Imreh Ajtony a szezon elején, amikor a KSC Szekszárd ellen hosszabbításos győzelemmel indított a PEAC-Kosárlabda Akadémia junior csapata, elmondta, hogy vannak ügyes játékosaink és sok közös munkával jó csapatunk lehet a junior döntőre. A szezon során több tényező befolyásolta ezt a közös munkát, amit megszervezni sem volt egyszerű, mert a PEAC-KA junior csapatának több húzóembere a fiatalabb, kadett korosztályhoz tartozik. A Rátgéber Kosárlabda Akadémia kadettjei két fronton is helyt álltak, hiszen az Akadémia mezében a saját korosztályos bajnokságukban és az Adria ligában is szerepeltek. Emiatt kevesebb közös edzésre volt lehetőségük a juniorokkal, illetve Juhász Dorka PEAC-PÉCS-ben betöltött szerepe, örvendetes berobbanása miatt nem tudott ott lenni valamennyi junior meccsen. Ebben a speciális helyzetben kellett felkészítenie a PEAC-KA-t a szakmai stábnak a március közepén esedékes Nemzeti Leány Junior Bajnokság Döntőjére.
- Az a szezon eleji, sok ügyes gyerekre vonatkozó állításom még mindig érvényes, azonban nem tudtuk azt a rendszeres edzésmunkát elvégezni, amit szezon elején elterveztem, és amit október elején felvázoltam. Tovább nehezített a helyzeten, hogy van két súlyos sérültünk, Bázel Biankának a térde, Szeitl Vanessának a bokája sérült. Nem panaszkodom, mert a sérülés sajnos része a sportnak és több csapat is hasonló jellegű problémákkal küzdhet. Viszont a döntő előtti héten azt érzem, nem tudtuk kifutni azt az ívet idén ezzel az általam tehetségesnek tartott generációval, mint amilyent predesztináltunk előzőleg. Úgy gondolom, hogy rendszeresebb, tudatosabb, szisztematikusabb munkára lett volna szükségünk – fogalmazott a junior csapat szakvezetője, majd felidézett egy számára és a mostani junior döntős generációnak is kedves emléket, két évvel ezelőttről.
– Az akkor Pécsett rendezett Országos Kadett Döntő a lányoknak és nekem is óriási élmény volt. A Szeged KE-t utolsó másodperces triplával vertük a bronzmeccsen, lám, ők nincsenek idén junior döntőben. Két éve a csapatunkban szerepelt Kiss Virág, Szeitl Vanessza, Bázel Bianka, akikre ha most is számíthatnék, jobban megmutatkozhatna az elvégzett edzői munkánk. A serdülő korosztálytól együtt dolgozó gárda kadettben bronzot nyert, és szerintem most a juniorban a fináléra is jó esélyeink lennének. Nekem utánpótlás edzőként fontos látni azt, hogy honnét indultunk, és hová jutottunk el. Egy-két játékosom ott van a felnőtt csapatban, lehetne több is, de hiszem, hogy lesznek is még, akik oda fognak kerülni.
Az október elején rajtoló junior bajnokság során előbb alapszakasz, majd rájátszás következett a PEAC-KA számára, összesen 14 mérkőzést játszottak lányaink, amelyen 7 győzelem és 7 vereség a mérlegük.
– A bajnokság is meglehetősen hektikus volt, nagy különbséggel kikaptunk Győrben, hazai pályán pedig simán megvertük őket. De ugyanez volt a helyzet Sopronban is, ott elég gyalázatos játékkal kikaptunk, itthon pedig már az első negyedben 29-5-re vezettünk ellenük, és végül fölényesen nyertünk. Ezekben nyilván belejátszik az is, hogy kulcsemberünk, Juhász Dorka nem sok meccsen játszott, márpedig ő más minőséget ad ennek a csapatnak. A csapatársainak is könnyebb, ha Dorka a pályán van, az egész játék megváltozik, még szervezettebben kosárlabdázunk és bizonyos szituációkra jobban reagáló csapattá válunk vele. Összességében ki kell mondani, hogy az alapszakasz és a rájátszás meccsei nem igazán szolgálták a felkészülésünket a döntőre. Részfeladatokat kaptak a játékosok, talán az utolsó mérkőzéseinken érződött már némi minőségbeli változás a játék képében. Ekkorra agresszívabbá vált a védekezésünk, nagyobb rálátásunk volt a labdás elzárás védésében, kicsit gyorsabban és szervezettebben tudtunk vezetni a védekezésből támadásba való átmenetet.
És hogy Juhász Dorkán kívül kik töltik be a legfontosabb szerepeket juniorjainknál?
- Tenyér Zsófia fontos láncszeme a csapatnak, sajnos Szeitl Vanessza és Bázel Bianka sérültek, rájuk nagyon számítottam volna. Kulcsszerepet gondolok Kovács Kittinek centerposzton, Wentzel Nórának, Varga Eszternek, Jelena Radonjicnak, de főszerepe van majdnem mindenkinek, mert azt kell látni, hogy lényegében ez egy csapat. Bármennyit is dolgozunk együtt, akkor is kellenek egyének, egyéniségek az eredményességhez, de tulajdonképpen a csapat az, ami jól összefogva a megfelelő eredményt tudja hozni, hiszen a csapatnak kell jó edzésmunkát végeznie. Ha pedig jó az edzésmunka, akkor jó a felkészülés, és ha ez mind rendben van, és elkerülnek a sérülések, akkor várhatunk a döntőben jó eredményt. Bár azt gondolom, utánpótlás nevelésben nem az eredmény a legfontosabb, de egy junior korosztályban már nem baj, ha ezt is szem előtt tartjuk. Én mindig azt nézem, hogy honnét kezdtük el ezekkel a játékosokkal a munkát, és hova jutottunk, illetve hova tudnánk jutni velük. Akkor dolgoztunk jól, ha akiket felsoroltunk, azokból minél többen a PEAC-PÉCS-be tudnak kerülni. Azt gondolom, hogy már most ebből a junior csapatból több játékosnak a felnőttekkel kellene edzenie. Itt Pécsett célkitűzés, hogy azoknak a tehetséges játékosoknak, akikben látunk perspektívát, kapjanak esélyt a bizonyításra a felnőttek között. Ha aztán kiderül, hogy valaki nem üti meg a felnőtt NB I.-es szintet, azt közölni kell vele, adni neki más perspektívát és felhozni helyére a következő fiatalt. Ez a hitvallásommá vált, hogy a fiatalokból minél többen bekerüljenek a felnőtt csapatba, most is nyugodtan beférnének még hárman az edzéseken.
Megvan már a junior döntő programja is, a csoportkörben a Százhalombattai KSE, a KSC Szekszárd és a BEAC-Csata Újbuda KA lesz az ellenfelünk. A mezőny nagyon erős, több riválisnál is vannak, akik az NB. I-ben játszanak hétről hétre. Vajon elérhet-e hasonló szép sikereket a pécsi gárda, mint a néhány hete Nyíregyházán megnyert Diákolimpián? Imreh Ajtony szerint a kettőt nem lehet összehasonlítani.
– Nagyon szép eredményt értek el a lányok a Diákolimpián, és nem csökkentve annak szakmai értékét, azt gondolom, a junior döntő más minőségi rangot jelent. Ebben a nyolcas mezőnyben nincs gyenge ellenfél. A mostani junior korosztály tehetséges generáció, többen már az NB. I-ben is megmutatták a tudásukat. Már csak emiatt is várok igazán minőségi nyolcas finálét. Hogy mi hová tudunk eljutni, azt jelen pillanatban nem tudom megjósolni. Kettős érzések vannak bennem. Említettem már, hogy ha folyamatosan, szisztematikusan tudunk készülni, nincsenek sérültek, akkor biztos a döntő, így azonban úgy érzem, hogy kicsit tűzoltást végeztünk az utolsó pár hétben. A döntőre tiszta lelkiismerettel utazunk, mert mi edzők pontosan tudjuk, hogy a csapatunkban vannak játékosok, akikből NB I.-es játékosok lesznek, vagy már most is azok. Mellettük jónéhány játékosról már most tudjuk, hogy oda fognak jutni a felnőtt csapathoz és azt gondolom ez a legfontosabb.
Álló sor, balról jobbra: Bekk Zsanett (másodedző), Mándi Luca, Demeter Nóra, Juhász Dorka, Imreh Ajtony (vezetőedző), Budai Dorina, Kovács Kitti, Nagy Gabriella, Éles Péter (csapatmenedzser).
Ülő sor: Tenyér Zsófia, Palaczki Réka, Varga Eszter, Radonjic Jelena, Szeitl Vanessa, Hegedüs Rebeka, Wentzel Nóra, Pucz Eszter, Kóbor Gréta.