„Örülök, hogy továbbra is segíthetem a pécsi kosárlabdát!”

A férfi vonalon bajnoki bronzérmes, Év edzőjének választott Csirke Ferenc lett a PEAC-Pécs vezetőedzője.

Bár a női vonal teljesen ismeretlen terep számára, mégis nagy örömmel mondott igent az új feladatra Csirke Ferenc: elmondása szerint sokat nyomott a latban, hogy ez a munka is Pécsről, a pécsiségről szól. Ő pedig, ameddig csak teheti, szeretné szülővárosa kosárlabdasportját segíteni.

- Nyolc éven át irányítottad a PVSK férfi csapatát, amellyel a 2018/2019-es szezonban bajnoki bronzérmes lettél, nemzetközi porondra vitted az együttest, az Év edzőjének választottak. Rutinos edző vagy tehát, most mégis nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy teljesen új terepre tévedtél.
– Női vonalon valóban nem dolgoztam még – fogalmazott a 44 éves szakember. – Január elején voltak lehetőségeim férfi csapatoknál, de mivel elhúzódott a szerződésbontás, ezek kútba estek. Utána úgy voltam vele, hogy fél évet pihenéssel töltök, a családommal leszek. Mentünk volna Barcelonába, beterveztünk kosár- és focimeccset is, de sajnos a koronavírus-járvány közbeszólt, le kellett fújnunk az egészet. Ekkor, látva azt, hogy minden kérdésessé vált, lesz-e munka, lesznek-e csapatok, lesz-e pénz a sportra ebben a helyzetben, otthon viccesen meg is jegyeztük, hogy majd az első normális ajánlatot elfogadom. És három–négy nap múlva hívott a PEAC-Pécs…
– Örülünk neki, hogy nem mondtál nemet!
– Kértem három–négy nap gondolkodási időt, aztán igent mondtam. Nagyon sokat nyomott a latban, hogy ez a munka ismét Pécsről, a pécsiségről szól majd, a keret magyar tagjai egytől egyig vagy pécsiek, vagy tizenéves koruk óta itt nevelkedtek. Nekem tényleg fontos a szülővárosom, sosem hagytam el magamtól sem játékosként, sem edzőként. Ameddig lehet, itt szeretnék dolgozni: örülök, hogy továbbra is segíthetem a pécsi kosárlabdát! Úgy érzem, mindig jó kapcsolatom volt a szurkolókkal, s most külön motivációt jelent számomra, hogy közösen elérjük, minél többen legyenek a női meccseken. Nem mellesleg annak is nagyon örülök, hogy ennek a feladatnak köszönhetően együtt maradhatok a családommal.
– Érzelmi húrokat pengettél, de nyilván szakmai okai is vannak, hogy a PEAC-Pécset választottad.
– Egyértelmű, nagy szakmai kihívásnak tartom ezt a feladatot! Látni kell, hogy mekkora potenciál van itt: a Nemzeti Kosárlabda Akadémiát működtető Rátgéber Akadémiával és a Pécsi Tudományegyetemmel karöltve, mintegy egy családot alkotva sokra lehet hivatott a női csapat, van jövője ennek az együttgondolkodásnak, együttműködésnek.
– Bár a felkészülést csak augusztus 10-én kezdi meg a PEAC-Pécs, nem akkor fogsz bemutatkozni a játékosaid nagy részének.
– Hála istennek, nem augusztus 10-én találkozunk először! Amikor enyhítettek a korlátozó intézkedéseken, május végén elkezdtünk dolgozni a magyar játékosokkal – mindenki szívesen jött, aminek nagyon örültem. Öt hétig, június végéig edzettünk kiváló körülmények között a Rátgéber Akadémián: természetesen kontakt nélküli, egyéni tréningek voltak. Jó, hogy erre volt lehetőségünk, mert megismerhettük egymást, s a néhány hét alatt azért leszűrhettem, hogy kit mire lehet majd használni.
– A keretben több tehetséges fiatallal is együtt dolgozhatsz, akikből ki kell majd hoznod a maximumot.
– Valóban lesznek nagyon szép részfeladatok. Nem csak a csapat eredményei lesznek fontosak, hanem az is, hogy bizonyos játékosaink egyénileg minél többet fejlődjenek: Wentzel Nóriból például felnőtt válogatott játékost kell formálnunk, Szücs Rékának stabil kezdő irányítóvá kell válnia, Habling Larát pedig be kell építenünk a felnőtt mezőnybe.
– Mi lesz a csapat célja, mit szeretnél elérni a PEAC-Péccsel?
– A csapat konkrét céljairól a következő szezont illetően még nem nagyon tudok beszélni, hiszen a klub jelenleg belső átalakuláson megy keresztül, amiről majd a vezetők fognak beszámolni, ha végbement a folyamat. Rövidtávon a legfontosabb talán az, hogy egymásért minden helyzetben kiálló, szerethető, szenvedélyes közösséget formáljunk! Most, július végén egyelőre képlékeny, hogy hány légiós tudja segíteni fiataljainkat. Egyvalami biztos, két év múlva olyan csapatunknak kell lennie, amely esélyes az első négybe jutásra!