Aludva néhányat a junior bronzérem megszerzése után, milyen érzések vannak benned?
- Ahogy lehet is hallani, hangom még mindig nem nagyon van, a hangszálaimat megviselte ez a pár nap. Nagyon örülök és boldog vagyok. A lányok most kaptak egy hét jól megérdemelt pihenőt, nyilván az iskolában is van mit bepótolniuk, de biztos vagyok benne, hogy mindegyikükben ott motoszkálnak a megszerzett élmények és jó szívvel gondolnak ők is erre a szép hétvégére.
Decemberben, amikor elvállaltad a felkérést a junior csapat vezetőedzői posztjára, számítottál arra, hogy érem lehet a szezon végén?
- Amikor átvettem a csapatot, akkor is elmondtam, hogy egy nagyon tehetséges társaságnak tartom ezt a generációt, ezért is örültem a felkérésnek. Decemberben még nem gondolkodtunk ennyire előre, mindig az adott feladatainkra koncentráltunk, a következő mérkőzésre. A csapattaktika kiépítésére volt két hónapunk, örülök, hogy sikerült ezt megvalósítani.
Pécsi játékosként szereztél már érmet junior országos döntőn, pont húsz évvel ezelőtt, Pécsett, Fűzy Ákossal. Hogyan emlékszel vissza?
Érdekeset kérdezel. Éppen az egyik korábbi csapattársam kérdezte meg tőlem, hogy melyik jobb érzés, játékosként vagy edzőként érmet nyerni? Fűzy Ákossal Pécsett megnyertük a junior döntőt, ez akkoriban hatalmas öröm volt számunkra. Nehéz is nekem Ákosról beszélgetni, fantasztikus ember volt. Nekem nagy szerencsém van, hogy olyan edzőim voltak, mint Fűzy Ákos és Rátgéber László. Én mind a mai napig azokban az értékekben hiszek, azokat követem, amiket ők adtak nekünk. A mostani éremszerzésünk edzőként teljesen más számomra, látni a lányok örömét, a boldogságot, amit ők átéltek az egy nagyon jó érzés.
A DVTK elleni bronzmeccsen nyolc pontos hátrányból tudtunk egy 10-0-s sorozattal fordítani. Mi történt ott a csapattal?
Többször is visszanéztem azóta a mérkőzést. A mérkőzés első percétől kezdve nagyot küzdöttünk, mentünk előre, nem hagytuk, hogy ellenfelünk ellépjen tőlünk, de az utolsó negyedben ez kicsúcsosodott. Agresszív egész pályás védekezésünkkel magunkat is játékba hoztuk, jöttek a plusszok, labdaszerzésekből sikerült emberelőnyt kialakítanunk, gyors kosarakat szereztünk és a játékosokban elindult egyfajta belső motiváció, megérezték a lehetőséget. Pár perccel a lefújás előtt, amikor mind az öt pécsi lány a földön ült egy szabad labdára való vetődés után, akkor tudtam, hogy ezt itt ma senki nem tudja elvenni tőlünk.
Egyénileg hogyan értékelnéd a játékosaid? Kezdjük a sort azokkal, akik most szerepeltek utoljára a junior csapatban.
Radonjic Jelena igazi vezéregyéniségünk volt és nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Ő talán most bekerült a magyar kosárlabda köztudatba, és én nagyon remélem, hogy látom még őt pécsi színekben a felnőtt csapatnál.
Kovács Kitti felkészülése felemásra sikerült a boksasérülése miatt, de azt, amit az utolsó meccsen ő produkált, ahogyan átérezte a szerepének fontosságát, az alapján azt gondolom jogosan tagja a korosztályos válogatottaknak már évek óta.
Nagy Gabi játékára rettentő nagy szükségünk volt az egész tornán, a harcosságával, a szívével húzóemberünk volt bizonyos periódusokban.
Pucz Eszti hatalmas egyéniség, többször is bebizonyította ez alatt a pár hónap alatt, hogy lehet rá számítani, és oszlopos tagja volt a csapatunknak.
Curakovic Ivana egy mérkőzésen szerepelt a döntőben, a Vasas elleni csoportmérkőzésen ahol szépen teljesített.
Curakovic Jelena a döntőn nem lépett pályára, de nem szabad elfelejteni, hogy az alapszakaszban milyen fontos szerepük volt a lányoknak és nélkülük nem jutottunk volna el idáig.
És akikkel jövőre is találkozhatunk?
Wentzel Nóri nagy terhelést kap az utóbbi időben, mert a felnőtt csapatnál is komolyan számítanak rá, aminek nagyon örülök. Sokoldalú játékos, nemcsak a pontszerzés, hanem a védőmunkája is nagyon fontos volt a torna során. Korosztályának egyik meghatározó játékosa ezt most is bizonyította.
Varga Eszti a csapatkapitányunk, ő ezt a feladatát is nagyon jól ellátta, hiszen az, hogy egy csapat egy hullámhosszra kerüljön, az a csapatkapitány érdeme is. A második mérkőzés bemelegítésekor kiment a bokája, más ezzel a sérüléssel akár két hetet is kihagyott volna, ő azonban rögtön összeszedte magát és játszott, ez is a karakterét mutatja.
Szücs Luca üde színfoltja a csapatunknak, megvolt benne a vagányság és tudott hozni egyfajta lendületet, amikor pályára került. Örültem, hogy bátran és önbizalommal játszott.
Hegedűs Rebeka is egy bokasérülésből tért vissza és lett kezdőember, egy harcias, minden labdáért vetődő játékos, ebben ő áll az élen szerintem. Rendkívül fontos pillanatokban tudott nekünk kosarat szerezni.
Kaposi Fanni sokat fejlődött, a tavalyi évben elvégzett rengeteg munka a hasznára vált, ezért is tudott több lehetőséget kapni idén. Jövőre még jobban be fog épülni a csapatba, nagyon számítok rá is.
Wentzel Hanninak nagyon jó keze van, és a Vasas elleni mérkőzésen bátran is kosárlabdázott, pótolni tudta a hiányzókat és külső poszton fontos emberünk.
Kovács Orsi sokat kihagyott egy makacs térdsérülés miatt, szinte majdnem 1,5 évet, nagyon jó adottságú lány a hosszú kezeivel, lábaival, örültem, hogy a döntőn bevethető volt. Több edzéssel a lábaiban biztos nagyobb szerepet is kap majd.
Palaczki Rékát tavaly nyár elején keresztszalag-szakadással műtötték, nagyon szépen halad a rehabilitációja. A döntő előtt megbeszéltük, hogy ugyan edz már, szépen mozog, de semmiképpen nem fog pályára lépni, mert az egészsége a legfontosabb.
A végére maradtak a kadett korú lányaink.
Vojinovic Milica a legfiatalabb tagja a csapatunknak, nincs még 16 éves sem, rendkívüli tehetség. Meccsről meccsre egyre jobban játszott és használta ki azokat a perceket, amiket kapott. A DVTK ellen bedobott 5 triplája kulcsfontosságú volt nekünk.
Ina Radakovic egy mérkőzésen lépett pályára, nagyon lelkiismeretes, jó küzdőszellemű, harcos játékos, nagyon örülök neki, hogy ott volt velünk Miskolcon. Bízom benne, hogy ők ketten a kadett csapatban is fogják tudni kamatoztatni ezeket a tapasztalatokat. Még szeretném megemlíteni a csapat kapcsán
Gyenizse Áront, aki nagyon sokat segített nekem a mérkőzéseken és azon kívül is. „Áron Bácsi” csak egy van.
A felsoroltakból azért az látszik, hogy a bronzcsapat nagy része jövőre is a junior korosztályban fog versenyezni. Merre tovább, van-e feljebb? Lehet fényesebb érmünk egy év múlva ilyenkor?
Talán arról még korai lenne beszélni, most az egyik legfontosabb periódus fog következni a „post season” tele egyéni képességfejlesztéssel. Nagy szerencse nálunk, hogy a 2000-es születésű játékosoknak nem ért véget a szezon a junior döntővel, hanem ők még júniusig játszanak mérkőzéseket az amatőr bajnokságban. Jövőre korán megkezdjük az alapozást, és én személy szerint már alig várom az első mérkőzésünket.
Miskolcon, a házigazda DVTK Akadémia együttesét legyőzve lett bronzérmes a PEAC-Kosárlabda Akadémia gárdája a Leány Országos Junior Bajnokság döntőjén. A csapat vezetőedzőjével, Hartung Anitával ültünk le beszélgetni a jelenről, a mögöttünk álló időszakról és a jövőről.
