A Sopron nyerte a Magyar Kupa döntőt, vagyis nem borult a papírforma, az alapszakaszban csupán egy vereséget szenvedő csapat nagy fölénye érvényesült. De bebizonyosodott az is, hogy a „halál-ágról” fináléba kerülő csapatnak sansza sem volt a zöld-sárgák ellen. Így látod te is?
Először is gratulálok a Magyar Kupa győztesnek. Ahogy az egész szezonban, a kupán is dominált a Sopron, megérdemelt a győzelme. A mi águnk, amely az ellenfelet adta, valóban rendkívül nehéz volt, különösen a PEAC-DVTK illett be egy előrehozott döntőnek is. Ha mi egészségesek vagyunk, és jól fel tudunk készülni, karakterünk, mentalitásunk alapján igazi ellenfelei tudtunk volna lenni a Sopronnak, főleg egy meccsen.
Mennyire volt nehéz a DVTK elleni negyeddöntőn történteken túltenni magad?
Megmondom őszintén, több nappal a meccs után még mindig nem vagyok túl a történteken. Volt már edzésünk is, ahol azt kellett sugároznom a lányoknak, hogy a lezárult fejezet után egy új, remélhetőleg kevésbé szomorú kezdődött. Az egész szezonban azért dolgoztunk, azért indultunk a FIBA Európa Kupában, utaztunk több ezer kilométert, edzettünk és játszottunk számtalan meccset, hogy felkészülten érkezzünk ebbe a szakaszba, ahol a Magyar Kupa döntőt és a rájátszást vívjuk. Komoly hiányérzetem maradt a Magyar Kupa meccse után. Soha nem szeretek foglalkozni a játékvezetőkkel, és most sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy csak az ő rossz döntéseik miatt kaptunk ki. Az első félidőben nem jött be az a vegyes védekezés, amit kitaláltunk a piros-fehérek ellen, de azért sem könnyű túllépni ezen, mert mindannyian arról álmodtunk, arra készültünk, a sérültjeink azért vállalták sérülten is a játékot, mert hittünk abban, hogy valami nagy dolgot tudunk együtt végrehajtani. Ezt hiúsították meg. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy 27 pécsi faulttal szemben csak 18 miskolcit fújtak, és 15 pécsi büntetővel szemben 31 miskolcira került sor, ami túl nagy kontraszt egy ilyen meccsen. Mi két sportszerűtlen és egy technikai hibával fejeztük be a negyeddöntőt, míg az ellenfél egy sportszerűtlent és egy technikait, amit ráadásul egy játékos követett el, aki ki sem pontozódott a végére. Azt gondolom, hogy ha valaki egy meccsen sportszerűtlent és technikait is kap, nincs olyan mentális állapotban, hogy végigjátszhassa az adott találkozót… Úgy érzem, hogy az én csapatom jobban volt büntetve azon a mérkőzésen, mint az ellenfele. De az is igaz, hogy a statisztika például a lepattanókban sem hazudik, a Miskolc hússzal több lepattanót szerzett, vagyis kosárlabda szakmai szempontból nem tudtuk jól érvényesülni.
Soha nem analizáltam hivatalosan a játékvezetők ténykedését, és azt gondolom, a negyeddöntő három játékvezetője a magyar bírói elithez tartozik. Bármelyik meccsen elfogadtam volna ezt a hármast. Azért is nagyon furcsa ez a helyzet, mert a felkészülés során a csapatomnak is azt mondtam, olyan FIBA-tapasztalattal rendelkező játékvezetőket kapunk, akiknek minden ítéletét maximálisan tiszteletben kell tartani, mert magas szinten vezetik a meccset, nem hagyják majd a sportszerűtlen játékot a pályán. Most a saját csapatom előtt is kellemetlenül érzem magam, hiszen nagyot kellett csalódnom. Többször, több felvételt is megnéztem a meccsről, és még mindig nem hiszem el, amik megtörténtek…
Utólag a különböző fórumokon sok szó esett és videós összeállításokban egyértelműnek tűnnek azok a kritikus pontok, amelyek a PEAC-PÉCS csapatát sújtották, mégis az egyes szituációkról kíváncsi lennék a véleményedre. Kezdjük a Nati Hurst ellen elkövetett Coulibaly-sportszerűtlen szabálytalansággal.
Irányítónk az első félidőben nagyszerűen játszott, bedobott öt hármast, zseniális labdákat adott a társaknak, egészen magas szinten kosárlabdázott és ezt próbálta folytatni a második félidőben is. Ennél az esetnél úgy láttam, az ellenfél játékosa arra törekedett, hogy Nati Hurst ne tudjon tovább ilyen magas szinten teljesíteni. A kemény ütközés után, ami nem a labda megszerzésére irányult, Hurst teljesítménye vissza is esett a korábbihoz képest. A legfurcsább számomra a folytatás volt. A játékvezetők mechanikájukban egyáltalán nem érzékeltették, hogy a 15-ös miskolci játékos ellen sportszerűtlen, vagy kizáró hibát akarnak ítélni. Az egyik játékvezető sima szabálytalanságot mutatott az indításban Horváth Bernadett ellen, a másik játékvezető mozdulatán pedig nem látszott, hogy lereagálja a sípszó után történteket. Ezután indultam el a zsűri asztal felé és kérdeztem, hogy mi a folytatás. Ha a sípszó után valaki ilyen sportszerűtlenséget követ el, mint Coulibaly, rögtön kiállítást ér. Erre a játékvezető nekem adott technikait. Kétségtelen, elhagytam az edzői zónát, de talán a reakcióm normális volt annak fényében, hogy a játékvezetők határozatlanok voltak a további folytatást és a sportszerűtlen faultot illetően. Úgy érzem, én ott sem, és meccs során sem viselkedtem úgy, hogy az technikait érdemelt volna.
Már a helyszínen is súlyos tévedésnek látszott Destiny Williams ellen megítélt ötödik személyi a 35. percben, 2 pontos vezetésünknél… Coulibaly a döntőn ugyanígy próbálta megszerezni a lepattanót, és ott egyértelműen befújták a támadó hibát, míg a negyeddöntőn Cziffra Csaba védőszabálytalanságot ítélt.
Nem biztos, hogy szerencsés, ha minden játékvezetői döntést analizálni kezdünk, én edző vagyok, ez nem az én dolgom. Csak azt tudom mondani, az egész meccs legnagyobb negatívuma volt Destiny ötödik személyije, mert mindössze két faultját tartom jogosnak, faultproblémái miatt sokat kellett ültetnem, így amikor visszahoztam, a többieknél frissebben játszott, és ő lehetett volna energikusságával, lendületességével a nyerő emberünk, de összesen 21 percet tölthetett a pályán. A téves ítélettel elveszítettük csapatunk egyik nagy erősségét. Történt már ilyen a kosárlabdában, nem szeretnék szándékosságot látni emögött.
A videófelvételen bebizonyosodott, amit a helyszínen az újságírói helyen ülők is láttak és meg is írtak, hogy a mali center hasba rúgta a földön Kaposi Pálmát, aki ezt jelezte is Cziffra játékvezetőnek, mégis megtorlás nélkül maradt az eset.
Ilyen szituációkról ritkán beszélek a nyilvánosság előtt, inkább igyekszem megkeresni azokat a módokat, amikor ezekről az érintettekkel lehet beszélgetni, hisz azt vallom, hogy a játékvezetőkkel nekünk edzőknek közös a törekvésünk. Ami a Pálma által elszenvedett rúgást illeti, én ezt a meccsen nem láttam, de nem véletlenül történt, ami történt. Kaposi Pálma a sportszerűség határán belül próbált jól védekezni, erre Coulibaly, amikor a játékvezetők ezt nem látták, szerintem nem fair play, alattomos módon reagált. Sajnálom, hogy sem ezt, sem azt nem reagálták le a játékvezetők, amikor a mali center beszorította a hóna alá Kaposi kezét egy lepattanó után. Lehetett arra Pálmának szabálytalanságot fújni, de a folytatást, amikor ellenfele olyan mozdulatot tett, mintha el akarná törni a karját, abszolút sportszerűtlenségnek látom. Hálásak lehetünk, hogy nem volt más játékos a közelükben, akivel ütközik Pálma, mert akkor törik a csont, és sokkal súlyosabb dolgokról is beszélnénk. Ezekben a pillanatokban azt fontolgattam, hogy lehívom a csapatot és bemegyünk az öltözőbe, mert nem láttam más eszközt, amikor ennek a játékosnak az ilyen , véleményem szerint sportszerűtlen megmozdulásait megengedték, és nem büntették a játékvezetők.
Valóban, ez a meccs döntő volt a döntő előtt, ahol előfordulnak olyan szituációk, amire sportszerűtlen faultot fújnak a játékvezetők. Sem Sanja Orozovic, sem Tina Jovanovic nem szokott sportszerűtlen hibákat elkövetni, és úgy érzem, ezek a személyik egyfajta reakciók voltak a játékosok részéről a történtekre, Coulibaly provokációjára. Nem engedem meg a játékosaimnak, hogy az ilyen esetek megismétlődjenek. Azt akarom, hogy az én csapatom harcosan védekező, kemény, de sportszerű együttes legyen, és soha nem tanítok senkit arra, hogy a fair play-t szem elől tévessze.
Mit lehet kitalálni Coulibaly ellen, hiszen valószínűleg néhány hét múlva újra szembe kerül vele a csapatunk? Fel kell vele venni a kesztyűt, és verekedni kell? Úgy tudom, épp a találkozó bírája, Benczur Tamás elemezte videón a mali játékos harcmodorát, mégis elkövethette a fentieket egy olyan mérkőzésen, amelyet ő vezetett…
Igen, én magam is láttam azt a videót, és ezért sem értem, miért engedték meg neki ezt a harcmodort. Nem szeretném, ha ennek a játékosnak a megmozdulásai elleni tiltakozásunkat valaki úgy állítaná be, mint ami azért történik, mert a várható, egymás elleni elődöntőnket akarjuk így befolyásolni, hiszen még sok meccs van addig. Az MKOSZ-hez is azért fordulunk, hogy állapítsa meg, ez a játékos a fair play szerint kosárlabdázik, vagy sem. Azért sem értem a miskolci oldalról érkező reakciókat, mert nem csak az ellenfeleknek, Kovalcsik Emesének, Vukov Szonjának és a mieinknek, hanem saját játékosainak, Dubeinek és a kupadöntőn Horváth Bernadettnek is komoly sérüléseket okozott Coulibaly. 15 éve dolgozom Magyarországon, de nem emlékszem olyan női kosárlabdázóra, aki ennyire sok sérülést okozott másnak, mint Coulibaly. Azért is sajnálom, hogy ennyi szó esik a centerről, mert a DVTK-ban többen sokkal jobb kosárlabdázók nála, és inkább kellene foglalkozni Bishoppal, Alissonnal, Czankkal, Szécsivel vagy Rasheeddal. Coulibaly véleményem szerint terrorizálja ellenfeleit, emiatt szerintem nem szabadna játékengedélyt kapnia, hiszen félnek tőle a többiek. Nem szeretném, ha az én játékosaim is félni kezdenének tőle. A PEAC-PÉCS kérni fogja Coulibaly játékának és viselkedésének vizsgálatát, és ha a szövetség szerint mindezek sportszerűség keretein belül maradnak, el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen módszereket alkalmazzunk annak elkerülésére, hogy alul maradjunk vele szemben.
Nem akarok szerénytelennek tűnni, de helyünk van a legjobb négy között. Tehetséges csapatom van, amely napról napra fejlődött, így eljutott olyan szintre, hogy bátran kimondhassuk ezt egy olyan bajnokság play offja előtt, ami erős és a korábbihoz képest jóval kiegyenlítettebb volt. Mindenki meg tudta verni a másikat, ráadásul a játékoskeretek is alaposan megváltoztak másutt a fináléra. Sokat erősített a Miskolc, új játékosok és új edző is van a PINKK-nél vagy a Sopronnál, de a Győr és a Zalaegerszeg is változtatott az állományán. Ha bejutnánk a legjobb négy közé, elégedett lennék a szezonunkkal úgy is, hogy elég kellemetlen helyzetben vagyunk a rájátszás megkezdése előtt. Raksányi és Tina Jovanovic sérült, és több fiatalunknak újra fel kell építeni a sportformáját. Egy kicsit közelinek tűnik, hogy szerdán már pályára kell lépnünk. Az első meccsek mindig nehezek egy sorozat elején, ha azt megnyerjük, könnyebben megy a dolog. Szeretném, ha szerdán sok szurkoló kilátogatna a csarnokba, mert a Szekszárd ellen szükség lesz mindenkire, hogy győzelemmel kezdjük a play offot.
Ha sikerülne a legjobb négy közé kerülés, milyen további esélyeket adsz a csapatodnak a továbbiakra?
Erről tényleg ne beszéljünk még, mert minden energiámat arra szeretném fordítani, hogy a szezon egyik legfontosabb meccsét, párharcát sikerrel megvívjuk.
A győri Magyar Kupa döntőt követően eltelt néhány nap, amikor a PEAC-PÉCS vezetőedzőjétől, Zseljko Djokicstól kértünk interjút.
