Kapus volt, vámtiszt lett, úrnő a pécsi palánk alatt

Ezúttal csapatunk nigériai légiósát, Sarah Imovbioh-t mutatjuk be. A 25 esztendős, 188 cm magas játékos csapatunk első, a Temesvár elleni mérkőzésén jó benyomásokat tett a szurkolókra, most sok mindent elárul magáról.

A jó bemutatkozás párosult azzal is, hogy Sarah is jól érezte magát a pályán: - Nagyon élveztem a játékot és örültem annak is, hogy sokan eljöttek megnézni bennünket. Spanyolországban, ahol az előző idényben játszottam, nem voltak ennyien a meccseinken. Itt Pécsett nagyon jó edzésmunkát végeztünk hetek óta, és már nagyon vártuk mindannyian, hogy pályára léphessünk mérkőzésen is. Én kifejezetten vártam, hogy hogyan tudjuk bemutatni mindazt, amit csináltunk három hét alatt – tekintettünk vissza Sarah-val az augusztus végén sorra kerülő első felkészülési meccsünkre.

Annyi bizonyos, hogy Nigériából még nem igazolt Pécsre soha női kosárlabdázó, sőt, az afrikai kontinensről sem tudunk olyan kosaras lányt említeni, aki Pécsett pattogtatott. Sarah már nagyon fiatalon, 15 évesen elkerült az Egyesült Államokba: - Négyen vagyunk testvérek, két fiú és egy lánytestvérem van, én vagyok a legfiatalabb. 15 évesen hagytam el Nigériát, valójában ekkor kezdtem el komolyabban kosárlabdázni. Ösztöndíjasként mehettem középiskolába, majd később az Egyetemre is, odahaza csak keveset, körülbelül egy évet kosárlabdáztam. Amerikában nem csak a kosárlabda létezett számomra, futballoztam, kapusként szerepeltem a labdarúgás európai válfajában. Amikor az egyetemre kerültem és szakirányt kellett választani, az államigazgatásnak a vám- és határrendészeti területét választottam. Végzettségem alapján határőrként vagy vámtisztként dolgozhatnék. Elsőként persze nem ezt, hanem szociológiát tanultam, de ezzel a végzettséggel Nigériának valamelyik nagykövetségén tudnék elhelyezkedni Amerikában, de azt sem tartom kizártnak, hogy Nigériában töltenék be valamilyen civil állást a külföldi konzulátuson.
   
Sarah Imovbioh második idényét tölti Európában, tavaly a spanyol pontvadászatban számítottak szolgálataira. Azt lehetett tudni, hogy együttesének nem volt túl jó szezonja, így nyilván ő sem csak szép emlékeket őriz a madridi időszakából: - Tényleg elég sokat kínlódtunk, nem csak azért mert nekem is az első évem volt, hanem a klubnál is rengeteg probléma merült fel. Ezek miatt roppant nehéz volt nekem csak a kosárlabdára koncentrálni. Az első félévem rá is ment arra, hogy ezeken a nehézségeken úrrá tudjak lenni, de a második félévben már jobban ment a játék. Muszáj volt megtanulnom kizárni minden külső körülményt, és csak a pályán történtekre koncentrálni. Az első időszakot az is megnehezítette, hogy később érkeztem és nem az elején kapcsolódtam be a csapat munkájába, gyakorlatilag már egy megkezdett úton lévő társaságot kellett volna utolérnem. Ez a szituáció senkinek sem könnyű, sem a társaknak, sem a becsöppenő jövevénynek, aki ráadásul újonc is Európában. Nekem is tanulságos volt, és ezért is örülök annak, hogy már a kezdet kezdetekor itt tudok lenni Pécsett. Volt egy meghívóm a nigériai válogatottba, de úgy éreztem az a helyes döntés, ha ide jövök és az első perctől kezdve a társakkal együtt készülök a feladataimra – mondja Sarah, akinek nemzeti csapata egyébiránt a napokban lett veretlenül az afrikai kontinensviadal győztese, a fináléban Szenegált 65-48 arányban múlta felül Nigéria.
   
A nyáron a WNBA-s Atlanta Dream edzőtáborában résztvevők között bukkant fel Sarah neve és tulajdonképpen csak az utolsó rostán, a végső keretszűkítésen múlt, hogy nem kapott lehetőséget az amerikai profi ligában: - Érdekes szituáció volt, mert rendkívül közel álltam ahhoz, hogy garantált szerződésem legyen. Az Európában is jól ismert Sancho Lyttle eredetileg úgy volt, hogy az Európa-bajnokság után kihagy egy évet és nem játszik a WNBA-ben, ám ezt a döntését megváltoztatta, így lett ő az én helyemen a csapat tagja. Sokáig bizonytalan volt, hogy Lyttle jön-e, és egy pont után már én magam gondoltam azt, hogy elég ebből a helyzetből és jobb, ha inkább az európai szezonomra koncentrálok. Ezután visszamentem a South Carolinára és az egész nyarat végigedzettem Dawn Staley-vel, az USA Basketball korábbi, háromszoros olimpiai bajnoki címmel büszkélkedő szövetségi kapitányával, hogy kellően felkészülten érkezhessek Pécsre. Úgy tudom, Dawn Staley Pécsett is megfordult, amikor az amerikai válogatott az Olimpiára készült.

Természetesen Pécsről előzetesen kevés infóval rendelkezett a centerünk.- A PEAC-PÉCS-ről Chris Pedrals barátjától tudtam érdeklődni és kaptam információkat, de Desty Williams is csapattársam volt Spanyolországban, ő is tudott mesélni a városról. A szezon közben is többször beszélgettek Pécsről és Magyarországról egymással, persze, akkor még nem gondoltam volna, hogy ajánlatot kapok innen. Ők mindketten azt mondták, szeretni fogod Pécset, jó hely, jó emberek vannak és vigyázni fognak rád. Őszintén szólva elég pocsék spanyol idényünk volt és az elején kicsit tartottam tőle, hogy mindenütt az a jellemző, ami ott körülvett minket. Így valósággal sokkolt jó értelemben, hogy itt az eddig tapasztaltak alapján minden más. Profi közegbe kerültem, odafigyelnek rám a klubnál, kijavítják, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy kell, és itt csak arra koncentrálhatok, hogy minél jobban kosárlabdázzak. Számomra ez a legjobb dolog, ami most történhetett velem. Az amerikai egyetemi évek alatt olyan erősségű csapatban játszottam, amely szinte minden meccsét megnyerte. Ehhez képest a spanyol gárdával elég sok pofont kaptunk, nagyon szeretnék visszatalálni ahhoz a győztes karakterű, nyerni képes csapathoz, ami Dawn Staley keze alatt kialakult. Én bármit megteszek azért, hogy a csapatomat segíteni tudjam, jobb akarok lenni minden nap.
   
- Hogy mik a furcsa, szokatlan dolgok itt Pécsett számomra? - gondolkodik el a kérdésen. - Nyilván sok ilyen van még. Nemrég voltunk a bevándorlási hivatalban és én ott találkoztam először színes bőrű emberekkel, meg röviddel ezelőtt csatlakoztak fekete játékosok a fiú kosarasokhoz, előtte rajtuk kívül csak fehér embereket láttam. Azóta persze az egyetem is kezd már benépesülni. Az itteni ételekkel teljesen rendben vagyok, pedig az elején féltem ettől is. Sellei Dalma megmutatta nekünk a belvárost, kirándultunk már Orfűre, örülök annak, hogy csupa barátságos és jó emberrel találkoztam. Az is nagyszerű, hogy a Laterum Hotelben, ahová ebédelni járunk, nemcsak jól főznek, hanem beszélnek angolul, és a csapattársaimmal is jól meg tudom magam értetni. Jó helyen lakom, barátságosak, mosolygósak a szomszédok, szóval adott minden a sikerhez.