- Egy év vezetőedzői tapasztalattal a hátad mögött mi volt az elmúlt évadban a legjobb döntésed, és mit változtatnál meg utólag, ha lenne rá lehetőséged?
- A magam nézőpontjából akkor döntöttem legjobban, amikor elvállaltam a MiZo Pécs 2010 vezetését. Jó húzás volt, mert egy munkára képes, motiválható, remek sportemberekből álló csapat volt a kezünk alatt. Akkor is elmondtam, egy Iványi Dalmával, Vajda Annával fémjelzett csapatnál el kell vállalni a vezetőedzői munkát, ha erre felkérnek. Ha valaki 45 évesen vezető edző akar lenni, és komolyan gondolja magát a szakmájában, akkor elvállalja ezt a feladatot, még akkor is, ha megvoltak a maga buktatói, nehézségei, amelyek akár a mai napig meglehetnek.
- Melyek ezek?
- Például még mindig fellelhető a Rátgéber Laci neve által fémjelzett éra szellemisége, nyoma a pécsi női kosárlabdázásban. Érthető, hiszen szinte mindenki ezen nőtt fel, és szerette meg a női kosárlabdát, és ez nem is baj. Sőt, azt mondhatom, olyan édes teher, amivel büszkeség együtt élni.
- És amit másképp csinálnál?
- Szakmailag egy dolgot változtatnék meg, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét: a Szeged elleni alapszakaszbeli meccsen megsérült Iványi Dalma bokája, és utólag – pláne az eredmények tükrében, és a folytatásban bekövetkező történések nyomán – átértékelném a szerepeltetését a következő EuroLiga és bajnoki meccsen. A lehetőség akkor is felmerült, hogy kihagyja a következő a krakkói és a pécsi Sopron meccseket. Másként döntöttünk, már látjuk, hogy mindkettőn kikaptunk, és neki sem ment úgy a játék, mintha egészséges lett volna, ráadásul az egészségi állapotának sem tett jót az erőltetett szerepeltetés, és a csapat sem profitált belőle. Ezen a ponton talán az emocionális tényezők erősebbnek bizonyultak nálam is, hűvösebb profi aggyal másképpen kellett volna dönteni.
- Ki mondja ki ilyenkor a végső szót?
- A játékosoknak megvan a döntési lehetőségük és joguk a szereplésükkel kapcsolatban, amelyet én maximálisan tiszteletben tartok. Természetesen Dalma jót akart, és ezt éreztem én is, győzelmi ösztön vezérelte, amikor nem maradt itthon Krakkó helyett, és a Sopron ellen is játékra jelentkezett. Akkor úgy ítéltem meg, hogy játsszon is, utólag úgy látom, hiba volt.
- Melyik helyzet volt nehezebb számodra, amikor tavaly nyáron vezetőedzőként elkezdted a munkát a MiZo Pécs 2010-zel, vagy most, a második év eleje?
- Az első év újonc vezető edzőként, egy új, megfiatalított csapattal mindig meghatározó, de a második vízválasztó lehet. Emiatt érzem úgy, hogy bár megerősödött a csapatunk, nagyobbak lettek az elvárások, ez a második esztendő nehezebb feladatot, nagyobb kihívást jelent. Sok váratlan tényező bukkanhat fel, amelyre megfelelő válaszokat kell majd találni a szezon közben. A tavalyi szereplésünkkel magasra tettük a mércét, hiszen a nagy bravúrral kivívott Magyar Kupa győzelem, a minden várakozást felülmúló nemzetközi szereplésünk felemelte az elvárásokat, a bajnoki harmadik hely miatt pedig evidens, hogy előrébb végezzünk ezen a téren.
- Elég kevés a mozgástér az idény elején megfogalmazott célok tekintetében: vissza kell hódítani három év után a bajnoki címet, az arany megvédése a cél a Magyar Kupában, és az EuroLigában is a tavalyi bravúr megismétlése, esetleges felülmúlása lehet a feladat. Mekkora felelősség, nyomás ez az edző számára?
- Ezt hozták a tavalyi eredmények és az idénre megerősített csapat. Ne feledjük, a tavalyi négy alapemberünk, Iványi Dalma, Vajda Anna, Nicole Ohlde és Kelly Mazzante maradt, bővültünk egy újabb légióssal, Allie Quigley személyében, és kiegészültünk két nagy formátumú, légiós élet után visszatérő játékosunkkal, Fegyverneky Zsófiával és Bujdosó Nórával. Ha tavaly a szűkebb játékos kerettel sikerült eredményesnek lenni, szinte nyilvánvaló, hogy megerősödött csapattal felül kell múlni a korábbi szereplést. Emiatt nem is lehetett mást célul tűzni magunk elé, arról nem beszélve, hogy ez a csapat mindig úgy vág az idénynek, hogy bajnok akar lenni. A helyzet pedig nem stresszel jobban, mint tavaly ilyenkor. Sőt, nyugodtabb, motiváltabb vagyok, mert engem a munka része sokkal jobban érdekel. Azt látom, hogy ha jól dolgozunk, az eredményre vezet. Így volt ez tavaly is, és az eddigi időszakban több jel azt mutatja, hogy idén sem lesz másként. Azt szeretném, hogy még precízebben, tudatosabban eddzünk, tökéletesedjen a játékstílusunk, és a minőségi játékosokkal megtámogatva, a fiatal játékosaink továbbfejlődésével együtt még jobb játékot hozzon. Ha ez így alakul, gyanítom, az eredményeink még jobbak lehetnek. Ez a helyzet szerintem minden edzőt inspirálna. Jó lejönni edzésre, elszánt, sikeréhes játékosok várnak, megvan a szükséges kohézió, a pozitív emberi tulajdonságok.
- Az idei MiZo Pécs 2010 mennyire igényel más stílust edzői szempontból, mint a korábbi?
- Alapvetően az emberi dolgok a rutinosabb játékosoknál nem változnak, és egy közösségnek ők a meghatározói. Ebből a szempontból változtatásra nincs szükség, hiszen tavaly jól működött a kommunikációs rendszer a csapat és az edzői stáb között. Sokkal inkább változnak a fiataljainkkal szemben az elvárások. Tavaly ők voltak a kedves, aranyos újoncok, talán kicsit könnyen kaptak lehetőséget egy ilyen szintű csapatba kerülésre az adott helyzet miatt, és általában jól meg is oldották a feladataikat. Jól éltek a lehetőséggel, ami a szinte semmiből adódott előttük, letették a névjegyüket, idén viszont másként tekint rájuk mindenki. Már nem az ismeretlenség homályából bukkannak fel, hanem a tavalyi teljesítményük alapján ítélik meg őket, amelyet idén meg kell haladniuk. Ráadásul ők ebben az időszakban életkoruk alapján is nagykorúvá válnak, nem csak a kosárlabdában, és nagyobbak az elvárások velük szemben tőlünk, szakvezetőktől, de a csapattársaik és a közönség részéről is.
- Milyen az együttműködésetek a stábon belül?
- Szépen összecsiszolódtunk az elmúlt évben Zeljko Djokic-csal, hatékonyan dolgoztunk együtt, mivel egyforma a szakmai elképzelésünk a játékról. Maximálisan támaszkodom a FIBA instruktori kurzuson tovább tökéletesített szakmai tudására, sokat építünk be a csapatunk stratégiájába mindabból a rendkívül modern stílusból, amit ott elsajátított. Alapvetően továbbra is mellérendelt a viszonyunk, bár bizonyos helyzetekben vezetőedzőként nekem kell döntéseket vállalnom, de az edzéseken teljesen kiegyenlített munkamegosztásunk. Lukács Bélára elsősorban a szakmai tudása és tapasztalatai miatt építek, a csapat egészségügyi állapotát remekül látja, és a terhelés-pihenés optimális ritmusát együtt, az ő szakvéleményére támaszkodva állapítjuk meg. Jelenléte megnyugtató a csapat számára, a mi kapcsolatunk pedig az évek során – akárcsak Zeljko-val – barátsággá nemesedett. Perlaki Móni nagyon sokat hozott nekünk már tavaly is, idén pedig szintén sok újítással szolgált, a tudását talán még jobban hasznosítjuk ebben a szezonban. Közreműködésével a felkészülésünk még összeszedettebb, tervszerűbb, tudatosabb volt. Emberileg is közel került hozzánk, sokat jelent nekünk, nőként sajátságos humorával hangulatilag sokat dob a jelenléte a mindennapokban. Augusztusban még együtt futott a csapattal, napjainkban is végigdolgozza az edzéseket, ahogy ismerem őt, szülése után hamarosan ismét velünk lesz.
- Az idei MiZo Pécs 2010 melyik erősségében bízol leginkább?
- Talán abban, hogy a tavaly elkezdett játékrendszerünket a csapat még jobban megérti, elsajátítja, és ezzel a minőségi játékos-kerettel még hatékonyabban tudja alkalmazni. Mi most a kollektív játékban is magas szinten teljesíteni tudó, küzdőképes, nagy szakmai motivációval rendelkező gárda vagyunk. Jelentős versenyhelyzet alakult ki a csapaton belül a pozíciókért, ami emeli az edzésmunkánk színvonalát is.
- És mi lehet a legnagyobb veszély a MiZo Pécs 2010-re nézve?
- Talán éppen ez a versengés, illetve az ebből adódó konfliktus-helyzetek kezelése, kifejlete. Természetes, hogy néhány játékosnak sérülni fog a tavaly kivívott pozíciója, nagy kérdés, hogy ilyenkor hogyan tudjuk fenntartani a motivációt, és mi lesz az elégedetlenek válasza: jobb munkára sarkallja őket, vagy leblokkolja, esetleg negatív reakciókat generál náluk. Emellett kétségtelenül megerősödtünk az idei évre, de csak a külső posztokon. A palánk alatt kardinális változás nem történt, sőt, a tavalyi évhez képest egy emberünk hiányzik. Ez egy sérülés, tartós formahanyatlás, vagy fault-problémák miatt nehézségeket okozhat, és az edzésekre is kihatással van. Bár Horváth Lillának a vártnál jobb edzésmunkája, mérkőzésen nyújtott teljesítménye megmentette ezt a helyzetet, amin tovább javíthat Ohlde teljes bekapcsolódása a munkánkba.
- Milyen filozófiája lesz idén a csapatnak?
- Nagy szó, hogy filozófia, azt szeretnénk, hogy mi irányítsuk a játékot nem csak akkor, ha támadunk. Úgy kell védekeznünk, hogy azzal megváltoztassuk az ellenfelünk támadójátékát, kizökkentsük a megszokott sémákból, és más megoldások alkalmazására késztessük. A védekezésből támadásba, vagy a támadásból védekezésbe történő átmenetben kell előrelépnünk, az átmeneti, tranzíciós játékunkat akarjuk minél jobban felgyorsítani, tudatosítani, hatékonyabbá tenni. Erről szól alapvetően a modern kosárlabda.
- Anélkül, hogy belemennénk a szakmai részletekbe, jól érzékelem, hogy ez a stílus a maga hatalmas tempója miatt komoly energiákat emészt fel, és nagyobb rotációra is szükség van?
- Így van, ahhoz, hogy domináljunk, nem csak egy-egy meccsen, hanem az egész szezon során, sűrűbb cserékre van szükség. Nem lehet 7-8 emberrel végig bírni, kell a 12 játékos, akiknek a parketten mindig a maximumot kell adniuk. Nem lehet pihenni a pályán. Persze, ha az utazások, sorozatterhelések következtében nem lesz meg a frissességünk, kell alternatív játékrendszerrel, B tervvel is rendelkeznünk.
- Hogyan alakulhat a külső posztok betöltése?
- Ahogy mondtam is, biztosan lesz is egyfajta természetes szelekció, néhány játékos óhatatlanul a kispadra kerül, vagy nem tudjuk benevezni sem egy-egy meccsen. Elkerülhetetlenek lesznek az érdeksérelmek, és nagy kihívás lesz nekünk, edzőknek is, hogy miként kezeljük ezeket a helyzeteket. Már az sem könnyű, hogy a kilencedik-tizedik emberünket úgy „tűzben tartsuk”, hogy ha pályára kerül, olyan fontos és minőségi teljesítményt nyújtson, ami szükséges és elvárt. Hát még a tizenegyedik-tizenkettedik embert, vagy a kimaradó tizenharmadik-tizennegyedik játékost motivált edzésmunkára inspirálni, annak érdekében, hogy amennyiben pályára kerülnek majd, jól használják a lehetőséget. Ciklusok után fogjuk értékelni a munkát, és mivel minden edzés harc a csapatba kerülésért, nincs kőbe vésve, hogy kik maradnak ki. A benevezett 12 játékos kilétéről az edzésmunka, illetve a mérkőzéseken nyújtott teljesítmény dönt elsősorban, az ellenfélhez igazodó taktikai, szerkezeti sajátosságok figyelembe vételével. Egyértelműen lefektetett elvek, őszinteség és jó kommunikáció kell ahhoz, hogy az ebben rejlő konfliktus-forrásoknak elejét vegyük majd.
- És a magas posztokon említett helyzetet miként oldjuk majd meg?
- Ohlde érkezése sokat jelent, ezt már tavalyról tudjuk. Sara Krnjic tavalyi önmagához képest sokat lépett előre, tartalmas meccsei vannak, amit annak tudunk be, hogy végigdolgozta a felkészülést, tavaly ilyenkor három sérülés is hátráltatta. Velük az ötös poszt megoldódik, négyesen pedig Nusi mögé a fiatalok harcolhatnak a helyükért. A Horváth Lilla, Balla Detti, Szabó Flóra trióból a legjobb méltó lehet arra, hogy pályára lépjen. Végszükség esetére marad alternatívának Bujdosó Nóra bevetése magas poszton, de ez eddig úgy tűnik, nem a legszerencsésebb megoldás sem a játékosnak, sem a csapatnak.
- Visszakanyarodva saját személyedre: nyáron az Európa Bajnokságon Rátgéber Laci egyik másodedzőjeként dolgoztál, mielőtt az Universiade válogatottat vezetted Belgrádban. Ismert, hogy a szövetség a felnőtt válogatottnál nem hosszabbította meg Lacival a szerződést, de mint a pécsi kosárlabda képviselőjének, neked van-e lehetőséged a munka folytatására?
- A felnőtt válogatottban a szövetség döntése alapján új éra kezdődik Székely Norbert vezetésével. Nyáron végre megadatott nekem, hogy a válogatottban is Laci segítője lehettem, korábban ez azért nem jöhetett össze, mert pécsi edzőkként mindketten nem lehettünk távol a felkészülés idején. Szerettem, élveztem a közös munkát, hittem benne, de azt gondolom, most meg kell adni a lehetőséget másnak is. Nem is érkezett felkérés felém, de nincs is nekem ott helyem, már csak az elveimhez való ragaszkodásom miatt sem.
- Bár még igazi rangadót nem játszottak az NB I A csoportjában, de milyen végkifejletre lehet számítani a csapatok erőssége alapján?
- Ilyenkor ősz elején ezt még nem lehet megmondani, hiszen április-májusban osztják az aranyat a bajnokságban. Látható, hogy négy csapat kimagaslik a mezőnyből, és ez a négyes kiélezett, nagy csaták során dönti majd el a legnagyobb kérdéseket. Közülük a Szeged szinte a komplett csapatával végig tudta dolgozni a nyarat, a Sopronból jószerével csak Amber Holt, a Győrből Radunovic hiányzott viszonylag hosszabb ideig, a többiek viszont az edzők rendelkezésére álltak. A nyári, korai EB miatt hosszú alapozó időszakra volt lehetőség, így mind a négyen alapos, erős felkészülés után kezdtük a bajnokságot, és nem a szezon közben építkeztünk. Mi a két amerikai légiósunk, Ohlde és Mazzante késői érkezése miatt az elején hátrányban lehetünk, ami idény közben pótolható. A riválisok megerősödtek, a Szeged jól, és posztra igazolt, centert és irányítót hozott, és Horváth Zsuzsa is nagy erősítés nekik. A Győr három játékossal, Djelmissel, Englerttel és Horváth Zsófival bővült, akik mind válogatott szintűek, velük alaposan kiszélesedtek a rotációs lehetőségek. Sopronban kisebb volt a játékos-mozgás, de tudatosan keresték, és jól találták meg Macleod cseréjét Miljkovic, és Horváth helyett egy fiatal tehetséges bedobót találtak Varga Zsófi személyében. Náluk az állandóság, az évek óta együtt lévő játékos-keret, és a szakmai munka folyamatossága, fiataljaik fejlődése adja az erőt. A MiZo Pécs 2010-zel kiegészülő négyesben érdekes körbeverések lehetnek, és ez izgalmasan alakuló végjátékot ígér. Több nézőt várunk, a televízió is közvetít bajnoki meccseket, tehát megpezsdült valami női vonalon. Hogy a végére mi lesz ebből, az rengeteg tényezőn múlik.
- És te személy szerint mivel lennél elégedett a végén?
- Ha nem eredményben gondolkodunk, akkor azzal, hogy tökéletesíteni, pontosítani a tudjuk a játékunkat, sikerüljön minden emberünknek megtalálni a legjobb pozícióját és a legjobb formáját kihozni ebben az idényben, és hogy az elvégzett munkánk azt mutassa, hogy szisztematikus, fejlődőképes, jó irányba mutató munka zajlik. Ha ez így lesz, az eredményekben is meg fog mutatkozni. Konkrét helyezésekkel kapcsolatban még nehéz bármit is ígérni, hiszen mi tudjuk, hogy egy-két váratlan és kivédhetetlen esemény mit okozhat, de ha meg tudnánk ismételni a tavalyi sikereinket, és a bajnokságban előre lépnénk, akkor szakmailag elérnénk a céljainkat.
Kond Árpád - 2009 ősze
Fűzy Ákossal az első vezetőedzőként Pécsett eltöltött idénye után készült interjút olvashatják az alábbiakban.
