Ha nyerünk, az a legfrankóbb dolog a világon – interjú Simon Zsófival

A győri autóbusz-tragédia évfordulójára a PEAC-PÉCS honlapja hogy is emlékezhetne méltóbban, mint egy olyan játékossal készített beszélgetéssel, akinek Győr és Fűzy Ákos rengeteget jelent. Simon Zsófit kértük fel egy beszélgetésre, amelyben természetesen ezer más dolog is szóba került.

Simon Zsófi a nyáron szerződött Pécsre Győrből. Budapesti születésűként a fővárosban kezdődött számára minden, ami a kosárlabda: - Annakidején még az általános iskolában volt egy felhívás, hogy „Ezt a ziccert ne hagyd ki!”, én pedig nem hagytam ki – kezd bele Zsófi a múlt felidézésébe. - A Fradiban Konta Gyulánál kezdtem, majd amikor megszűnt a klub átmentem Kőbányára a MonTenSi SE-hez, hiszen kispesti lakos voltam. Az általános iskola befejezése után kerültem a BSE-hez, ahová a nevelőedzőm, Konta Gyula is átment, a Fradi megszűnése után.

Zsófi jó helyre került, olyan játékosok között pallérozódhatott, akiknek a segítésével a tehetsége és a szorgalma révén felfigyeltek rá máshol is. A piros-fehérektől Győrbe szerződött, ahol már a második éve emlékezetesre sikerült, játszhatott az EuroLigában és Fűzy Ákossal bajnokságot is nyert: - Már az első győri évemet is sikeresnek könyvelhettem el, hiszen 18 esztendősen elkerülve otthonról, be tudtam illeszkedni egy olyan élcsapatba, ahol már igen neves játékosok is kosárlabdáztak, sőt az Európa Kupában is szerepeltünk akkoriban. Számomra ez azért is volt sikeres, mert egyedüli fiatalként voltam közöttük, ráadásul a szezon vége felé már elég sokat játszottam, megmutathattam magamat, a tudásomat, Tapodi Péter pedig vasfegyelemmel nevelt. A második szezonom Győrben még jobban alakult Fűzy Ákos irányításával, az egy nagyon jó év volt - összegzi.

A tragikus buszbaleset idején már a Sopron játékosa volt Simi. Napra pontosan öt évvel ezelőtt szeptember 7-én Sopronba indultak edzőmeccsre a győriek. Mint mindenkit, őt is nagyon mélyen érintette a tragédia, hiszen alig néhány hónappal előtte még a zöld-fehéreknél pattogtatott. Adódik a kérdés, hogy gondolt-e arra, hogy mi történik, ha nem igazol el 90 km-re távolabb Győrtől? - Nem nagyon szeretek erről beszélni, ez egy nagyon rossz emlék. Ezt a napot azóta sem szeretem, még most is elsírom magam. Nyilván megfordult a fejemben, hogy akár én is ott lehettem volna a buszon, de inkább arra gondolok, hogy mi történt azokkal a barátaimmal, akik a buszon voltak. Már maga a tragédia napja is nagyon furcsa volt, de az azt követő év is.

Két soproni aranyérem után ismét Győr következett Simi számára, és Völgyi Péter szakmai vezetésével nagyon jó évet futott, a statisztikákat nézve talán a legjobbat az egész eddigi pályafutása során. Már csak ezért is jó döntésnek bizonyult a visszatérés, de ahogy mondja, az egyéni eredményesség számára nem feltétlenül siker: - Azt gondolom teljesen természetes folyamat volt ez a váltás, hívtak vissza Győrbe, ami nekem az idők folyamán a második otthonom lett. Ezért is szerettem volna visszatérni, és a korábbi sikerek is bennem voltak, hogy talán meg lehet ismételni őket. Az, hogy nekem ott nagyon jó szezonom volt nem feltétlen könyvelném el sikernek, mert a bajnokságban negyedikek lettünk. Ez nem egy egyéni sportág, nem úszó lettem, hogy az egyéni eredményeimmel, sikereimmel büszkélkedjek. Egymagam nem tudok bajnokságot nyerni.

Amikor a váltásokról beszélünk óhatatlanul is jön a kérdés, hogy nem gondolkodott-e azon, hogy kipróbálja magát külföldön, de Simi ragaszkodó típus, nem szeret túl messze kerülni a családjától. Nyilván felmerült már benne ez a dolog, sőt ajánlatai is voltak. Az azonban nyilvánvaló, hogy Győr különleges jelentőséggel bír Simi életében, de most mégis itt van Pécsett. Vajon milyen motivációval érkezett hozzánk? - Elsősorban össze akarom szedni önmagamat. Ez most megint egy olyan váltás, ahol egy kicsit egyedül lehetek, és hogy úgy tudjak magamra koncentrálni, hogy kihozhassam a magamból a legjobbat. A tavalyi szezonom elég hektikus volt, most szeretnék megnyugodni és a csak a teljesítményemre koncentrálni.

Úgy néz ki, jó úton halad effelé, hiszen az eddig lejátszott mindkét meccsen a PEAC-PÉCS legjobbja volt.

Aki elnézi őt az edzéseken, nem tudja nem észrevenni, hogy nagyon odafigyel itt a fiatal játékosokra: - Amikor én voltam fiatal, voltak olyan csapattársaim, akik egyfolytában „zaklattak” edzés közben, de ezt jó értelemben mondom. Nem vettem annyira ezeket magamra, de azért volt olyan egyszer-kétszer, hogy el akartam sírni magam. Azt mondják, hogy azokat „cseszegetik”, akikben van perspektíva. Nagyon hamar megtanultam, hogy meg kell köszönni azt is, ha elküldenek a fenébe. Még szegény Ákos mondta ezt mindig, ha hazazavarnak, még köszönjem is meg utána… Tényleg nagyon sokan egyengették, segítették a pályafutásomat, szerencsére Fegyverneky Zsófival is játszhattam együtt, noha ő olyan sokkal nem idősebb nálam. Én magam is úgy nőttem fel, hogy volt előttem példakép, Zsófi pedig egy olyan játékos, aki egy fantasztikus karriert futott ki Sopronban.

Szóba kerül az is, hogy a mai fiataloknál már megváltoztak az értékrendek, nem feltétlenül a kosárlabda az egyetlen az életükben: - Néha elgondolkodom azon, hogy idővel ki lesz előrébb… Mi elég sok mindent feláldoztunk ezért a játékért, az élsportért. Megint csak Ákos jut eszembe, aki a saját fanatizmusát úgy át tudta inputálni belénk, hogy szinte nem is létezett számunkra más, csak a kosárlabda, más nem volt fontos. Amikor már kifelé megy az ember ebből az egészből, akkor kezd el gondolkodni, hogy vajon mi lesz, ha ez már nem lesz.

Simi a magyar válogatott egyik vezéralakja, és nagy valószínűséggel a megfiatalított felnőtt válogatott ott lesz a jövő évi Európa-bajnokságon, csakúgy, mint tavaly Csehországban. Szóba kerül az is, hogy vajon profitálhat-e már ilyen rövid távon a felnőtt válogatott az utánpótlás csapatok által elért sikerek kapcsán. - Hogyne profitálhatna, nagyon lelkes a mögöttünk lévő utánpótlás réteg. Korábban nem volt ennyire összetartó közeg. Most sokkal jobb feltételek vannak, és ez azért látszik a munkán, az edzések hangulatán is. Székesfehérváron remek edzőközpont van, és amikor ott dolgoznak az U16-os, az U18-as, az U20-as válogatottak is, nagyon jól megférünk egymás mellett, számukra is sokat jelent, hogy ott vagyunk mi is. Szoktuk is mondani, hogy nem is olyan régen még mi is 16 évesek voltunk, gyorsan elszáguldanak az évek és egyszer csak azt veszed észre, hogy már Te vagy az, akire felnéznek.
   
Tudjuk róla, hogy érdekli a kosárlabda edzői pálya, ebből a szempontból Pécsett a legjobb helyen van, hiszen itt van a Rátgéber László nevével fémjelzett Nemzeti Akadémia rengeteg fiatal kosárlabdázóval. Vajon mit üzenhetne nekik Simi, mi az Ő filozófiája, amivel eljutott egy sikeres válogatott élsportoló szintjére: - Még soha nem fogalmaztam meg magamban ezt a dolgot, én mindig is ezt szerettem csinálni, kosárlabdázni. Az évek során megtanultam azt, hogy különböznek az emberek, mindenki más rétegekben éli meg a lelkében azt, hogy neki mi a jó. Nekem a személyiségemből adódik az, hogy megyek fejjel a falnak. Nem gondolkodom azon ilyenkor, hogy esetleg fáj valamim, ha szeretem, akkor csinálom. Az igazi élsportnak akkor van értelme, ha akkor is csinálod, amikor fáj, és ha megvan benned a fanatizmus. Meg lehet élni itt a legszebb napokat is, de a legrosszabbakat is. Nekem az életem legjobb döntése, hogy elkezdtem kosárlabdázni, de a legrosszabb is. Vannak olyan napok, amikor egy rosszul sikerült edzés vagy egy elveszített mérkőzés után meg tudnám ölni magam. Ha meg nyerünk, az a legfrankóbb dolog a világon - zárta Simi a beszélgetést egy széles mosoly kíséretében.