Mészáros Zalán, a PEAC klubigazgatója kezdte a sokkal inkább baráti beszélgetésre, mint pódiumelőadásra hasonlító ankéton a legfontosabb kérdések megvitatását egy szűkebb szurkolói körben, az idei csapattervezés fázisaival, lehetőségeivel.
„Három út állt előttünk, az egyik a csapat megerősítése, egy bajnokaspiráns együttes építése a tavalyi sikerek után, erre nem volt anyagi lehetőségünk. A tavalyi csapat szinten tartása lett volna a második út, de még ebből is engednünk kellett a költségvetés további faragásával, így komoly áldozatokat hozva a csapat stabilitása érdekében inkább visszaléptünk egy lépcsőfokot, és a pécsi fiatalokra épülő csapatot hoztunk létre.” A szándék idén hasonló volt, mint a PEAC első, két évvel ezelőtti bajnoki szezonjában, azzal a különbséggel, hogy a fiatal magot sikerült egyben tartani, és juniorokkal kiegészíteni. Abban minden vezető egyetértett azonban, hogy a későn, mindössze két hete összeállt PEAC-ot a jelen sorozat (Győr, DVTK, Wasserburg, PINKK, Nantes, Sopron) nem segíti a csapatépítésben, sokkal jobb lett volna könnyebb meccsekkel kezdeni az évet, de a sorsolás ellen nem lehet semmit tenni.
„Nem szabad engedni, hogy megszokás legyen a vereség” – teszi hozzá
Zseljko Djokics, aki bár mindig győzni szeretne, idén elsősorban nem egy elérhető helyezést tűzött ki céljául, hanem a csapat és az azt alkotó játékosok fejlődését.
„Jelenleg nem látok messze, mivel nagyon sok munkánk van még a játékkapcsolatok kialakításával, ezért még én sem tudom, a későbbiekben mire leszünk képesek. De ha látom a fejlődést, akkor érezni fogom, hogy volt értelme a rengeteg befektetett munkának. Emellett szeretném, hogy mint klub is fejlődni tudjunk.”
Raksányi Kriszta, mint csapatkapitány hasonló gondolatokat fogalmazott meg:
„Húzóembereink mindössze két hete érkeztek, az alapozás során kialakult csapatot pedig ezért újra kell építeni. Még nagyon sokat kell ahhoz edzenünk, hogy jól működjön a pályán a kommunikáció és a kémia, kijöhessen belőlünk minden, amit tudunk. Még keressük önmagunkat és a helyünket, mindenki szeretné megmutatni, mit tud, de az soha többé nem történhet meg, hogy nem harcolunk. Meg kell pusztulni azokért az emberekért, akik kijönnek miattunk a csarnokba” – mondja a csapatkapitány, hozzátéve, hogy a PEAC-ot nagyon jó karakterű játékosok alkotják, akik szeretnek dolgozni, Natalie Hurst vezetői rutinjával pedig nagyon sokat segít neki, hogy minél jobb kapitány lehessen. A cél Kriszta szerint jelenleg az, hogy olyan csapattá váljanak, akik meghalnak egymásért a pályán, és a legnehezebb mérkőzéseken is megteremtik annak a lehetőségét, hogy extra teljesítménnyel győzni tudjanak. A második lépés a későbbiekben pedig az első négybe kerülés a bajnokságban, ahol már bármi megtörténhet.
„Addigra már sokkal erősebbek leszünk” – ígéri Kriszta.
Minden helyzetre van egy szerb vígjáték – derült ki a visszatérő poénból, mely szerint Zseljko Djokics és Borisz Maljkovics sokszor idéznek edzéseken odavágó párbeszédeket szerb komédiákból a játékosoknak, a hangulatra tehát biztos nem lehet panasz. A szurkolók kérésére Mészáros Zalán beszélt a sportfinanszírozást érintő kérdésekről és az igazolási stratégiáról, Zseljko Djokics pedig végigelemezte a teljes csapatot, akiktől a „karácsonyi ajándékot” várja, ami a beszélgetés során többször előkerült szimbóluma annak, hogy decemberre kell összeérnie az együttesnek. Natalie Hurst edzője szerint régi típusú kosárcsillag és példakép, aki segíti a többiek fejlődését. Nevena Jovanovicsból 2-es poszton szeretnének spílert faragni, de ehhez az kell, hogy a vb utáni kiüresedett állapotából ki tudjon lépni a szerb kiválóság, és újra teljes tűzzel végezzen minden feladatot. Raksányi Krisztától teli statisztikát szeretne Zseljko, vagyis azt, hogy a játék minden elemében hozzátegyen a mérkőzésekhez. A beszélgetésen szintén részt vevő Kiss Virágra elsősorban 4-es poszton számítanak mozgékonysága miatt, kiemelkedő játékintelligenciájához most még nem párosul kellő keménység. Virág az első két évben nagyon sokat edzett, hogy technikailag fejlődhessen, az idei fő célja a tapasztalatszerzés, amit edzői sok játéklehetőséggel próbálnak segíteni.
Tina Jovanovics akaraterejét emelték ki, valamint azt, hogy nagyon nagy energiákkal dolgozik. Destiny Williams egészségesen érkezett, de nagyon rossz fizikai állapotban, most azért dolgoznak, hogy a nagyon szimpatikus, jó karakterű lány a pályán is bizonyítani tudja, nem véletlenül igazolták húzóembernek. Szücs Réka Zseljko szerint fizikálisan az egyik legjobb játékos a csapatban, és sok jó meccse lehet a szezonban, de még sokat kell fejlődnie. Raus Vivi is nagyon szépen dolgozik, de még nem hisz magában, ha ebben fejlődik, sok pluszt adhat a csapatnak. Sanja Orozoviccsal sincs egyszerű helyzetben az edzőpáros, hiszen a nyár nagy részét a szerb válogatottban, de játéklehetőség nélkül töltötte, így őt is fizikálisan kell felépíteni a szezonra. Kaposi Pálma tavaly nagyon nagyot fejlődött, amivel magas lécet állított maga elé, ezért szeretnék, ha ezt a fejlődési utat tudná folytatni. Pap Regina edzésmunkája kiemelkedő, nagyon szépen dolgozik, kevesebb taktikai hibával pedig még több lehetőséget fog kapni a pályán.
Zseljko Djokics szerint nem akarnak levegőbe beszélni, a harcosságról, akaraterőről ezeknek a játékosoknak nem ígéretet kell tennie, hanem a pályán megmutatni, mire képesek. Folytatva az elvárások és célkitűzések sorát, Mészáros Zalán azt szeretné, ha Kiss Virág sokat mosolyogna a pályán, látványosan élvezné a játékot, Raksányi Kriszta pedig megmutatná, ő a vezér.
„Minden sportoló a bajnoki címért játszik, de ezzel a mostani fázisban felesleges még foglalkozni. A lényeg az, hogy tűzközelben legyünk, mikor eldőlnek a dolgok, hiszen sok munkával ez a csapat nagyobb eredményekre is képes, mint amire papíron predesztinált.”
Október 29-én, a bajnokság 3. fordulója előtt tartotta első szurkolói ankétját a PEAC-PÉCS a Paulusban, ahol szóba kerültek a tervek és célok, a sportfinanszírozás kérdései, de a játékosokat is kivesézték a csapat vezetői és a szurkolók.
