációkat a pályán. Mondhatom kislány voltam még, de felnéztem sztárunkra, mert ő igazi meghatározó játékosa volt egy korszaknak.
- Az eddigi pályafutásod során mi volt a legszebb emléked és mi volt az amit szívesen kitörölnél emlékezetedből?
- Ahogy rá is kérdeztél az előbb, egyértelmű, hogy a 2008-as U18-as Európa Bajnoki címet tudom csúcsként említeni. Negatív élmények? Természetesen voltak ezek is, de úgy gondolkodom róluk, hogy mindezek hozzásegítenek ahhoz, hogy jobb és jobb játékos váljon belőlem és még jobban megerősítenek.
- Tavaly vágtál bele a légióséletbe, a cseh Nymburk csapatához szerződve. Hogy érezted magad az első külföldi szezonod során?
- Nagyon féltem az elején attól, hogy mi vár rám a hazámtól, az otthonomtól, a barátaimtól és a családomtól távol. Nem tudtam mire számíthatok, ismeretlen közegbe kerültem és az első pár hét keserves volt. Új, ismeretlen arcok vettek körül, de a lányok befogadtak, sokat tanultam tőlük, jobb játékossá váltam és ebben sokat segítettek. Jó szezonunk is volt, hiszen megnyertük a kupát és bajnoki döntőt játszottunk.
- Pályafutásod során többször is szembe kerültél magyar csapatokkal, mint a Győr, Diósgyőr, PEAC-PÉCS. Hogy jellemeznéd a magyar kosárlabdát csapataidhoz képest?
- Azt említeném elsőként, hogy a magyar csapatokban nem láttam igazán kiemelkedő nagy egyéniséget, aki egymagában meghatározta az adott klub szereplését. Ezek a csapatok keményen dolgozó, igazi sztárok nélküli, hajtós, munkás csapatok, akik egy célért küzdve egységes csapatjátékra építettek. Ez nem minden európai csapatnál van így, többen hoznak egy-egy nagy sztárt, akit a társaknak nincs más dolguk, mint kiszolgálni, de a magyar csapatok karaktere nem ilyen.
- Hasonló tapasztalataid vannak a mostani PEAC-PÉCS-nél is?
- Teljes mértékben igen. Az edző agresszív játékot, kemény védekezést vár tőlünk, mindenkitől a legtöbbet követeli meg a pályán. De ha valaki hibázik, rögtön valaki kompenzálni igyekszik ezt.
- Milyen céljaid vannak rövid és hosszú távon?
- Hosszabb távon szeretnék annyit fejlődni, hogy EuroLigás topcsapat szerződtessen. Rövid távon az a filozófia jellemez, amely a tegnap hibáiból a holnap javítására, jobbá tételére irányul.
- Mivel töltöd a szabadidődet legszívesebben?
- Imádok olvasni. Egész jól kötök, horgolok, sálakat, pulóvereket kötök. Sokat beszélek a családommal, barátaimmal. Van egy öcsém, aki egy évvel fiatalabb nálam, ő is megpróbálkozott a kosárlabdával, de nem volt az igazi benne.
- Néhány hét után mik a benyomásaid Pécsről, a városunkról?
- Már csak azért is szeretem ezt a várost és tetszik itt nekem, mert nagyon hasonlít szülővárosomhoz. Szép a városközpont, minden alkalommal találok valami újat, ami felfedezni valót jelent számomra. Nemrég sportorvosi vizsgálaton voltunk a Mecseken, a Therápia Hotelben, és ott is rácsodálkoztam, hogy milyen szép kilátás tárul a városra. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik szabad fél napomon vissza fogok oda menni. Az ételek pedig igazán ízletesek, ahogy itt készítik. A Crystal étteremtől kapunk ebédet, ami remekül el van készítve. Édesapám főz nagyon hasonlóan, többször éreztem már magam úgy az étteremben, mintha otthon lennék. Családias, közvetlen emberek vesznek körül és barátságosak az emberek az utcán is, ha mosolygok, visszamosolyognak rám, úgyhogy jól érzem magam Pécsett.
15 évesen testközelből csodálta az egykori pécsi litván ikont, U18-as Európa Bajnok lett és nem bánta meg, hogy nem táncosnő lett belőle. Interjú Eglė Šikšniūtėvel.
