Lukács Béci túl van a nehezén

Sokan aggódtak az elmúlt hetekben Lukács Béla fizioterapeutánkért, aki még a miskolci, DVTK elleni bronzmérkőzés előtt került kórházba a borsodi megyeszékhelyen. A 76 éves sportszakember túl van a nehezén, újra köztünk van Pécsett, hétvégén pedig már a kadett lányok döntőjén ott ült az Akadémia lelátóján.

Az immár 23 esztendeje Pécsett élő, és a pécsi női kosárlabdáért 1999 óta aktívan dolgozó Lukács Béla ránk ijesztett, amikor a DVTK-NKA UNIVERSITAS PEAC bronzmérkőzés reggelén szemmel láthatóan is rosszul lett. – Amikor reggel felébredtem a panzióban, még nem éreztem semmit, de amikor lejöttem a szobámból, akkor már kialakult a mellkasomban egy keresztirányú, kicsit szúró fájdalom. Akkor azt gondoltam, hogy majd elmúlik, és kiültem a szabad levegőre. De egyre erősebb lett a fájdalom és már a levegőt is nehezebben vettem. A csapat edzésre készült, viszont mivel történt egy másik baleset is reggel a stábban, így a vezetőséggel együtt úgy döntöttünk, hogy én is bemegyek velük a megyei kórház sürgősségi osztályára – elevenítette fel az előzményeket Lukács Béla, akit a vizsgálatokat követően felvettek az intenzív osztályra. Ott három napot töltött el, infúziót, gyógyszereket kapott, majd mivel a 75. életévét betöltő fizikoterapeutánk állandó lakhelye Budapesten van, és állapota szerencsére nem volt életveszélyes, mentőautóval átszállították a fővárosi Honvéd Kórházba. – Ott már nem volt szükséges az intenzív ellátás, így felvettek az osztályra, ahol ismét alaposan kivizsgáltak, beállították a gyógyszereimet, helyreállt a vérnyomásom – mondta el csapatunk fizikoterapeutája, aki nyolc napot töltött a fővárosi intézményben, ahova két hónap múlva várják vissza egy kontrollvizsgálatra. Addig is Pécsett áll orvosi felügyelet alatt csapatunk Bécije. – Szedem a gyógyszereimet és nagyon jól érzem magam. Az orvosom azt mondta, hogy ne rohanjak, de sokat mozogjak, csináljak bármit, de ne cipekedjek – zárta a beszélgetést Lukács Béla, aki szemmel láthatóan is sokkal jobban néz ki, mint azon az ominózus április 20-i reggelen. Annyit hozzátett még honlapunknak, hogy okvetlenül írjuk meg, hálás és nagy köszönetet mond mindazoknak az orvosi, egészségügyi szakembereknek, akik foglalkoztak vele, mert rendkívül lelkiismeretes, emberséges ellátásban volt része.

A kosárlabdához négy évtizede ezer szállal kötődő fizikoterapeutánknak jó egészséget és sok erőt kívánunk.