Nagyon jó érzés: elérték a célt

Felnőtt csapatunk másodedzője, Imreh Ajtony vezetésével bronzérmes lett az U20-as női válogatott a B-divíziós Európa-bajnokságon, s ezzel feljutott az elitbe.

A montenegrói Európa-bajnokság már az elején nagyon rázós volt a magyar válogatott számára, hiszen nehéz csoportba került Imreh Ajtony együttese. Először innen kellett továbbjutni – hogy aztán jöhessen a sikeres folytatás.
– Igazi halálcsoportba kerültünk, így már az is bravúr volt, hogy abból továbblépve a felsőházban folytathattuk – mondta Imreh Ajtony. – Az első két helyen záró gárda, azaz a szlovének és a litvánok kiemelkedtek a mezőnyből, megérdemelten jutottak a döntőbe, az utánuk következők azonban közel azonos játékerőt képviseltek. Úgyhogy valójában nem volt könnyű meccsünk az egész tornán, végig koncentrálnunk kellett, és teljes erőbedobással küzdeni. Örülök, hogy ez sikerült, annak pedig különösen, hogy ez pont elég volt az osztályváltáshoz.
A magyar csapat tavaly egylabdás mérkőzésen búcsúzott az A-csoporttól, idén pedig – kell-e mondanunk – egylabdás találkozón harcolta ki a feljutást a legjobbak közé. A sors igazságos...
– A bronzmeccsen három perccel a vége előtt hét–nyolc ponttal mentek a csehek, úgyhogy volt honnan feltámadni. Dubei Debóra nagyon elkapta a fonalat, sorra dobta a pontokat, s amikor a végén, kétpontos cseh vezetésénél beleállt a hármasba, olyan nagyon nem is idegeskedtem: éreztem, hogy jó lesz. Az is lett, utána már csak arra kellett figyelnünk, hogy okosan védekezzünk. Azóta egyébként megnéztem videón a meccset, s most is azt vallom: akkor és ott, abban a helyzetben a lehető legjobb döntést hozta.
Imreh Ajtony hozzátette, edzői pályafutása során ez volt az első olyan munka, ahol volt egy konkrétan kitűzött cél, amit el kellett érni – és bizony jó, hogy sikerült ezt teljesíteni, ezért nagyon büszke erre az eredményre.
– Köszönettel tartozom az egész stábnak, Gáll Tamásnak, Vajda Annának, Koronics Andrásnak, és a többieknek, hogy mindvégig segítettek. Egyértelmű, hogy a siker a közös sikerünk, nélkülük nem jutottunk volna ilyen messzire a csapattal.



(Fotó: FIBA)