New Yorkban felnőve téged és bátyádat a "Park Slope-i szupersztár tesóknak" tartottak (Park Slope Brooklyn északnyugati városrésze). Egy ilyen büszke címet nem adnak könnyen a világnak azon a részén, ahol minden második gyermek kosárlabdában akar kitűnni társai közül. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időkre?
Izgalmas idők voltak, az biztos. Már egész kiskoromban állandóan a bátyám kosárlabda edzéseit néztem, közben pedig egyszerűen beleszerettem a sportágba. Eldöntöttem, hogy én is kosárlabdázó leszek, és utána már szinte mindent együtt csináltunk. Hétvégenként a New York Gauchos Development League programjában edzettünk, ez nagyszerű élmény volt, mert bár fiatalok voltunk, tapasztalt és hozzáértő emberekkel dolgozhattunk. Közben kialakult a napi rutinunk, aminek mindig része volt az édesapánkkal való egyéni képzés. Amikor már elég idős lettem, elkezdtem játszani a helyi kosárlabda-bajnokságokban. Előbb 8 évesen a New York-i Harlemben működő Douglass Panthers csapatában, majd a Philadelphia Belles nevű csapattal már országos bajnokságokban is szerepeltünk. Idővel beiratkoztam a Christ the King középiskolába, és a legendás Bob Mackey edzőnél játszottam, aki meglátta bennem a tehetséget, és képes volt engem és a csapattársaimat sikerre vezetni.
A középiskolai eredményességed után a Duke-ban kezdted meg főiskolai pályafutásodat, majd átigazoltál az Ohio State állami egyetemre, ahonnét 2 szezont követően végzősként az otthonodhoz közelebb, a Rutgers programjához csatlakoztál. Hogy tetszett a főiskolai kosárlabdázás? Milyen tanulságokat vontál le az NCAA top programjaiban való szereplésből?
Kihívást jelentett az egyetemi kosárlabda, és visszaemlékezve, bátran mondhatom, hogy voltak fantasztikus és sikeres periodusok. A Duke egyetemen játszva mindig valami különlegeset éreztem, amikor a Duke mezét magamra húzhattam, és a Cameron Indoor Stadiumban játszottam, nagyszerű emberekkel találkoztam az egyetemen, a szurkolók pedig csodálatosak voltak. Az Ohio State egy fantasztikus egyetem. Igazán elhivatott drukkereink voltak. Boldog vagyok, hogy három bajnoki címet is nyertünk az ott töltött időm alatt. Kétszer megnyertük a Big Ten konferencia alapszakaszt és egyszer a Big Ten konferencia döntőt. Ezeknek a sikereknek köszönhetően két egymást követő évben is részt vehettünk az NCAA rájátszásban, egyszer egészen a „Sweet 16” -ig (legjobb 16 csapat) jutottunk. Sokat tanultam egyetemi sportolóként. Megtanultam, hogy a bajnokság megnyeréséhez nem csak tehetség kell. Felismertem, hogy milyen fontos láncszem az edző, mennyire kulcs szerepet játszik ő abban, hogy egy csapat sikeres legyen. A fizioterapeuta, a kondicionáló edző, az egész háttér stáb nagyban hozzájárul egy csapat sikeréhez.
Ekkor mennyire volt fontos számodra a tanulás? Tudtál megfelelő hangsúlyt fektetni erre a folyamatos sportolás mellett?
A tanulmányaim mindig is nagyon fontosak voltak számomra. Úgy érzem, hogy a tanulás minden ember fejlődéséhez elengedhetetlen, különösen a fiatalokéhoz. Számomra az iskola és az egyetemi tanulmányok nagyszerűen kapcsolódnak a kosárlabdához és minden más sportághoz is. Ugyanazok a tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki igazán jó kosárlabdázó legyen, mint ahhoz, hogy valaki igazán jó tanuló. Gondolok itt a fegyelemre, a koncentrációra, az elkötelezettségre, a csapatmunkára és a tanultak visszaadási képességére. Ezekre az egyetemi oktatásban és az élsportban is szükség van. Szociológiából szereztem alapdiplomát az Ohio State állami egyetemen, majd sportüzleti mesterképzést végeztem, mielőtt profivá váltam.
Professzionális kosárlabdázóként játszottál Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban, most pedig Magyarországon. Véleményed szerint mi a titka a sikeres légiós szereplésnek?
Profi kosárlabdázóként a különböző európai bajnokságokban való szereplés megkövetelte tőlem, hogy folyamatosan képezzem magam és mindig nyitott legyek az újra. Minden szezonban fejlődni szeretnék, és ez a mentalitás fenntartja a folyamatos motivációt a munkára.
Szeptember elején érkeztél meg hozzánk Magyarországra, ahova édesanyád is veled tartott, eltöltött pár napot Pécsen, és látott személyesen az egyik bajnokinkon is. Mennyire fontos számodra a család támogatása?
Nagyon, a családom a mindenem. Anyukám mindig meglátogatott, bárhol is játszom. Neki is ez volt az első alkalom Magyarországon, jól érezte magát. Azért az én családomról tudni kell, hogy mindig készen állnak egy jó kis kosárlabdára. (nevet)
Elkezdődött a magyar bajnokság, és a csapatunk lejátszotta már az első pár fordulót. Mik az első benyomásaid csapatunkról?
Úgy gondolom, hogy erős csapatunk van, jó az edzői stábunk és a szurkolóink fantasztikusak. Szerintem csapatunk számára határ a csillagos ég. A személyes célom erre a szezonra az, hogy a lehető legjobb ember és a legjobb játékos legyek, és hogy segítsek a csapatomnak elérni a benne rejlő potenciált. Ezen dolgozom minden nap. Hiszek abban, hogy csapatként együtt képesek vagyunk nagy dolgokra a szezon során.
Sierra Calhoun egy igazi kosaras családból származik a New York-i Brooklynból. Szülei mindketten kosárlabdáztak, bátyja, Omar Jr. pedig szintén profi kosaras jelenleg is. Sierra idén csatlakozott az NKA UNIVERSITAS PEAC-hoz, az eddigi pályafutásáról és magyarországi céljairól kérdeztük.
