Három éjszaka telt el érkezésünk óta a társaság nagy része még mindig szenved az időeltolódás okozta fáradalmakkal, ráadásul az augusztus 19-i program a megnyitó, ami az egész délutánunkat és esténket kitölti. Az ebédet követő rövid pihenő után buszokkal megkezdődött a sportolók szállítása a megnyitó helyszínére. Az utcákon mindenfele nekünk integető embereket láttunk, és ahogy megérkeztünk a stadion közelébe, a lelkes hazaiak sorfalat állva, integetve „Welcome to Taivan!”-t kiabálva üdvözöltek bennünket. Ez a fajta lelkesedés egyébként mindig jellemző a hazaikra, rendkívül segítőkészek, mindig mosolyognak, köszönnek, képeket akarnak csinálni velünk. Az egyik edzésre induló buszunkat majdnem lekéstük, mert körénk gyűltek a helyi rendőrök úgy 10-15-en és mindegyikkel készült kép.
Betereltek bennünket egy kosárlabda csarnokba ahol egyébként a hazai csapattal fogjuk játszani az utolsó csoportmérkőzést. Itt hosszabb várakozás vette kezdetét, ami alatt a beterelt sportolók énekléssel, tapsolással, hullámzással próbálták szórakoztatni magukat és egymást. Hat óra magasságában megkezdődött a bevonulás abc sorrendben, ami úgy zajlott, hogy a sportcsarnokból elindítottak kb. 10 országot egyszerre, akik egy pár száz méteres utat megtéve megérkeztek a stadionba, ahol a saját zászlójuk alatt egy kört téve helyet foglaltak a számukra kijelölt helyre.
A B betűs országok kezdték a bevonulást, amikor mi még a csarnokban vártuk, hogy szólítsanak minket, amikor megszólalt a hangos bemondó és közölte, hogy utcai zavargások miatt a sportolók biztonsága érdekében minden küldöttséget visszavisznek a szállásra és az országok bevonulását felfüggesztik. Ott ültünk csalódottan és kivetítőről néztük, ahogy a magyar zászló egyedül tesz egy kört a stadionban. De aztán kaptuk az információt, hogy a zavargásokat elcsitultak és folytatódik az ünnepség. Így volt lehetőségünk több ezer lelkes néző előtt bevonulni 140 más nemzettel együtt. A megnyitó ünnepség látványos volt a végén az olimpiához hasonló láng meggyújtásával.
Öt nap ittlét után végre augusztus 21-én megkezdhettük szereplésünket, a csoportban Svédország volt az első ellenfél. Nagy iramú mérkőzés volt, a részünkről nagyon sok hullámvölggyel, ami magabiztos svéd vezetést eredményezett már a félidőben. Próbálkoztunk feljebb zárkózni, küzdöttünk, igyekeztük megtalálni a ritmust támadásban és védekezésben, de az látszott, hogy a remek formát mutató svéd csapatot ma nem fogjuk tudni megszorítani. Ugyanakkor nem volt idő a szomorkodásra, mert egy kötelező ám nehéz mérkőzés várt ránk Chile ellen másnap.
A másnapunk ugyanúgy nézett ki, mint az előző, reggeli, edzés - ahova általában oda vissza két órákat utazunk, hogy tudjuk dobni egy órát -, ebéd, rövid csendes pihenő és indulás a mérkőzésre.
A csarnok ahol játszottunk egész szépen megtelt nézőkkel, akik minden egyes szép megmozdulást kitörő örömmel és ujjongással jutalmaztak. Chile ellen végig kézben tartva a mérkőzést, helyenként nagyon szép csapatjátékkal magabiztos győzelmet arattunk. Azonban a nyolcba jutási esélyeinket megnehezítette, hogy Tajvan megverte a svédeket így nekünk az eddig remek játékot mutató Tajvant kell megverni 17 ponttal. Nem lesz egyszerű, de annyi biztos, hogy mindenki meg fog tenni mindent a győzelemért illetve a tovább jutásért.
Szücs Réka az Universiade válogatott tagjaként képviseli klubunkat Tajvanon. Irányítónkat arra kértük ossza meg rendszeresen élményeit olvasóinkkal, követőinkkel. Szücs Réka második blogja.
