Mi a jelentősége klubunk számára annak, hogy a hétvégén ezüstérmet nyert a legidősebb utánpótlás korosztályban a PEAC Kosárlabda Akadémia junior csapata?
Egy utánpótlás bajnokságban elért jó helyezést meg lehet ítélni eredmény oldaláról, illetve abból a szempontból is, hogy hány olyan játékost tudunk kinevelni, akik hosszútávon megfelelő megoldást jelentenek egy komoly klub számára. Az elveszített döntő ellenére az eredmény oldaláról büszkék vagyunk a lányokra, mert más csapatokkal ellentétben a mi 14 játékosunk gyakorlatilag csak a buszon találkozott egymással, amikor Budapestre indultak. Terveztük, hogy a junior döntő előtt két-három hétig együtt készülünk, sajnos ebbe a pécsi influenza járvány és egyéb vírusok közbeszóltak. Az utazás előtti 4 nap során az egyik oszlopunk, Kiss Virág negyven fokos lázzal feküdt otthon, és csak külön orvosi engedéllyel szállhatott buszra. Emiatt is olyan érzésem van a döntő után pár nappal, mint az 1992-es labdarúgó Eb-n szereplő dán csapat esetében volt, akik a strandról összeállva csodát tettek, mert hittek egymásban, a közös munkában és végül jóval magasabbra értek, mint ahová predesztinálták őket előzetesen. Mi a hatodik helyen kerültünk a nyolcas döntőbe, reálisan valahol a 4-6. hely között kellett volna végezni, mivel nem is tudtunk közösen felkészülni. A Győr egyértelműen magasabbra rangsorolható csapat volt, két éve ugyanezt a korosztályt ők ütötték el a négybe jutástól a kadett mezőnyben, most pedig egy félidő alatt megnyertük a csoportmeccset, visszavágva az akkori fiaskóért. Így kerültünk a Sopron mögött a második helyre, és ahogy a házigazda, együtt készülő Vasast a „mi döntőnkben” hazai pályájukon legyőztük, arra nehezen találok szavakat. Felnőtt mérkőzésre hasonlító keménységű, harcos összecsapáson mindkét csapat jól játszott, számomra még ma is hihetetlen, hogy az egész évben együtt készülő Vasast meg tudtuk verni. Ez az elődöntő sajnos vezéráldozattal járt, hiszen az egyik kulcsemberünk, Kaposi Pálma megsérült, így nem csak a junior döntőben való játékát lehetetlenítette el gyakorlatilag, de a felnőtt MK-döntőre sem biztos, hogy meg tud gyógyulni. Ehhez párosult, hogy másik oszlopunkat, Kiss Virágot a három személyi hibája miatt gyakorlatilag tulajdonképpen már az elején elvesztettük. Mindezek ellenére az ezüstéremmel újra kellően magasra helyeztük a pécsi utánpótlást a magyar kosárlabda térképén, amelyet köszönök mind a 14 lánynak, valamint a döntőn segítő stábnak.
álló sor: Imreh Ajtony, Tenyér Zsófia, Scherer Dorka, Demeter Nóra, Juhász Dorka, Borisz Maljkovics, Gereben Dorka, Zólyomi Karina, Mészáros Zalán térdelő sor: Sellei Dalma, Molitor Dorottya, Szücs Lilla, Benke Sára, Herendi Zsófia, Szeitl Vanessza fekvők: Kiss Virág, Kaposi Pálma
Kiss Virág és Kaposi Pálma már a felnőtt csapatban is letették a névjegyüket, itt is ennek megfelelően játszottak és vezették a csapatot, le a kalappal előttük. Pálma igazi csapatkapitányként felszántotta a pályát, rendkívül értékes teljesítményt nyújtott védekezésben és támadásban egyaránt. Virág négy napos fekvés és láz után nagyszerű játékkal rukkolt elő, hátára vette a csapatot, zokszó nélkül tűrte azt a rengeteg faultot, amelyet elkövettek vele szemben. Csak a döntőre fogyott el, de amit előtte kapott, és ahogy ennek ellenére teljesített, az a fiatal kora ellenére profi mentalitásról árulkodik. Egyénileg egyébiránt nem szívesen emelek ki senkit, de ha a jövő játékosairól kell beszélnünk, nem mehetek el szó nélkül a 15 éves Juhász Dorka mellett, aki a 19 évesek között bátran vállalkozott, jó százalékkal dobott, ragyogóan megállta a helyét, a döntőig All Star szinten kosarazott. Az elődöntő végjátékában az övé volt a lélektanilag mindent eldöntő döntő gól, úgy, hogy a Junior Országos Bajnokság 8-as döntőjéig egyetlen korosztályos mérkőzésen nem szerepelt, csak kadettben. Ők hárman bizonyították egyértelműen, hogy a jövő pécsi csapata számíthat rájuk, és ha még sikerül megtalálnunk 2-3 értéket, akik képesek lehetnek erre a most itt kopogtató generációból, akkor lehet egy alapvetően igazi pécsi értékekre építő gerince a női kosárcsapatnak.
Juhász Dorka
Nyilván nem hátrány, ha minél előrébb végez egy csapat az alapszakaszban, de az csak beugró a táncba, mert annál gyengébbel kezd egy teljesen új fejezettel felérő bajnokság végső szakaszában. Mi több olyan csapatot is meg tudtunk előzni, amely nagyobb büdzsével, erősebb játékoskerettel dolgozik, úgy, hogy a teljes alapszakasz során a hazai PINKK és az idegenbeli Sopron elleni meccs volt az a két derbi, amely előtt nem volt sérültünk. A többi esetben egy-két-három emberünket hátráltatta valamilyen probléma, így maximális elismerés illeti a szakmai stábot és a játékosokat ezért a második helyért. Viszont most új bajnokság kezdődik, olyan szinten megerősített ellenfelekkel, akik esetében már az előzetes erőviszonyok is teljesen megváltoztak az igazolások révén. Nekünk az összeszokottságunk, állandóságunk és az egységünk lehet a legnagyobb erősségünk a rájátszásban, persze, ha egészségesek leszünk, amitől sajnos most nagyon messze vagyunk…
A riválisok azt mondhatnák erre, hogy tavaly a PEAC-PÉCS is az idény során beerősítő csapatok útját járta. Idén ez tervben sem volt?
Tavaly három új játékosunk érkezett, miközben a szezon elején csak egy helyen tervezünk pótlást: Sanja Orozovicsról tudtuk, hogy az idény során meg fogja kapni a magyar állampolgárságot, így felszabadul egy légiós helyünk, melyet kihasználhatunk, amennyiben pénztárcánk megengedi. Így jött Pécsre Ieva Kublina. Azzal, hogy Raksányi Kriszta decemberben felszabadul korábbi munkáltatójától, nem lehetett számolni, de botorság lett volna nem kihasználni a helyzetet. Főleg, hogy Kriszta abban a félévben maga is áldozatot hozott a pécsi játékáért, mert jóval kisebb javadalmazásért játszott, mint amit megérdemelt volna. Kényszerű cserénk is volt Latoya Williams esetében, mivel a játékával elégedettek voltunk, de maga kérte a szerződése felbontását. Akkor még nem tudtuk, hogy mi volt az igazi oka erre. Ma már ismert, hogy babát várt, nem tudta volna végig játszani a szezont. Úgy gondolom viszont, hogy minőségi cserét hajtottunk végre emberi és szakmai szempontból is, amikor Abby Bishop-ot hoztuk a helyére.
Idén jól sikerült a légiós választásunk, Nevena Jovanovic-ot ismertük tavalyról, Tina Jovanovic már tavasszal edzett nálunk több ízben, láttuk rajta az eltökéltséget és a motivációt, és nagy dolognak tartom, hogy a török lehetőségei ellenére itt akart játszani Pécsett. Destiny Williams jó játékos és nagyon jó ember is, magasan jegyzett amerikai egyetemet végzett, így nagyon nem lőhettünk mellé az ő szerződtetésével. Az ausztrál Natalie Hurst az első pár hónapot leszámítva, amikor kereste a helyét a csapatban, bizonyította, hogy megérte őt Pécsre hozni. Ezek miatt okunk sem nagyon lett volna a cserélgetésre, amin csak akkor gondolkodtunk volna alaposabban, ha ezt egy súlyos sérülés kényszerítette volna ki.
Magyar Kupa nyolcas döntőre készülnek a lányok pillanatnyilag, tavaly már kifejtettük, hogy mennyire nehéz így előre tervezni a célokat, mégis, milyen esélyekkel utazik el a PEAC-PÉCS címvédőként Győrbe?
A kérdés jó és aktuális, mert ha mindenki egészséges lenne, azt mondanám, azért utazunk, hogy megnyerjük, megvédjük a Magyar Kupát. Sajnos azonban az utolsó alapszakasz meccsen Raksányi Kriszta bokája komolyan megsérült, szerintem ő nem lesz hadra fogható a MK döntőn, ahogy Kaposi Pálma sérülése sem valószínű, hogy helyre jön csütörtökre. Hétfőn Szücs Réka és Raus Vivien vírusfertőzés miatt kórházba került, így kedden hatan edzettek Zeljko Djokic-ék, mivel Kiss Virágék kaptak két pihenőnapot a junior döntő után, ahol négy nap alatt öt meccset vívtak. Ott tartottunk, hogy a két edzőnknek is be kellett szállnia további juniorokkal feltöltött keretbe, hogy öt-öt ellen tudjanak edzeni. Már azon gondolkodom, hogyan tudom őket leigazolni a csapatba… Ebben a helyzetben milyen elvárásokat lehet támasztani reálisan a csapat elé? Én már annak is örülnék, ha a teljes kerettel elutazhatnánk Győrbe, és mindenki tudna valamennyit játszani, de ha az egészségügyi állapotok olyanok, nem fogunk erőltetni semmit, főleg úgy, hogy a kupadöntő utáni szerdán már megkezdjük a rájátszást Pécsett.
A PEAC-PÉCS eddig is minden meccset meg akart nyerni, nem is tud másként nekimenni egy-egy mérkőzésnek, de túlságosan nagy kockázatokba nem fogunk belemenni. Meglátjuk, hogy a hátralévő időben elvégzendő kontroll vizsgálatok mit mutatnak, a szakvélemények alapján a szakmai stáb és a rehabilitációs csapatunk a játékossal együtt mondja ki a végső szót, hogy ki és mennyit játszhat majd Győrben.
És a bajnoki végjátékra mik lehetnek a kilátások?
Az alapszakasz után a négybe jutás a minimális cél, ezt el is kell érnünk. A sérülések és betegségek ellenére tudom magamról játékosként, hogy mindig minden helyzetben győzni akartam, és ilyenek a mi lányaink is, nem fogják feladni egy pillanatig sem, a Magyar Kupa döntőre sem megyünk feltartott kézzel, és a bajnokságban is döntőt akarnak játszani. Erre akkor lenne esélyünk, ha mindenki hadra fogható lenne. Annak viszont nagyon örülök, hogy mennyire erős belülről ez a klub, ezt mind a felnőtt, mind a junior korosztályban megmutatták a játékosok. A belső motiváció rengeteg akadályon át tud segíteni. A szakmai stáb, a játékosok, a menedzsment és az egészségügyi háttérstáb nagyon komolyan teszi a dolgát, és az eltökéltség, a hit, az emberi értékek és a pécsiség nagyon erősen benne ég mindenkiben. Ez olyan erős tartást ad nekünk, ami miatt büszkén, és sehol sem esélytelenül léphetünk pályára. És azt ígérhetem minden ellenfelünknek, és ezzel biztatom minden szurkolónkat, hogy minket nem lehet leírni sehol az évad hátralévő részében sem.
A PEAC-PÉCS számára sokat jelentő, ezüstéremmel záruló junior döntő után, és az évad legfontosabb, helyezésekről határozó periódusa előtt Mészáros Zalán ügyvezetővel készítettünk interjút.
