Útinapló 1.

Hosszú és fárasztó utazás után szerencsésen megérkeztünk Görögországba, Lefkadába, ahol csütörtökön egy fontos mérkőzés vár ránk.

Korán csörögtek az ébresztőre állított telefonok kedden reggel, hiszen percre pontosan 6:30-kor kigördült a csapatunkat szállító autóbusz a soproni hotel parkolójából. Kacifántos út vezetett Lefkadába, Budapest-Athén repülőjárat híján Bécs-Athén desztinációt választottuk, és a szokásosnál egy nappal korábban keltünk útra, hogy ne az utolsó pillanatra essünk be az Európa Kupa selejtezőnk görögországi helyszínére. A kiszámíthatatlan soproni határforgalom miatt indultunk el időben a bécsi repülőtérre, ám végül különösebb fennakadás nélkül jutottunk el Schwechatra. Így aztán jutott bőven idő a becsekkolásra és a csomagok feladására is, (egyedül rehabilitációs és orvosi felszerelésünket rejtő hatalmas pakk bizonyult túlsúlyosnak). Szinte pontosan, a kiírt menetrend szerint 11 óra 10 perckor emelkedett a levegőbe az Austrian Airlines Athénba tartó gépe, hogy aztán egy és háromnegyed óra múlva a görög fővárosban landoljon a „madár”. A repülőtéren és a repülőgépen is a járványügyi helyzet miatt FFP2-es maszkot kell hordani, az egyébként forgalmas reptereken is most érezhetően jóval gyérebb az utasforgalom. A hűvöskés, őszies otthoni reggel után ragyogó napsütés és 32 fok fogadott bennünket Athénban, helyi idő szerint 14 óra után kicsivel. Kis csapatunk védettségét igazoló papírjainak ellenőrzése után hamar buszra szálltunk. Athéni sofőrünk csak görögül beszél, de az első legfontosabb információk tolmácsolásában segítséget kaptunk egy kollégájától. Útközben egy gyors ebédünk volt, és a buszra visszautat görög darazsak nehezítették, küldöttségünk két tagjába bele is mártották a fullánkjukat, de szerencsére nem lett nagyobb baj belőle, a többiek messzire elkerülték a zsongó rajt. Görögország remek autópálya hálózattal rendelkezik, gyakorlatilag 390 km-nyi utunk nagy részét a sztrádán tettük meg, továbbra is ragyogó időben, jórészt a szeles Korinthoszi öböl és az olajfa ligetek mellett. Lassan kezdett besötétedni, letértünk az autópályáról, az utolsó 70 km már kicsit rázósabb utakon vezetett Lefkada szigetére.

A csütörtöki összecsapás helyszíne a Jón-szigetek egyike Görögország nyugati részén, valójában egy félsziget, amit a szárazfölddel egy felnyitható híd és egy mesterséges töltés köt össze. Koromsötét volt, mire 21 órakor Lefkada városába értünk, ahol először a szállodánktól távolabb eső étteremben szerettük volna eltölteni a vacsoránkat. Már-már célhoz is értünk, amikor két marcona görög rendőr állta utunkat, majd fel is pattantak a csapatunkat szállító autóbuszra. Tagolt, de világos angolsággal, határozottan a tudtunkra adták, hogy itt bizony mindenhol, beltéren kötelező a maszk viselése, még a különjáratú, csak a minket szállító autóbuszon is! Magyarországon már elszoktunk az efféle szigortól, így szót fogadtunk. Egy kellemes kerthelyiségben fogyasztottuk el két fogásos vacsoránkat, majd a szálloda felé vettük az irányt. Igen színvonalas helyen szállásoltak el bennünket, tágas, légkondicionált apartmanokban, nagyon kedves vendéglátókkal. Egy hosszú és fárasztó nap után mindenki gyorsan elfoglalta a szobáját, hogy nyugovóra térhessen.