Hogyan esett a választásod Pécsre?
Az ügynököm mondta, hogy van egy ilyen lehetőség, én pedig utánajártam a dolognak. Persze ez egy új klub, de a város kosárlabdamúltja meggyőzött, nagyon nagy eredményeket értek el korábban, rengeteg szurkoló volt a meccseken, látszott, hogy nagyon jó lehet itt játszani. Pécs pedig nagyon szép város, láttam képeket a főtérről, ahogy tele van emberekkel, úgyhogy nem volt nehéz döntés.
És milyennek találtad a várost és a csapatot megérkezésed után?
Pécs talán még élőbb, nyüzsgőbb, mint amilyenre számítottam. Mikor megérkeztem, a székesegyház előtti téren épp egy fesztivál volt, mi is kiültünk a csapattal, egészen lenyűgözött a város hangulata! A lányokkal pedig élvezet játszani, mert mindenki mindig a maximumot szeretné nyújtani, nagyon keményen játszunk, az akarat sosem hiányzik.
Korábban légióskodtál Kínában is. Mesélnél erről az időszakról?
Az egy határozottan más élmény volt, mint itt játszani. Magyarország sokban hasonlít az Egyesült Államokra, Kínával sokkal nehezebb megtalálni a közös pontokat. Ide még eljutni is sokkal egyszerűbb volt, mint Kínába! (nevet) De szeretem a kalandokat, Kínára is egy lehetőségként tekintettem, ahol megismerkedhetek egy teljesen más kultúrával. Tudom, hogy 55 évesen már nem fogok tudni játszani, így ezeket az éveket ki kell használnom, hogy világot lássak. Aggódtam a kínai utam előtt, és nem is volt egyszerű, de semmi pénzért nem cserélném el az ott töltött időt, hiszen rengeteget tanulhattam saját magamról és az ottani kultúráról is.
A szüleid is meglátogattak a közelmúltban.
Igen, a múlt héten 3-4 napot Pécsett töltöttek, előtte pedig körbeutazták a környéket, jártak Bécsben, Prágában és Budapesten is. Nagyon örültem, hogy eljöttek, most végre tudják, kiről beszélek, ha azt mondom, Dia, az irányítónk, vagy Fanni, az a nagyon jól dobó lány. Évről évre egyszerűbb távol lenni az otthonomtól, persze a technológia is egyszerűsíti a helyzetet, van email, skype. Mikor egyetemista voltam, a szüleim jártak a meccseimre, két éve viszont egyetlen egyszer sem láttak a pályán, most végre újra volt lehetőségünk látni játszani. Ez egy őrült helyzet, de mindenben támogatnak, hiszen tudják, hogy mindig is ezt akartam csinálni, most kosarazhatok, ami megér minden áldozatot.
Mit gondolsz az eddig elvégzett munkáról és a csapat eredményeiről?
Szerintem elég szép munkát végeztünk eddig mind a két versenysorozatban. Nagyon fiatal csapatunk van, de keményen játszunk, és ennek megvan az eredménye is. Persze nem nyerhetünk meg minden egyes találkozót, de ha az idén mutatott legjobb játékainkat összeraknánk, az elvesztett meccseinken is győzhettünk volna. Úgy látom, komoly esélyünk van arra, hogy a visszavágón revansot vegyünk ezek ellen a csapatok ellen.
Mit vársz saját magadtól a pályán?
Mindegy, hogy életem legjobb vagy legrosszabb meccsét játszom, mindig száz százalékot kell adnom a pályán! És meg kell próbálni mindenkit legyőzni, nem számít, ki az aktuális ellenfél.
Várod már a Sopron elleni mérkőzést?
Igen, már nagyon izgatott vagyok! Egy nagyon magas hőfokú találkozót várok, hiszen ők egy hihetetlenül jó csapat, mi pedig nagyon sokat készültünk ellenük, kielemeztük minden kosarasuk támadójátékát az eredményes védekezés érdekében. Kemény ütközetre, nagy harcra számítok, egy szoros meccset várok.
Pénteken hálaadást ünnepelt Hutlassa Fannival és Andrea Barbourral, vasárnap a győzelmet szeretne amerikai centerünk, Amy Betsy Jeaschke. Interjú.
