Hernández: a „hullám tetején” nagyon jól kosárlabdáztunk

A szezonnak vége, csapatunk, a PEAC-Pécs az ötödik helyen végzett a bajnokságban, miután megnyerte a Zalaegerszeg és a Cegléd elleni párharcokat is. Vezetőedzőnket, Roberto Hernándezt kértük fel egy kis idényértékelőre.

– Minden jó, ha a vége jó, szokták mondani. Csapatunk szereplésével kapcsolatban azonban ezt nem lehet kijelenteni, hiszen hiába nyert meg végül két párharcot, s végzett az ötödik helyen, nem került a legjobb négybe.
– Nem is vagyok száz százalékig elégedett a csapat hozzáállásával, munkájával – mondta vezetőedzőnk, Roberto Hernández. – Nem értük el a célunkat, hiszen nem kerültünk a legjobb négy közé. Persze pozitív dolgok is akadtak, ilyen például az, hogy a tabella alapján mi voltunk a legjobban védekező csapat Magyarországon, mi kaptuk a legkevesebb pontot. A szurkolók, a menedzsment számára ez talán nem annyira fontos, de nekem, edzőnek nagyon is az.
– Ha a védekezés ennyire rendben volt, akkor más nem klappolt...
– Támadásban valóban sok problémánk volt. A szerzett pontok alapján csak az ötödikek voltunk. Ha jobbak lettünk volna, többet tudtunk volna előrelépni.
– Ha már előrelépés: kik fejlődtek a legtöbbet, kikkel volt a legelégedettebb?
– Néhány játékos rengeteget fejlődött, például Raksányi Krisztina és Szücs Réka. Velük nagyon elégedett voltam, utóbbi sokkal többet tett hozzá a játékunkhoz, mint az előző szezonban. És nagyon büszkék vagyunk Zele Dorinára is, aki sajnos sokat volt sérült, s emiatt nem tudott annyit előrelépni, amennyire lehetősége lett volna. Nem mellesleg a csapatunk adott jó néhány játékost a válogatottba, ami önmagáért beszél.
– Beszéljen a saját ambícióiról! Milyen tervekkel érkezett anno Pécsre, s mi valósult meg. Aki volt már magyar bajnokcsapat vezetőedzője, biztosan nem elégedett az ötödik hellyel.
– A legjobb négybe akartam volna kerülni, éremért szerettem volna játszani. Ha ez megvalósult volna, most elégedett lennék. Egyébként pedig boldog voltam, mert jó körülmények közé kerültem, ugyanakkor tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, hiszen a PINKK-től érkeztem, azzal a csapattal azonosítottak, ráadásul teljesen más kosárfilozófiát vallok, mint az elődöm, Zseljko Djokics.
– Mit nem tudott megvalósítani ez a csapat? Miben maradt el a várttól?
– Az elején, amikor idekerültem, azt akartam elérni, hogy a játékosok mindig mutassák meg, hogy van szívük, erős akaratuk, s hogy milyen karakteres emberek. Sajnos kiderült, hogy kevés az igazán karakteres játékos a keretben, kevés volt az érzelem. Emiatt történt, hogy nem csak a szezon egyes részeiben, de meccsek közben is voltak hullámvölgyeink. Egyszerűen nem voltunk elég erősek mentálisan. Amikor a hullám tetején voltunk, szívvel–lélekkel játszottunk, akkor tudtunk nagyon jól kosárlabdázni, jól passzoltunk, kiválóan védekeztünk.
– A szezonnak vége, meddig marad Pécsett?
– Csütörtökön indulok haza, Valenciába. A szerződésem június 15-ig szól, de a menedzsment nem akar „post season period”-ot tartani, így hát már most elutazhatok.
– Kicsit irigylem: gondolom, kimegy a Mestallába egy–két focimeccsre.
– Gyerekként voltam utoljára, nem járok futballmeccsekre. Kosárlabdára fogok menni, mérkőzésekre és edzésekre is.
– Mondjuk ezzel sem jár rosszul, hiszen a Valencia férfi csapata sokáig vezette a tabellát. Meg is nyerheti a bajnokságot?
– Nem hiszem. Azért a Barcelona, a Real Madrid és a Laboral Kutxa talán erősebbek. De nagyon erős a Valencia is, aminek én természetesen rendkívül örülök!