Biztosan sokan kérdezték, hogy miért éppen a PEAC csapatát választottad.
Igen, nagyon sokan kérdezték, már lassan nem is tudom megmondani, miért, hiszen annyira régen volt. Legalábbis sok időnek tűnik, annyi minden történt azóta velünk. Szerettem volna Sopronban maradni, de nem tudtam megegyezni a vezetőkkel, illetve ahogyan meg tudtunk volna egyezni, az nekem nem volt szimpatikus. Ezért eldöntöttem, hogy külföldre szeretnék igazolni, ha lesz rá lehetőségem. Az egész nyár a csapatkereséssel telt a menedzseremmel, viszont Európában a kosárlabdába is begyűrűzött a válság, olyan ajánlatokat kaptam, amelyekért nem lett volna érdemes külföldre szerződni. Közben elég korán megkeresett a PEAC egy ajánlattal, nagyon szimpatikusnak találtam az új klubról és a szerepemről felvázolt terveiket és a ragaszkodásukat is a személyemhez. Végül eljött az a pont, mikor azt éreztem, nem várhatok tovább a külföldi ajánlatokra, túl nagyot bukhatok, ha elengedem a PEAC ajánlatát. De egy cseppet sem bántam meg a döntésem, nagyon jól érzem magam.
És milyenek a tapasztalataid a szeptember óta eltelt időszakról?
Sokkal jobbak, mint amire számítottam. Mikor megkerestek a PEAC-tól, konkrét nevekkel még nem tudtak szolgálni, az edző személye sem volt száz százalékig biztos, csak sejteni lehetett, hogy Zseljko lesz az. Titokban bíztam benne, hogy ebből valami nagyon jó is kisülhet, de bennem volt, hogy az első év nem biztos, hogy úgy sikerül, mint amit elvárnak tőlünk, és nem olyan csapat lesz, mint amilyenben én szeretnék játszani. De szerencsére minden sokkal jobban alakult az igazolásainktól kezdve az eredményeken át addig, ahogyan a vezetőink dolgoznak, itt egy profi csapat épül. Lehet, hogy ennek már idén komolyabb eredménye lesz, mint ahogyan vártuk. Merjünk álmodozni, mert egyébként nincs értelme sportolni. Úgy gondolom, ha az Adria Ligában bejutunk a négy közé, és a bajnokságban is a legjobb négy csapat között leszünk, esetleg bejutunk a kupadöntőbe is – bár ez utóbbi mindig a szerencsén, a sorsoláson is múlik, de szerintem megérdemeljük idén a szerencsét – akkor nagyon sikeres évet zár a fiatal csapatunk.
Hogyan látod a szerepedet ebben a csapatban, amely a játékosállományát tekintve mindenképp gyengébb azoknál a csapatoknál, ahol az előző években szerepeltél?
Először furcsa volt, mert bár Sopronban is irányítót játszottam a második szezonomban, Fegyverneky Zsófi mellett januártól többet irányítottam, mint ő, de mégsem volt tökéletesen enyém ez a poszt. Nem éreztem azt, hogy minden rajtam áll vagy bukik, ha irányítóként nem játszok jól. Emiatt sokkal nagyobb felelősséggel jár a mostani szerepköröm, Zseljkonál pedig ez egy speciális feladat, rengeteg dolgot megkövetel, igyekszem megfelelni neki, de ez nagyon-nagyon nehéz. Sokszor jelzi, ha nincs velem megelégedve, de természetesen pozitív visszajelzéseket is kapok tőle. Rengeteg munka van még bennem és az egész csapatban is. Úgy gondolom, hogy ha én egyre jobban meg tudok felelni az edző támasztotta elvárásoknak, annál jobb lesz a csapat is, mert nagyon sok múlik azon, hogy mennyire tartom kezemben a dolgokat a pályán. Ez egy nagyon nagy kihívás a számomra, amiatt külön örülök, hogy a PEAC mellett döntöttem. Lehet, hogy Sopronban soha nem bízták volna rám a csapatot, idén biztosan nem, mert olyan sztárjátékosaik vannak, akik mellett nem lehettem volna vezér, akin valóban sok múlik.
Mit vár el tőled Zseljko?
Azt, hogy minden úgy történjen a pályán, ahogyan ő elképzelte, ebből nem nagyon enged. Van, hogy százból száz dolognak kell hiánytalanul megvalósulnia, emiatt nehéz megfelelni neki. De azt mondja, látja a fejlődést, és én is érzem, hogy egyre kevesebb dolgot kér. Nagyon igyekszem odafigyelni, hogy azokból a dolgokból, amiket szezon eleje óta mond, minél többet minél hamarabb elsajátítsak. A saját játékomra, teljesítményemre is annál könnyebben oda tudok majd figyelni, minél jobban megvalósítom azt, amit ő kér.
Hogyan viszonyulsz az egyes és hogyan a kettes poszthoz?
Most már nagyon tetszik az egyes poszt, kezdem érezni, hogy lehet belőlem olyan irányító, amilyenné válni szeretnék. Olyan, akire évről évre egy egyre jobb csapatot rá lehet bízni. A kettes posztot is szeretem, hiszen ott játszottam eddig, de az egyes most jobban tetszik, sokkal nagyobb a felelősség, és ezt élvezem, bár sokkal nehezebb feladat.
Úgy tűnik, a pályán és a pályán kívül is egyfajta vezére vagy a csapatnak.
Én vagyok a legtapasztaltabb játékos, én játszottam a legtöbb csapatban, évek óta válogatott vagyok, a csapat pedig nagyon fiatal, szükség van ilyen emberre is. Próbálom átadni a tapasztalataimat a fiataloknak, a külföldieknek, bárkinek, aki hozzám fordul. Úgy gondolom, ez hasznos, hiszen ezeket a dolgokat nekem is átadták, mikor én voltam fiatal és rutintalan játékos. Ez a szerep a posztomból is adódik, hiszen a pályán én vagyok Zseljko jobb keze. De a csapatkapitány Lilla, aki nagyon jól megoldja a feladatát.
Látni lehetett, hogy mikor a sérülésed miatt a padra kényszerültél, onnan is irányítottad a csapatot.
Ez a habitusom része, nagyon nehéz elfogadni azt, hogy az ember a pályán kívül van, és nem tud segíteni a csapatnak. Ezért próbáltam onnan hozzátenni a játékhoz, de van olyan, hogy még a pályán is nehéz, nemhogy a pályán kívülről. De együtt éltem a játékkal akkor is, mikor sérült voltam.
Mit gondolsz, melyik statisztikai mutatóban mutatkozik a legnagyobb különbség a tavalyi és az idei játékod között?
A gólpasszokban. Nem néztem, hogy pontosan mekkora a különbség, de biztosan van.
2,8-ról 4,1-re nőtt ez a mutatód a bajnokságban, ezzel te adod a harmadik legtöbb gólpasszt a bajnokságban.
Bár ez egy nagyon szubjektív mutató, örülök neki, az a célom, hogy minél több jó passzal segítsem a társaimat, remélem, hogy ez a szám öt fölé is feltornászható.
Hogyan értékeled a csapat eddigi teljesítményét?
Én túl türelmetlen típus vagyok, rajtam kívül valószínűleg mindenki maximálisan meg van elégedve az eddigi teljesítményünkkel. Én is elégedett vagyok, de van bennem egy pici hiányérzet, hogy eddig még nem sikerült egy igazán nagy bravúrt véghez vinni, mint ahogy a Zalaegerszegnek sikerült otthon a Győrt megvernie. Nem vagyunk rosszabb csapat, mint a ZTE, ezért nekünk is összejöhetett volna, de vasárnap újra adott lesz a lehetőség egy bravúrgyőzelemre. Nagyon sajnálom a diósgyőri vereséget, mert úgy gondolom, hogy azt mi veszítettük el. Az első félidei játékunk sem volt reális, hiszen ott minden összejött, extrán játszottunk, de ha nem vagyunk annyira fáradtak és rutintalanok, akkor a második félidőt okosabb játékkal már tudtuk volna hozni. Az Adria Ligában pedig remélem, tudunk közelíteni a Partizanhoz is, és itthon nem futunk bele egy nagyobb vereségbe. Ők egy nagyon jó csapat, megkockáztatom, erősebb a keretük, mint a Soproné, de bízom benne, hogy a pécsi találkozón látszani fog, hogy mi is fejlődtünk. A Vojvodina és a Vozdovac elleni találkozók lesznek a kulcsmeccsek számunkra, a nyitófordulóban kint sikerült megverni őket, de itthon nagyon nehéz lesz ellenük, mert azóta erősítettek is. Az elkövetkezendő hónapban minden eldőlhet. Eddig elégedett vagyok, remélem, az leszek egy hónap múlva is.
A csapatunk fejlődését a két Sopron-meccs közötti különbség is mutatja. Te hogy élted meg ezeket?
A soproni találkozót is sajnálom, mert nem voltunk annyira gyengék, mint ahogyan játszottunk, de meg voltunk szeppenve, ez a legjobb szó rá. Azóta valóban rengeteget léptünk előre, de a támadójátékunkon kell még sokat javítanunk szerintem. Bár Zseljko mindig a védekezést hangsúlyozza, ahhoz, hogy a Sopront vagy a Győrt hazai pályán meg tudjuk verni, minimum 65, de inkább 70 pont szükséges. Annyira bízom a a védekezésünkben, hogy ezek a csapatok nem fognak nekünk 70 pontnál többet dobni hazai pályán.
Melyiket tartod nehezebb ellenfélnek, a Sopront vagy a Győrt?
Játékoskeretét tekintve szerintem a Győr erősebb, mint a Sopron, több minőségi játékosa van. A Sopron kezdő ötöse nagyon erős, de a cseresoruk jóval gyengébb, a Győr viszont tíz játékossal rendelkezik, akik bármikor bevethetőek, a legszorosabb rangadókon is. Viszont úgy gondolom, hogy a Sopron olyan szempontból van előnyben a Győrrel szemben, hogy ők nem engednek meg maguknak semmilyen lazítást, nem szoktak kötelező győzelmeket elbukni, náluk nem fér bele egy ilyen hiba sem, míg a Győr zalaegerszegi veresége nagy szenzáció volt. Ezért úgy érzem, több esélyünk lehet a Győr ellen, mint a Sopron ellen volt, de a mérleg másik nyelvén ott van, hogy egy erősebb csapatról van szó. Biztos hogy úgy jönnek ide hozzánk, hogy nem fognak minket lebecsülni, így nem lesz velük könnyű dolgunk, még egyszer ugyanabba a hibába nem szeretnének beleesni. Kíváncsiak várom a találkozót.
Mi lehet a kulcsa a Győr elleni meccsnek?
Az, hogy az első perctől kezdve állítsuk meg a rohamaikat, mert ők borzasztó gyors kosárlabdát játszanak, ezért nagyon nehéz lesz felvenni velük a versenyt. De ha a legelejétől azt érzik, hogy nem tudnak lefutni minket, nem tudnak rajtunk átgázolni, és hozunk egy egál félidőt, vagy esetleg mi vezetünk, bármire lehet esélyünk.
Válogatott irányítónk mer nagyot álmodni, győri trófeát szeretne vasárnap. Fűrész Diával beszélgettünk a felelősségről, eddigi tapasztalatairól és új szerepköréről.
