Ott vagyunk a döntőben!

Hatalmas szívvel, óriásit harcolva fordította meg a második negyedtől a mérkőzést csapatunk, amely 76-72 arányban legyőzte a címvédő DVTK-t, így péntek este 20 órakor megküzdhet a Magyar Kupa trófeáért!

Nem a legjobb előjelekkel készültünk, Wentzel Nóra lovaglóizom-sérülést szenvedett Szekszárdon, bedobónk játékára egy ideig nem számíthat Jovan Gorec vezetőedző. Jobban csípte el a kezdést a DVTK (0-7), nekünk pedig amiatt főhetett a fejünk, hogy Jazmon Gwathmey alig 1 perc 20 másodpercet tölthetett a pályán, két faultja miatt kénytelen volt leülni. A helyére Simon Zsófi állt be, akinek a triplája 5-12-nél némi lökést adott a mieinknek, mint ahogy az ugyancsak a kispadról beálló Beatriz Sanchez, aki szintén bevágott egy hármast, ezzel 11-14-re zárkóztunk. Jobban támadott a piros mezes miskolci gárda, a tripláink egy időre kifújtak, nem úgy a másik oldalon, ahol Kányási már a tizedik pontját szerezte a 8. percben (13-25). A játékrész végére ismét visszaálló Jazmon Gwathmey találataival tízen belülre tornáztuk vissza magunkat (19-27).
   
Hamar megkapta harmadik személyi hibáját Jazmon Gwathmey, Bernáth két büntetőjével pedig ismét tíz lett közte (19-29). Innentől kezdve azonban szinte varázsütésre a kezünkbe vettük a mérkőzés irányítását és hatalmas szívvel, de hideg fejjel kosárlabdázva elkezdtük a felzárkózást! Egy 13-0-s sorozatot repesztettünk Kiss Virág vezérletével, amibe Simon Zsófi egy triplával, legifjabb játékosunk, Rátkai Eszter pedig egy bátor duplával szállt be (32-29). Felváltva vezettek a csapatok, az eredményjelző éppen egált mutatott (37-37), amikor támadásunknál Ivana Kataninc maradt lent a parkettán, még meg is kapta a labdát amit ülve rádobott, de Igor Kovacic fizikoterapeutánk ölve vitte le a pályáról a bokáján sérült irányítónkat. Három és fél perc volt ekkor a nagyszünetig hátra, fordított a DVTK és már-már úgy tűnt, hogy némi diósgyőri előnnyel fordulunk, de jött ismét Simon Zsófi és a harmadik hármasát is bevágta dudaszóra (44-43).
   
Mivel sikerült összedrótozni, Ivana Katanic is ott volt újra a pályán a harmadik játékrész elején, de az első momentumok egyikeként most Guirantes lenn maradt a parketten, őt is úgy kellett letámogatni a pályáról. Green került főszerepbe, zsinórban öt pontot szerzett és 48-44-re vezetett csapata. Sierra Calhoun egyetlen triplája következett ekkor, ezzel megakadályoztuk, hogy jobban ellépjen a DVTK, sőt az amerikai hátvéd büntetőjével, majd egy ziccerrel, amit Jazmon Gwathmey szerzett labdájából dobhatott, ki is egyenlített (50-50). A mai estén hasznosan és jól játszó Szücs Réka középtávolija után ismét vezettünk, amit Bernáth egy triplával még visszavert. Hatalmas volt a küzdelem a pályán, magas hőfokon égett mindkét szakvezető, Völgyi Péter reklamált, majd kapott egy technikait, Jazmon Gwathmey pedig zsinórban négy pontot szerzett, amivel 59-55-re vezettünk. A negyed utolsó pillanataiban Kiss Virág keze nem remegett meg, egy remek közelijével 65-60-ról indulhatott a záró etap.
   
Szücs Réka volt szemfüles, labdát szerzett, ami hamarosan gólra váltott (68-60), Völgyi Péter pedig időt kért alig másfél perc elteltével. A két Kiss szerzett egy-egy kosarat a folytatásban, majd Green zárkóztatta övéit, ekkor még öt perc volt hátra és 69-66-ra vezettünk. Guirantes középtávolijával egyre olvadt az előnyünk, Jovan Gorec pedig időt kért és igyekezett megnyugtatni övéit. Green ütötte be ötödik faultját, Kiss Virág pedig hidegvérrel büntetőzött (71-68). Még lehetett fokozni az izgalmakat, előbb lépésgyanús helyzetben Bernáth talált be, majd Guirantes kosarával két perccel a vége előtt vezetett a DVTK (71-72). Jazmon Gwathmaey kulcsfontosságú duplájával visszavettük a vezetést, majd kivédekeztük a miskolci támadást és Kiss Virág állhatott a büntető vonalra. Mindkettőt bevágta, és 75-72-nél taktikusan ütöttünk be a személyiket, odaát pedig kimaradt Bernáth triplakísérlete. A diósgyőri edző kért úgy challange-t, hogy nem adtak igazat neki, így negyedik időkérés miatt megkapta a második technikaiját, és nem maradhatott csapatával az utolsó 0,7 másodpercre. Kiss Virág dobta be az ilyenkor járó büntetőt, amellyel 76-72-es győzelmet ünnepelhettünk, és a címvédőt felülmúlva ott vagyunk a péntek este 20 órakor kezdődő kupadöntőben!

NKA Universitas PEAC – DVTK-Hun-Therm 76-72 (19-27, 25-16, 21-17, 11-12)
NKA Universitas PEAC: Katanic 2, Laczkó-, Calhoun 12/3, Gwathmey 10, Kiss 20/3. Csere: Simon 13/9, Sanchez 13/9, Szücs 4, Rátkai 2. Edző: Jovan Gorec, Iványi Dalma, Kmezic Daliborka
DVTK-Hun-Therm: Aho N. 4, Guirantes 6, Bernáth 12/6, Garbin 13/6, Green 11. Csere: Kányási 19/9, Grigalauskyte 4, Kiss 3, Aho T. -. Edző: Völgyi Péter, Ábrahám Márta

Jovan Gorec: Nagyszerű csapat ellen játszottunk, amely kétszer is legyőzött bennünket a bajokság során. Fontos volt, hogy megmutassuk, versenyben tudunk lenni a legjobb csapatokkal is. Nagyon sokat mutattak a lányok a pályán abból, amit gyakoroltunk, keményen megdolgoztunk ezért. Mint mindig, ezúttal is nagyszerű munkát végzett a csapatom.
Kiss Virág: Nagyon boldog vagyok, hiszen az elmúlt két mérkőzésünk a bajnokságban nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. Úgy jöttünk ide Sopronba, hogy azt éreztem a lányokon, tényleg nagyon szeretnék ezt, és meg akarják mutatni, hogy a Miskolc ellen elszenvedett két vereség nem azt tükrözi, amilyenek valójában vagyunk, hiszen mindkét alkalommal nyert helyzetből veszítettünk. Nagyon örülök, hogy mindenki, aki a pályán volt, a maximumot tette hozzá a meccshez. Igazi csapatként játszottunk és megérdemeltük, hogy döntőt játszhassunk.

Völgyi Péter: Csalódott vagyok, mert nem tudtunk olyan szinten játszani, ahogy azt szerettem volna. Az első negyedben is csak a támadásunk volt rendben, védekezésben sokat bizonytalankodtunk, ezt a PEAC jó küldő dobásokkal kihasználta. Későn kezdtünk el őrölni, és Grigalauskyte, valamint Guirantes sérülése sem jött jókor, változott a rotációnk. Sajnálom, mert nagy esélyt szalasztottunk el.
Kányási Veronika: Kiélezett mérkőzésre számítottunk, hiszen tudtuk, hogy a PEAC nagyon erős csapat. Ennek ellenére sokszor kontrolláltuk a meccset és amikor az első félidőben elléptünk hat ponttal, akkor kellett volna bevinnünk az utolsó ütést, ami sajnos nem sikerült. Visszaengedtük a PEAC-ot, onnantól kezdve pedig végig ki-ki meccset játszottunk. Sokszor rossz döntéseket hoztunk a kiélezett szituációkban, de a Magyar Kupán bármi megtörténhet, főleg ilyen végjátékban. Csalódottak vagyunk, de megpróbáljuk elhozni a bronzérmet.

Fotó: MKOSZ/Girgász Péter