Hogyan látod a csapat idei felkészülését?
Karrierem eddigi legfurcsább felkészülése volt. Mindig készítek egy vastag összefoglalót a felkészülés előtt, amelyben előre meghatározom az előttünk álló 9 és fél hét programját, minden egyes edzésre lebontva. Idén 66 nap alatt 64 edzést tartottunk, 13 meccset játszottunk és 23 alkalommal voltunk a konditeremben. Rengeteg új dolog volt a felkészülés során: elsősorban a junior csapat, melyet a nyár folyamán építettünk fel. Nagyon kevés felnőtt csapatjátékosunk volt, aki már korábban is itt játszott, és ismeri a házirendet, újra meg kellett tanítani mindenkit a csapaton belüli szabályokra. A szakmai stáb is kicserélődött, emellett pedig gyakorlatilag a húzóemberek nélkül csináltuk végig az alapozást. Tina Jovanovics volt az egyetlen légiós, aki az elejétől velünk volt, ami nagyon sokat segített neki, hiszen ez az első szezonja külföldön. Úgy tudnám összefoglalni, hogy egyrészt sokak számára ez az alapozás mintha nem is lett volna, mert vagy sérültek voltak, vagy nem voltak itt, másrészről viszont nagyon hasznos periódus volt, mert sok fiatal olyan lehetőséghez jutott, amit teljes csapatnál nem kapott volna meg.
Hogy értékeled a csapat által elvégzett munkát?
A felkészülés során kiderült, ki mennyi felelősséggel és perccel tud igazán élni a pályán. Sokan még nincsenek olyan szinten, hogy húzóemberek legyenek, de mindenki sokat fejlődött. Szücs Rékán az alapozás alatt látszott, hogy neki 30 perc játék még túl nagy feladat, de brutálisan jól játszott a Vasas ellen, második irányítóként kiválóan teljesített. Az is látszik, hogy jó döntés volt Nagy Dorcit elengedni Zalaegerszegre, mivel ott első hegedűs lehet, nálunk viszont nem kapott volna annyi lehetőséget Hurst mellett. Az alapozás alatt kiderült, hogy Kriszta és Tina húzóemberek lesznek, mellettük pedig Natalie Hurst a ragasztó, ő tartja össze a csapatot, ő a karmester, akinek az a feladata, hogy minden egyes játékos jobb legyen tőle, többet tudjon nyújtani a pályán. Ez már most látszik, olyan helyzeteket teremt a társainak, amiben ők a legjobbat nyújthatják. Mellettük pedig Kiss Virág szenzációsan fejlődik. Még csak 16 éves, de nagyon örülök, hogy nálunk játszik, az egész városnak büszkének kell lennie rá, hiszen lehet, hogy ő lesz a következő, aki Magyarországot reprezentálja majd a WNBA-ben, ha így fejlődik, és egészséges lesz. Minden játékosunkat úgy neveljük, hogy a válogatott a legfontosabb, és csak utána jön a klub. Viszont Virág jól döntött, hogy vállalta nyáron a műtétet annak ellenére, hogy nagyon szeretett volna ott lenni az U16-os hazai rendezésű Eb-n, mert így a teljes rehabilitációja után végig tudta csinálni az alapozást a felnőtt csapattal – először életében. Már most látszik, mennyit kapott ezzel, és mennyit kap ezzel majd a magyar válogatott.
Ez nem egy végleges lista, Pálmát és Virágot kivéve, akikre mindenképp számítunk a keretünkben. Pillanatnyilag Zólyomi Karina és Benke Sára készül velünk, de Sára bokája jelenleg be van gipszelve. Sárit azért választottam, mert ő a legügyesebb a labdával és ő a legkreatívabb is, viszont fizikálisan nagyon sokat kell fejlődnie, és mivel ilyen fejlesztést csinálunk a felnőttekkel, maradt a keretben. Karina pedig fizikálisan a legkiemelkedőbb, nagyon dinamikus, felveszi a versenyt a felnőttekkel, viszont a labdás ügyességén kell javítanunk. Borisszal folyamatosan egyeztetünk, és aki a junioroknál nagyon szépen dolgozik, az felkerülhet. Mindkét csapatnál nagyon komoly munkát végzünk, és látni fogjuk, kinek milyen feladatokra van szüksége, az alapján fogunk dönteni, épp ki melyik csapattal edz. Biztos helye viszont senkinek sincs. A csapatot azonban nagyban meghatározzák a juniorok: amennyit ők fejlődnek, annyival jobb csapat leszünk a szezon során.
Milyen az együttműködésetek Borisszal?
Nagyon féltem ettől, mivel hozzászoktam már Ajtival a közös munkához, nem kellett mindig mindent megbeszélni, mert ugyanúgy gondolkoztunk a kosárlabdáról, ő pedig pontosan tudta, mi a feladata. De nagyon jó embert választottunk Borisz Maljkovics személyében, hiszen kiváló játékos volt, nagyon taktikus, nagyon jól érti a kosárlabdát, és nagyon hasonlóan is gondolkozik róla, mint én. A másik nagy előny, hogy Borisz más ember, mint én. Én szeretek gyors lenni, dinamikusan intézni mindent, ő pedig nagyon nyugodt természet. Jól kiegészítjük egymást, és ez nagyon hasznos lesz a csapatnak, mert ha én túlidegeskedek valamit, ő meg tud nyugtatni engem és a játékosokat is. Emellett ő tavaly még játszott, olyan formában van, hogy ha kell, be tud állni az edzésen a lányok ellen. A klub nagyon profitált vele, mert nagy energiával jött Pécsre. Ha bennünk van energia, azt át tudjuk adni másoknak. Dr. Váczi Márk, a PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézetének adjunktusa pedig szintén nagy segítség, nagyon pozitív impulzusokat kaptunk tőle. Ő pedig a kosárlabda specifikus elemeivel tudja növelni tudását, szerintem hosszú távon mindenki jól jár ezzel az együttműködéssel.
Mi az alapozás mérlege?
13 meccset játszottunk, egyet a Rátgéber Akadémia junior fiú csapata ellen, ebből a 13-ból 3-szor tudtunk győzni, a Szekszárd, a Vasas és az MTK ellen. A bajnokság erősebb csapatai ellen viszont kikaptunk. A védekezésünk nem volt rossz, 69 pontot kaptunk átlagosan, de nagyon keveset, 60 pontot dobtunk átlagban. Ez az egész szezonban problémánk lehet, kevés a ponterős játékosunk, és az alapozás alatt nem voltak itt a húzóemberek. A Vasas ellen viszont 90 pont felett dobtunk, 30 pontot javultunk azzal, hogy majdnem teljes a keretünk.
Mik lesznek a csapat erősségei?
Nagyon nehéz mit mondani, mivel nemrég vált teljessé a keret, és még mindig nem ismerjük 100%-osan egymást. Minden edzőnek van egy játékfilozófiája, nekem is. Természetesen én is változok, fejlődök, a rendszer apró dolgokban cizellálódik. A mostani csapat azért lesz különleges, mert nem lesz benne olyan gyors, atlétikus, színes bőrű játékos, mint korábban Maurita Reid. Ezzel változik a szisztéma is, de továbbra is azt szeretném, ha a PEAC agresszív, kemény védekezéssel játszana, támadásban pedig gyors, látványos, modern kosárlabdát játszanánk. Két héttel ezelőtt kezdtünk teljes csapattal dolgozni, és még messze vagyunk a kemény védekezéstől. Ebben kell a legnagyobbat fejlődnünk, erre koncentrálunk most, holott már a támadásunkkal kellene foglalkoznunk. Viszont nagyon kollektíven fogunk játszani, és mindig más fog kiugró teljesítményt produkálni, ez lesz a legnagyobb erősségünk. A másik hatalmas előnyünk az, hogy talán ez a legfejlődőképesebb csapat, akivel valaha dolgoztam. Február-márciusban kell ennek kijönnie, mikorra Raksányi Krisztának vezérré kell válnia. Ő a legidősebb magyar játékosunk a maga 23 évével, és először lesz vezető szerepe egy csapatban, én pedig nagyon hiszek benne. Szücs Rékával, Kaposi Pálmával és Kiss Virággal és Raus Viviennel a legfiatalabb magyar maggal rendelkezünk a magyar bajnokságban, fiatalabbak vagyunk a Vasasnál is. Nekik azt kell érezniük a pályán, hogy erősek, és már nem szenvednek tapasztalathiányban, komfortosan mozognak. Ha ezt elérjük márciusig, nagyon jó csapatunk lesz. Pap Regina is nagyon szépen dolgozott a nyáron, viszont taktikailag még sokat kell fejlődnie. 4-es poszton szeretnénk szerepeltetni, neki, Virágnak és Pálmának meg kell harcolniuk a játékpercekért, hasznosnak lenni a pályán, mert a teljesítményük dönti majd el, melyikük mennyit szerepel majd.
Nevena Jovanovics kiegészítő ember volt eddig csapataiban, most tőle is azt várom, hogy vezérré váljon. A vb egy sprint, a bajnokság a maraton. A maratonon állandóan tartanod kell a szintet, nem lehetsz hullámzó. Nevena jelenleg abban a helyzetben van, mint a világversenyek után a legtöbb játékos: emocionálisan és motivációjában is kiürült. Dolgozik a csapattal, de az ő legnagyobb erőssége a tűz, az energia és az emocionális töltet, amit a csapathoz ad, és pont ez hiányzik most belőle. Nevenának mindig hoznia kell egy szintet, ebben fejlődnie kell, és megmutatnia, mennyire jó játékos, és hamar ki tud kerülni ebből a gödörből. Sanja Orozovics a nyár nagy részét szintén a szerb válogatottban töltötte, tőle komolyságot várok, mert hosszú távú szerződést kötöttünk vele, szeretnénk rá építeni. Ő az eddigi csapataiban, mint a Celjében is a legkiemelkedőbb játékos volt, viszont soha nem kellett védekeznie. Nálunk viszont magas szintű védekezés nélkül nem lehet a pályán, nem lehetünk lyukasak az ellenfél térfelén. Tőle is stabil játékot várok 3-as poszton, és fejlődést a védekezésben.
Mit lehet tudni Destinyről?
Destiny szeptember 15-én érkezett, nagyon rossz fizikális állapotban. A Göcsej Kupán 20 percet játszott átlagban, mert nem akartam túlterhelni, ennek ellenére megsérült. A mostani keretünkből ő nagyon hiányzik, nem csak a pontjai, hanem a lepattanói is, mivel őt rebound machine-nak is nevezték, 10 lepattanót minden meccsen leszedett. Viszont a Győr ellen látszott, hogy több mint egy hónap edzésmunka-kihagyás és sérülés után sajnos nagyon rossz formában van. Az ő posztján egy nagyon komoly játékost szerettünk volna, hogy versenyezni tudjunk nem csak a legjobbakkal, de a ZTE, Szekszárd, MTK, Cegléd, Vasas ellen is, hiszen ellenük mindenképp nyernünk kell ahhoz, hogy a legjobb 5 közé kerülhessünk. Ennek a tehetséges csapatnak húzóemberekre van szüksége, vele pedig türelmesnek kellene lenni, de gyilkos széria áll előttünk. Önbizalomszerzésre lenne szüksége, akárcsak az egész csapatnak, de a sorsolás miatt nehéz mérkőzéseken kell egyből bizonyítani, és nem frusztrálódni, mert abból egy negatív folyamat is elindulhat. De hiszek benne, hogy ezt az időszakot túl fogjuk élni, és ha nem is mindig tudunk győzni, a vereségek megerősítenek bennünket a folytatásra.
Ha 75 pontot dobsz hazai pályán, akkor nyerned kell. Nagyon sokat kell dolgoznunk védekezésben, mert nagyon puhák vagyunk, 85 pontot a legjobb csapattól sem szabad kapni. Az első 15 pontot mind trapézból kaptuk úgy, hogy nem voltunk bónuszban, lehetett érezni, hogy hiányzik a közös munka és a kommunikáció a pályán, a Győr mindig megtalálta a lyukakat a védekezésünkben. A játék nem csak támadásból áll, a védekezésbe ugyanannyi energiát kell fektetnie mindenkinek. A Miskolc elleni legalább ilyen kemény meccs lesz, a DVTK a legnagyobb ambíciókkal vágott neki a szezonnak, döntősök akarnak lenni. Nagyon erős csapat következő ellenfelünk egy jó magyar maggal, Czank, Szécsi, Bálint, Szabó, Dubei, Horváth Betti mellé jó légiósokat igazoltak, közülük viszont még nem tudjuk, ki fog pályára lépni Pécsett. Nekünk viszont a saját játékunkra kell jelenleg koncentrálnunk, fejlődni kell a meccsek alatt is, de közben olyan energiával kell játszani, hogy felvehessük a kesztyűt ellenfelünkkel.
Mik a célkitűzéseid az idei szezonra?
Az eredmény szempontjából nehéz célokat kitűzni, mert még mindig idő kell ahhoz, hogy összeálljon a csapat. Öt közel Euroliga-szintű mérkőzés következik, ezt a szériát is úgy kell használnunk, mint egy alapozást. Csak egy különbség lesz: minden meccs számítani fog az eredmény szempontjából, így 200%-ot kell adnunk a pályán, akkor is, ha még csak most építjük ki a játékkapcsolatokat és a játékunkat. A tavalyi fantasztikus eredményeink után csalódottságot kelthet, hogy nem tudtunk elindulni az Euroligában, és nem tudjuk kitűzni a bajnoki aranyat egyértelmű célunkként. Ehhez hozzá kell tennem, hogy tavaly sem úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy realitás lett volna a bajnoki döntő vagy a kupaarany, a pluszt a csapathoz Raksányi Kriszta, Abby Bishop és Ieva Kublina érkezése adta, akikkel el tudtuk érni ezeket az eredményeket. Idén én is szerettem volna, ha még egy lépést előre tudunk lépni, ám financiálisan ez nem volt lehetséges, emiatt én is csalódott voltam. Most viszont nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikusan tehetséges csapattal dolgozhatok. Most magam előtt is más célokat látok, nagyon jól tudom, hogy ebben az évben sokkal több vereséget fogunk elszenvedni, ez már megtörtént a Győr ellen is, de tudni kell kis dolgoknak is örülni, mint hogy Kiss Virág 30 percet játszott, és döntő pillanatokban is pályán volt. Ha most nem is sikerült győztesnek lennie, de ez a tapasztalat később győztest faraghat belőle. A legnagyobb álmom, hogy újra teli csarnok előtt játszhassanak a játékosaim. Nagyon összetartó, kiváló szurkolótáborunk alakult, viszont az egész városban híre kell menjen annak, hogy nagyon-nagyon tehetséges pécsi fiatalok játszanak itt, akikért érdemes kijönni a csarnokba, akikre figyelni kell, akiknek érdemes szurkolni. Azért dolgozunk teljes szívvel és nagy bátorsággal, hogy kiérdemeljük újra a teli csarnokot.
Zseljko Djokics a Győr elleni találkozó után, a csapat előtt álló kőkemény meccsek előtt értékelte az eddig elvégzett munkát.
