(A cikk első részét ide kattintva olvashatják.)
Milyen elvek mentén építkezik a PEAC?
Ezt a csapatot a kevés rendelkezésre álló idő ellenére is úgy próbáltuk összerakni, hogy sok pécsi nevelésű játékos alkothassa. Pécset a kosárlabda városának tartom, és szerintem fontos, hogy a pécsi csapatban pécsiek játszhassanak. Ezért hívtuk haza Czukor Tündét is, aki tapasztalatával segítheti a PEAC-ot. Annak is nagyon örülök, hogy Horváth Lilla velünk maradt, szerintem ő már igazi pécsi játékosnak számít. A fiataloktól, Szamosi Amadeától, Balla Dorkától, Csutorás Fannitól most, a második felnőtt csapatban töltött évben várom, hogy ne csak a padról tapsoljanak a többieknek, hanem mutassák meg a pályán, hogy mennyit fejlődtek. Vannak még náluk is fiatalabbak, Sánta Petra, Szücs Réka, Raus Vivien, ők játszottak már a pécsi utánpótlásban, idén bemutatkozhatnak a felnőttek között is. Nagyon büszkének kell lennünk arra is, hogy Kiss Virág Pécsre igazolt. Ő egy tizennégy éves kislány, tavaly Nagykanizsán játszott. Sok nálunk erősebb magyar és külföldi együttesek is szerették volna leigazolni, de ő úgy döntött, hogy nálunk látja a fejlődése biztosítékát. Az a helyzet pedig mindig nagyon furcsa, mikor a régi nagy riválistól, a Soprontól csábítunk ide valakit, idén Fűrész Diát. A személye mellett egy nagyon fontos meccsen nyújtott teljesítménye miatt döntöttünk. Mikor a magyar válogatott utoljára kijutott az Európa-bajnokságra, Eszéken a horvátok ellen játszott döntő összecsapást. Dia két büntetőjén múlott, hogy mindennek vége, vagy kijut a csapat az Eb-re. Mindenki őt nézte, rajta volt a világ szeme, és ő értékesítette a két büntetőt. Pont ilyen játékosra van szüksége ennek a fiatal csapatnak, aki biztonságot, stabilitást ad nekünk. A magyar mag mellett pedig olyan fiatal légiósokra van szükségünk, akik minőségi játékosok, hozzá tudnak tenni a csapat játékához, de fejlődni szeretnének, és mivel még nem tartoznak a legjobbak közé, megfizethetőek, hiszen nem igazolhatunk Nicole Ohlde-kat. A szerb Latinka Dusanics és az amerikai Andrea Barbour mellett egy külföldi centerre és magyar erősítésekre is számítok még a közeljövőben. Nagy kihívás lesz az idei szezon mindannyiunknak, de sokat fogunk harcolni és fejlődni is, az biztos.
Milyen szellemiségű csapatot szeretnél létrehozni?
Pécsett az edzéseken nagyon sokat beszélünk erről, ebben a városban ez a legfontosabb mondat: Soha nem szabad feladni! Az alapozás alatt azt szoktam mondani a játékosaimnak, hogy nem azért kell most úgy dolgozni, mint az őrültek, mert az edző ezt találta ki, hanem mert ez a befektetés időszakasza. A legfontosabb az, hogy egy játékos mennyit tud saját magával harcolni. Sok ember feladja, de te még egyet lépsz. Másnap pedig már kettővel többet, mint a többiek. Ezt kell kemény munkával elérnünk, minden játékosból kihozni a maximumot, ami nem könnyű feladat. Az életben az a filozófiám, hogy a legnagyobb feladat mindenki számára az, hogy saját magán tudjon változtatni, jobb és jobb emberré tudjon válni. De egy edzőnek nem csak ez a feladata, hanem a játékosaiért is felelősséggel tartozik, nekik is segítenie kell a fejlődésben. Volt, mikor azt éreztem, valaki jobb ember lett a közös munka során, változott, és ez fantasztikus érzés.
Nagyon sok minden változott az életedben, apa lettél, ikreitek születtek. Hogy élted meg ezt az időszakot?
Azt szokták mondani, hogy akinek szerencséje van a kártyában, annak nem lesz a szerelemben. A nyáron nagyon szép dolgok történtek a magánéletemben, kicsit aggódom is, mi lesz a munkában…A gyerekeket nagyon rég vártuk már, most ketten is vannak, Anna és Márkó, mi pedig még kezdő szülők vagyunk. Nagyon fontos változás számomra az is, hogy magyar állampolgár lettem, hiszen a feleségem magyar, és én is régóta szerettem volna már magyar lenni. A gyerekek Pécsett születtek, ez azt jelenti, hogy ők is kettős állampolgárok lesznek, magyarok és szerbek. Pécsett megtaláltuk az otthonunkat is. Most minden nagyon szép, ezt le kell kopogni!
Tovább a 3. részhez »
Zseljko Djokiccsal beszélgettünk a csapatról, a fiatalokról és a pályán kívüli élete nagy változásairól. Interjú vezetőedzőnkkel – 2.rész
