Nagy várakozásokkal érkezett Pécsre

Egy vidám, jó kedélyű játékos ült velünk szemben, amikor bemutatkozó beszélgetésre hívtuk Maja Vucurovic-ot, a PEAC-PÉCS egyik új igazolását.

Maja Zentán született, ahol a magyar lakosság van többségben, így rögtön adódik a kérdés, beszél-e magyarul? – Magyarok között nőttem fel, de már tíz éve, hogy elköltöztem Zentáról. Ez hosszú idő, ami alatt nem használtam ezt a nyelvet, így bár sokat megértek, de picit eltávolodtam a magyartól. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy két-három hónap múlva visszatérnek a korábban tanult dolgok és ismét jól fogok boldogulni a magyarral is – jelzi előre a most még magát angolul jobban megértető játékos, aki a kosárlabda előtt egyéni sportágat űzött. Teniszpályán is kivételes képességeket árult el magáról, és nem járt messze attól, hogy a fehér sport nagyjai közé avanzsáljon. A híres teniszezővé válást azonban az anyagiak akadályozták meg. – Hét esztendeig teniszeztem, ám amikor a tenisztornák már kezdtek túl sok pénzbe kerülni, már nem bírta a családom anyagilag – vallja be Maja. - Édesapám szerette volna, ha kosárlabdázóként folytatom, én annyira nem, de aztán mivel egy barátnőm is járt kosáredzésre, ott ragadtam én is. Akkoriban nem gondoltam volna, hogy profi kosárlabdázó leszek. Természetesen az iskolában kosaraztam is, de a teniszt sokkal jobban szerettem. Az edzőim abban az időben azzal kecsegtettek, hogy top 100-as teniszezővé válhatok, de sajnos az ehhez vezető út túl rögös volt számunkra.

Nyilván sokáig nem bánkódott ezen, hiszen a korosztályos kosárlabda válogatottakba hamar meghívót kapott, és meglehetősen fiatalon, mindössze 18 évesen a lengyel Wisla Krakkó keretébe került. Hogyan? - Speciális szerb kosárlabda szabályoknak köszönhetően. Amikor betöltöttem a 18. életévemet az ottani „törvények” szerint négy éves kontraktust kellett volna aláírnom azzal az egyesülettel, ahol játszottam. Nekem ez már akkoriban is soknak tűnt, ennyire hosszú távra nem akartam elköteleződni. Úgy éreztem, hogy két évnél hosszabb idejű röghöz kötés esetén én inkább felhagyok a kosárlabdával. Közel voltam ehhez és számomra a legjobb pillanatban érkezett a krakkói megkeresés. Elmenten próbajátékra és egy edzés után megegyeztünk egymással. Persze ebben segített, hogy az U18-as válogatottban láttak játszani, így bár majdnem szögre akasztottam a kosárlabda cipőt 18 éves koromban, mégis maradtam a pályán.

A lengyel csapatban akkoriban több WNBA-s és európai léptékkel is sztárnak számító játékos társaságában dolgozhatott. Valójában pályára viszonylag keveset került, de akkoriban nem is ez volt a legfontosabb a számára. Az a csapat az EuroLiga rájátszásában összekerült a MiZo Péccsel, úgyhogy Maja Vucurovic lengyel klubszínekben már járt a Lauber Dezső Városi Sportcsarnok falai között. - Leginkább az maradt meg bennem, ahogy a Pécsett aratott győzelmünk után a lengyel szurkolók a sportcsarnok lépcsőinél ünnepeltek bennünket, borzasztóan értékesnek tartották az akkori sikerünket. Ez a Final Fourba jutás szempontjából fontos mérföldkő volt a José Ignacio Hernandez vezette csapatnak. A krakkói szezon után több csapatnál megfordult, ezek közül talán a legérdekesebb az ecuadori kitérője, hiszen azért ez nem sűrűn előforduló célország egy európai profi kosárlabdázó esetében. – Ez rendkívül hirtelen jött lehetőség volt számomra, és ma már különösen annak örülök, hogy egy egészen más kultúrát, más kosárlabdát ismerhettem meg ennek köszönhetően. Az ecuadoriak nagyon boldog emberek, szegény, szerény, egyszerű körülmények között élő, de igazán pozitív életfelfogású nép – tekint vissza a PEAC-PÉCS csapatában nyolcas mezben szereplő magasbedobó. – Őszintén szólva én akkoriban nem voltam éppen a legjobb passzban, ami a kosárlabda karriert illeti, ez a dél-amerikai történet viszont rengeteg mindent visszaadott számomra.

Ecuadort itt kevésbé ismerik, Brno neve viszont sokkal többet mond a pécsi szurkolóknak, Maja Vucurovic a cseh gárda mezét is magára ölthette. - Nagyon jól éreztem magam Brnoban, és jól is ment a kosárlabda. Egy fiatal társaság jött ott akkor össze, akik között sikerült vezér szerepet betöltenem. Viszont az idény végén úgy éreztem, előrébb akarok lépni és egy olyan csapat hívását fogadtam el, amelynek az Európa Kupában is voltak tervei. Így kerültem a Rutronik Stars Kelternhez, ahhoz a német csapathoz, amelyik a PEAC-PÉCS első Európa Kupás ellenfele lesz. A német bajnokság nem éri el a magyar pontvadászat nívóját, de a Keltern csapata az ottani top gárdák közé tartozik, jól is szerepeltünk az Európa Kupában. Mivel mindig szeretnék jobb és jobb csapatban szerepelni, nagyobb és nagyobb kihívásoknak megfelelni, örültem egy a németnél erősebb, ugyancsak Európa Kupás csapat hívásának, és boldogan jöttem Pécsre. Nagy várakozásokkal érkeztem Pécsre. Nyilván majd egyszer ki szeretném magam próbálni az EuroLigában is, akkor lennék a legboldogabb, ha ezt Pécsett tehetném, hiszen nagyon közel vagyok az otthonomhoz is.

Szemmel láthatóan jól érzi magát városunkban. - Rengeteg fiatallal dolgozunk együtt, igazi nagy nevek nincsenek nálunk, viszont mindenkin azt látom, hogy fejlődni, és ennek érdekében dolgozni akar. A városba meg már e rövid idő alatt is, amit itt töltöttem, valósággal beleszerettem, turistaként is szívesen fedezem fel a nevezetességeket. Most, hogy volt két szabadnapunk az első hét után, több klassz helyre jutottam el és rengeteg képet készítettem.
   
Amikor nem a kosárlabda van főszerepben Maja Vucurovic-nál, akkor a tanulás az első. Gazdasági és turisztikai szakirányt tanul az egyetemen, emellett szeret olvasni, beszélgetni a barátokkal, és a szezonnak ebben az alapozással nehezített időszakában elég sokat alszik, hogy ki tudja magát pihenni. Elégedett pedig akkor lenne a szezon végén, ha a klub teljesítené a célkitűzéseit, sikeresen szerepelne a pályán. - Az biztos, hogy én ebben ott akarok lenni az élen, számíthat rám a PEAC-PÉCS. Egyénileg nincs más célom, mint hogy jobb játékos legyek és a csapattal minél feljebb jussunk.

Kívánjuk, hogy ez sikerüljön számunkra!