Hol tart a PEAC-PÉCS, mint klub 2013. január elején?
Sikerült letennünk egy jó csapatnak az alapjait az eltelt néhány hónap során. Fiatal, végtelenül szimpatikus, a végletekig küzdő játékosokból áll a játékosanyagunk, akik napról napra keményen dolgoznak azért, hogy jobb játékosok legyenek úgy, hogy ez csapateredményekben is megmutatkozzon. Sokak szerint evés közben jön meg az étvágy, a PEAC-PÉCS-ről is néhányan kicsit elrugaszkodottan érmes terveket vizionálnak az Adria Ligában és a magyar bajnokságban. Az első félévben elért eredményeink jobbak, mint amire számítottunk, hiszen a célunk az első hat hely valamelyikének megszerzése volt, amit eddig meghaladtunk. Látni kell azonban, hogy ez nagyban betudható annak, hogy jóval korábban kezdtük el a munkát, mint más csapatok, jól kaptuk el a ritmust, olyan eredményeket produkáltunk, amelyeket már nem vehet el tőlünk senki. Ugyanakkor a riválisaink erősödnek, javulnak, a Diósgyőr például a miénknél jobb pénzügyi kondíciókkal rendelkezik, a Bácsbasket Kft. mind edzői, és Iványi Dalma hazatérésével játékosfronton is, tudásban és mentálisan erősödött. Európai, nemzetközi tapasztalatokkal bíró sportemberekről van szó, így rutinban jóval előttünk járnak, és a velünk azonos helyeken szereplő ZTE NKK is több profi játékost foglalkoztat. Ez természetesen összességében egyáltalán nem probléma számunkra, viszont a rájátszásban ez a rutin, tapasztalat sokmindent eldönthet. Emiatt bár vannak esélyeink a Ceglédtől elszenvedett vereség ellenére is az alapszakasz harmadik helyére, nem reális elvárás ettől a csapattól a harmadik hely.
Mit jelenthet a PEAC-PÉCS számára, ha az első négyben végezve a két forduló múlva esedékes alapszakasz záráskor, résztvevője lesz a középszakasznak?
A magyar-szlovák középszakaszról szóló döntés egy-két csapatnak – gondolok itt az EuroLigásokra – kedvező, az összes többi számára pedig kedvezőtlen. Ez a sorozat alaposan megemeli a csapatok kiadásait, főleg ha az ország déli részéről kell elutaznia Szlovákiába egy szlovák-magyar középszakasz kedvéért. Ez a jelentős anyagi teher előre nem volt kalkulálható, mivel a középszakaszt a bajnoki nevezést követően fogadta el az Elnökség, de hogy szeretnénk-e ezt a lebonyolítást, bennünket például senki sem kérdezett meg. Ettől függetlenül, ha eljutunk oda, elfogadjuk a feltételeket, és a kiírást. Az első négybe csak azért lenne jó bekerülni, mert hazai pálya előnyéből várhatnánk az elődöntőt, viszont, mivel a középszakaszba viszik magukkal a csapatok az addigi eredményeiket, számunkra totálisan tét nélkülivé, így értéktelenné, értelmetlenné teszi azt a periódust. Pénzkidobás, mert bár lehetne jó meccseket játszani, de a nyolc összecsapás során 1-5-ről, vagy 0-6-ról indulva se előre, se hátra nem tudnánk jutni, hiszen már most eldőlt, hogy a magyarok közül a Győr és a Sopron lesz elődöntős, és így a szlovák-magyar Final Four résztvevője.
Akik nem látták az idei első meccset azt gondolhatják, hogy a középszakaszt akarta elkerülni a PEAC-PÉCS a CEKK elleni vereséggel…
Pedig szó nincs erről! Ha nem akartunk volna nyerni, nem ilyen összeállításban lépünk pályára, nem játszanak ennyit a legjobbak, és nem harcolunk úgy Zeljko Djokic kiállítása után, ahogy azt tettük. Szombaton Szekszárdon sok kérdésre választ kapunk majd, ha sikerül ott nyernünk, helyrehozzuk ezt a kisiklást, ha nem akkor viszont könnyen lehet, hogy az 5-10. helyért vívunk újabb összecsapásokat a rájátszás előtt. Ez meccsszámban kettővel több, utazásban és anyagilag kisebb teher, viszont jóval gyengébb ellenfelek ellen játszva készülhetnénk a rájátszásra.
Ha már a terheknél tartunk, az Adria Liga miatt rendkívül sűrű a lányok menetrendje.
Ez így van, a meccsrendezés hasonló kondíciókkal jár, mint a hazai bajnokság, igaz, az utazás többe kerül, így is úgy kell számolni mintha még egy bajnokságba neveztünk volna. Persze közel sem olyan teher az Adria Liga mint az EuroLiga vagy az Európa Kupa, mivel viszonylag közel vannak az ellenfelek. Nem örültünk annak, hogy a Novi Zagreb visszalépett és a Subrina Ilirija is kiszállt ebből a sorozatból, szakmailag az első felét jónak látjuk az Adria Ligának, a második fele viszont megkérdőjelezhető, így minden tényezőt mérlegre kell tenni, ha a jövőben arról dönthetünk, hogy itt induljunk-e vagy az Európa Kupában. Emellett további gondolkodásra késztet minket, hogy mi a jobb fiataljainknak, a sok meccs, vagy a nagyobb képzési hangsúly? Bizonyára valahol középen van az ideális, de ezt nagyon nehéz eltalálni. Mindenesetre nagyon sok tapasztalatot jelent a mindenkori nemzetközi megmérettetés, így koncepciónk része kell, hogy maradjon, természetesen az anyagiak függvényében.
Arról lehetett hallani, ha eljut a PEAC-PÉCS az Adria Liga legjobb négy csapata közé, akár meg is rendezné a négyes döntőt. Ennek mi a realitása?
Többször szóba került vezetői egyeztetéseken, viszont én nem látom a realitását jelenleg. Nem tudjuk még, milyen kondíciókkal lehetne rendezni, de a legnyomósabb érv, hogy a Final Four kiírásának időpontjában, március második hétvégéjén hónapok óta lekötött országos rendezvénye van a pécsi sportcsarnoknak, és az a jelentősége miatt nem mozgatható más időpontra. Utánanéztünk, és előtte és utána sincs hétvégéken teremkapacitás nálunk. A nézőszámok alakulása azt mondatja velem, ebben a gazdasági helyzetben nehezen elképzelhető, hogy annyian kijönnének erre a sporteseményre, amely rentábilissá tehetné a rendezést, nem tudunk akkora bevétellel kalkulálni, mint régen. Ettől függetlenül azért nem mondunk le róla teljesen, de ahogy korábban mondtam, e pillanatban nincs rá nagy esély.
Január elején megváltozott a PEAC-PÉCS játékosállománya, szerződést bontott a klub Hutlassa Fannival. Mi volt ennek az oka, és várható-e, hogy valakivel pótoljuk őt?
Teljesen egyértelmű a helyzet, és az okok azok, amiket a klubunk közleményében megnevezett. Nincs más mögöttes szándék, határozott álláspontot képviselünk ebben az ügyben. Hosszú távon jó döntésnek vélem, rövid távon nyilván okozhat problémát a játékos kiesése, bár februárig semmiképpen se lépett volna pályára. Mivel a következő időszakban a bajnokságban vagy Adria Ligában különösebben nem változhat a helyezésünk, ebben a két hónapban nem kényszerülünk arra, hogy mindenáron és azonnal pótoljuk őt valakivel. Időnk van tehát, és bár bántó a Cegléd elleni vereség, de ebből a szempontból azt sem fogom sajnálni, ha több szerepet kapnak a fiatalok, mégha ez esetleg győzelmeinkbe is kerül, de legalább el tudjuk dönteni, hogy a következő években kire fogunk tudni támaszkodni, számítani. Értelmes cél lehet ez a következő két hónapban. Tudjuk, magasra tettük a mércét magunknak mindkét fronton, ez arra is sarkallhatna minket, hogy az eredményeket hajszoljuk, de erről nincs szó. Maradjunk csak a földön, szerintem eddig sokkal jobb eredményt értünk el, mint azt a játékoskeret alapján várni lehetett! Én speciel az eredmények mellett a legjobban annak örülök, hogy például Szamosi Amadea és Csutorás Fanni közel 20 percet játszik mérkőzésenként. Nagyon fontos továbbá, hogy a 20,5 éves átlagéletkor ellenére stabilan hozzuk a tudásunkat, több, végjátékban eldőlő meccset nyertünk meg, ráadásul nálunk erősebb játékoskeretű ellenfél ellen, gondolok itt az idegenbeli Vojvodina, Vozdovac, vagy akár az itthoni Bácsbasket elleni meccsre. Egy, talán már kijáró, törvényszerű kisiklást (Cegléd) leszámítva, a maximumot hozták ki magukból a játékosok és a szakvezetés. Egy-egy vereség miatt nem fogunk radikális változtatásokat tenni, ragaszkodunk az eredeti koncepciónkhoz, kapkodás helyett ezt látom reális útnak.
Milyen szempontok szerint születik döntés a PEAC-PÉCS megerősítéséről?
Nyilván látjuk, hogy vannak olyan posztok, ahol ráférne az erősítés erre a gárdára, de egyáltalán nem biztos, hogy éppen azon a poszton adódik olyan lehetőségünk, amit ki kell és reményeink szerint ki fogunk használni. Amennyiben úgy alakul, elsősorban magyar játékosok frontján szeretnénk lépni, akikre a későbbiekben is számíthatunk csapatunkban. Ebben a kérdésben természetesen az anyagi kondíciókat, és a hosszú távú céljainkat is figyelembe fogjuk venni, de jelenleg nem időszerű a kérdés.
Pénzügyek vonatkozásában az a hír, hogy nincs hír a PEAC-PÉCS háza tájáról elmaradó fizetésekről, be nem tartott ígéretekről.
Azt tudom mondani, hogy a szezon eleji szándékainkat maximálisan betartva, a játékosok, sportvezetők, és a klub körül dolgozó tagok, alkalmazottak juttatásait, valamint a mérkőzések rendezéséhez kapcsolódó költségeket mindig minden alkalommal kifizettük, és ez nem lehet másként a jövőben sem. Ez alapvető fontosságú számunkra, ennek a híre el is terjedt már az országban. Soha nem mondhatja egy klub, hogy gazdaságilag minden rendben van nála, mert aki tehetős és gazdag még többet szeretne és akar. A munkánkat nagyon nehézzé teszi, hogy a korábbi női csapat vezetése mindenáron újra klubot akart üzemeltetni, és azt pécsinek nevezve mind a szurkolókat, mind a szponzorokat elbizonytalanítja. Sajnos rengetegen úgy reagálnak erre, hogy inkább nem tartoznak egyik félhez sem, nem akarnak egyik fél ellen lévőnek se tűnni. Ez a bizonytalanság az amúgy is nehéz gazdasági helyzetben nagyon rossz, hosszú távon pedig tragikusnak tartanám, ha továbbra is ketten neveznék magukat pécsi női kosárcsapatnak, legalábbis a legfelső osztályban. Hangsúlyozom, hogy amiről most beszélek, az nem valaki(k), vagy valami ellen történik! Egyszerűen ez nem vezet sehová, az egyetlen megoldás a frontok egységesítése lehetne. Lehet, hogy túl naív dolog lenne hinni ennek megvalósulásában, mert vannak körök, amelyeknek jó ez a bizonytalanság keltése, és tőkét tudnak kovácsolni belőle.
Mégis azt mondom, hogy a jövő csakis ez lehet!
A realitások talaján maradt Mészáros Zalán a PEAC-PÉCS ügyvezetője, akit az eltelt első félév után kérdeztünk interjúnkban.
