Ötven éve a pályán Lukács Béla

A szerdai pécsi szezonnyitó feldobás előtti pillanataiban megható, mondhatni sporttörténelmi pillanatokat láttunk: Lukács Béla fizioterapeutát köszöntötte az NKA UNIVERSITAS PEAC ötvenedik szezonkezdete alkalmából.

Aki még örömmel és motiváltan várja az ötvenedik évadát is munkájában, az élsportban, az egyrészt nagyon szeretheti, amit csinál, másrészt jól érzi magát a bőrében, abban a szerepkörben, amit csinál. – Így vagyok én is ezzel, de jó látni például azt is, ahogy egy Kiss Virág, vagy Wentzel Nóri egész kiskora óta a szemem előtt nő fel – mondta a 76 éves egészségügyi szakember. - Nagyon jó társaságban dolgozhatok, remek stáb jött itt össze, és az orvos barátom is azt tanácsolta, hogy ha tehetem, ha bírom, jöjjek a fiatalok közé, ne üljek otthon a négy fal között, hanem tegyem magam hasznossá. Az unokáim iskolába járnak, a család dolgozik, én meg itt Pécsett délelőtt és délután is bent vagyok az edzéseken. Minden nap fiatalok között lehetek, jó emberek, jó szakemberek között, így duplán jó dolgom van. Hogy meddig még? Mivel már kevesebb fizikai munkát kell ellátnom, inkább szellemi tevékenységgel, tudással, tapasztalattal segítem a fiatal kollégáim munkáját, ezt teljesen jól bírom. Tavaly is volt olyan, hogy betegségek, iskolai vagy egyéb elfoglaltságok miatt Európa Kupa meccsre kellett idegenbe utaznom Isztambulba, és abszolút jól el tudtam látni mindent. A főnökeim, Rátgéber Laci, Kond Árpi odafigyelnek rám, vigyáznak az egészségemre, megbeszéltük, hogy ebben a szezonban nem utazom idegenbe, viszont itthon mindenben segítek az Akadémián is, akár az NBI B-s csapat vagy a junior lányok mellett. Előkészítek dolgokat, és ha valakit pótolni kell a terapeuták közül, kiesik bárki bármilyen ok miatt, akkor nagyon szívesen megyek vidékre is.


Hogy látod az idei csapatot így az évad elején?
Nyilván sok tekintetben mások, mint a tavalyiak, de úgy látom, jól összeállt a közösség. Terhelhető, mosolygós, és a munkától nem megrettenő légiósok csatlakoztak a tavalyról itt maradó két válogatott klasszisunkhoz, Kiss Virághoz és Wentzel Nórához. Erősség számunkra Virágék maradása mellett, hogy velünk maradt Simon Zsófi és Szücs Réka, akik nagyon stabil, jó magyar magot alkotnak, ők együtt jól érzik magukat, és ide jobb becsöppenni a légiósoknak is. A hozzájuk feljövő akadémiás fiatalok, ha megfelelően dolgoznak, mint például Laczkó Sári, akkor játszani fognak.


Sok szó esett már a kiváló körülményekről, amik az Akadémián megvannak.
Átadás előtt áll a rehabilitációs központ, ahol több olyan eszköz, gép lesz, ami további ugrást fog eredményezni a munkánkban. De azt is nagy dolognak tartom, hogy helyben meg tudják oldani az ebédet is a lányok és van, aki itt is vacsorázik. Nem kell főzőcskével, bevásárlással, előkészületekkel foglalkozniuk, és ebben az időben is tudnak pihenni az edzésre, tanulni, vagy készülni a meccsekre. Ezek hosszú távon nagy előnyt adnak a klubnak.

Lukács Bélának tiszta szívből kívánjuk, hogy még sokáig őrködjön a lányaink egészsége felett köreinkben!