Mérész Trixi merész tervei Pécsett

Mérész Beatrix komoly sikereket akar elérni Pécsett, emiatt is fogadta el az NKA Universitas Pécs invitálását nyáron. Több válogatottban is húzóember volt, és pillanatok alatt kiderült, hogy emberileg is tökéletesen beleillik újjá formálódó csapatunkba. Trixivel beszélgettünk.

Mérész Beatrix augusztus közepén kapcsolódott be csapatunk munkájába, az Egyetemi Világjátékokat követően rövid pihenő után érkezett meg Pécsre. - Nagyon szimpatikus volt számomra minden itt az Akadémián. Tetszett, ahogy megérkezéskor körbe vezettek engem és szüleimet, bemutatták az Akadémia minden szegletét, és már akkor alig vártam, hogy végre találkozhassak a lányokkal, a csapattal is – mesél az első benyomásairól.

A kecskeméti lakhelyű Trixi Pécstől nem is túl messze, Bonyhádon született. Szülei mindketten kosárlabdáztak, édesapja, Mérész Tamás több élvonalbeli klubnál is játszott a kilencvenes években, a Szolnoki Olajbányásznál, később Pakson, Nyíregyházán majd Kecskeméten, többszörös felnőtt válogatott volt. Édesanyja, Krasznai Krisztina évekig a Szolnoki MÁV csapatában majd Zalaegerszegen és Szekszárdon játszott, de Trixinek túl sok emléke nincs a szülei játékáról, hiszen nagyon kicsi volt még.
   
Ami Trixi kosárlabdás múltját illeti, elég fiatalon, az általános iskola után került Kecskemétről Budapestre, előbb a Vasas, majd a BEAC lett a csapata: – A Vasasban és a BEAC-ban is négy-négy évet játszottam, legsikeresebbnek a BEAC-ban töltött legutolsó szezonomat mondanám. Ezután érezem azt, hogy kipróbálnám magam külföldön, kaptam egy jó ajánlatot Olaszországból és belevágtam. Nem volt újdonság, hogy a családdal nem tudtam olyan sűrűn találkozni, hiszen 14 éves korom óta nem éltem otthon. A furcsaságot a budapesti lét után az jelentette, hogy egy kisváros életébe csöppentem, ami körülbelül akkora, mint Szekszárd, sokkal nyugodtabb, egy nyüzsgő nagyvárosnál. Szakmai téren a Vasasnál Krivi bácsi (Krivacevic Dragoljub – a szerk.) és Eördögh Edo segítettek nagyon sokat, a BEAC-nál pedig Balogh Bubutól tanultam rengeteget. A szüleim pedig végig kísérték egész karrieremet, apu és anyu is sokszor tartott nekem egyéni képzéseket, dobóedzéseket – fogalmazza meg Trixi, hogy kinek köszönheti a legtöbbet az eddigi kosaras pályafutása során.

Trixi számára is fontos a kosárlabda utáni jövő, hasonlóan több csapattársához természetesen ő is tanul még: - Jelenleg az Edutus Egyetemen tanulok gazdálkodás és menedzsment szakon. Fontos volt az intézmény rugalmassága, segítőkészsége, ezáltal külföldről is folytatni tudtam a tanulmányaimat, és úgy érzem, az élsport mellett ez a szak elvégezhető, nem túl sok a szakmai gyakorlat itt. Később szeretnék még mást is tanulni, nagyon szeretek rajzolni és érdekel a lakberendezés is. Ha majd egyszer véget ér a kosaras pályafutásom, inkább ezekben az irányokban gondolkodom, amelyhez a gazdálkodás menedzsmentet egy jó alapnak tartom.
   
Nem titok, Mérész Beatrix neve már korábban is felmerült Pécsett, de most jött el az idő, hogy leigazolása megvalósuljon. - Már tavaly is nagyon szimpatikus volt a pécsi ajánlat, de jött egy külföldi lehetőség és ott szerettem volna magam kipróbálni. Idén viszont, ahogy egyre több információm lett arról, hogy mi az elképzelés, a koncepció, hogyan épülne fel a csapat; úgy erősödött fel bennem az érzés, hogy igen, én ide szeretnék tartozni, itt akarok minél jobb eredményeket elérni. Megvan bennem a sikeréhség, szeretnék a Magyar Kupában és a bajnokságban is a négy között végezni a klubbal, és minél tovább jutni az Európa Kupában is. Már nagyon várom, hogy elkezdődjön a szezon!
   
Bár újdonság lesz Trixi számára a nemzetközi porondon való szereplés, ám sokat segíthet neki a külföldön szerzett tapasztalat. – Mivel tavaly csak külföldiek ellen játszottam, így nem is olyan nagy váltás számomra, hogy a magyar bajnokság mellett az Európa Kupában is játszunk. A csoportunkból az olasz Velence erős ellenfél lesz, a másik két csapatról kevesebb információm van. De bennünk lesz a küzdés, a győzni akarás, hiszen mi egy fiatal, pörgős, hajtós csapat vagyunk, így azt mondom, bármi lehet.
   
És hogy mivel lenne elégedett Trixi a szezon végén? A kérdésre egyenes és bátor válasz érkezik: – Egy éremmel! Én döntőt szeretnék játszani, szóval ez a cél!

Legyen neki igaza!