- A mindent eldöntő, utolsó fordulóban nagyon nehéz volt játszanunk Andrea Barbour nélkül, kiváltképp egy ilyen motivált Somorja ellen. Az első félidőben különösen Nagy-Bujdosó révén nagyon eredményesen támadtunk, voltak szép szikrák ebben a szegmensben, de sajnos hátul rosszul zártunk ki, így második esélyből, valamint átmeneti, tranzíciós játékból sok közeli kosarat ért el az ellenfél. A nagyobb ritmusban játszó Somorjától 48 pontot kaptunk az első félidőben, ami egy idegenbeli összecsapáson azt jelenti, hogy fél lábbal már a sírban vagyunk. Félidőben próbáltuk rendezni a sorokat, cseréltünk védekezésben, de sajnos a harmadik negyed bevezető perceiben annyira szervezetlenül játszottunk támadásban, ami eladott labdákhoz vezetett, ezekből gólokat kaptunk, és ez akkora önbizalmat adott ellenfelünknek, ami ki is tartott a lefújásig – értékelt a szakvezető.
Azt nem lehet mondani, hogy nem harcoltak volna a pécsi lányok, de a keretében három amerikait és egy belga játékost foglalkoztató szlovák gárda ezen a napon egyértelműen a PEAC-PÉCS fölé nőtt. Ezzel csapatunk - talán a számára reálisabb - negyedik helyen kötött ki a rájátszás előtt. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nyáron új klubként alakuló csapat nem sztárjátékosok szerződtetésétől, hanem hosszú távú, tudatos munkától várja az előrelépést. Abnormális elvárás lenne feléjük az első három hely valamelyike, amelyre azért még így sem esélytelenek Nagy-Bujdosó Nóráék.
A magyar-szlovák középszakasz ezzel a balsikerű utolsó fordulóval lezárult a PEAC-PÉCS számára, amely több tanulságot is magában hordozott. Ezeket Zeljko Djokic így foglalta össze:
– Nem csak a somorjai vereségünk után, hanem már a sorozat megkezdése előtt is furcsán éreztük magunkat attól, hogy olyan csapatok ellen dőlhet el a magyar rájátszás rajtsorrendje, amelyek nem ugyanolyan téttel játsszák le ezt a periódust. El tudnám fogadni, ha olyan magyar csapat előz meg minket, amely az egymás elleni eredményekben jobb nálunk, de egy szlovák csapat elleni meccsen – amelyet három szlovák bíró dirigál, és fújja nekünk egymás után a lépéshibákat – elbukni, azt már nehezen. Nonszensz, hogy a mi csapatunknak már másodszor kell gesztust gyakorolnia a sorozat kiírója felé azzal, hogy elvállaltuk az utolsó élet-halál meccs lejátszását egy olyan csarnokban, amely tétmérkőzésekre nem volt hitelesítve. Két hete a mi Adria Liga Final Fourunkra nem voltak tekintettel, és pénteken kellett lejátszanunk a Kassa elleni meccsünket, majd másnap utazhattunk Újvidékre, és 24 órán belül játszanunk kellett. Máig kérdés, hogy ha normálisabban fel tudunk készülni az újvidéki tornára, hogyan alakul annak a végkimenetele… Tisztában vagyok vele, hogy a magyar-szlovák középszakasz kísérlet a szövetség részéről, csak nem tartom jónak, hogy több szponzor cég pénzét, befektetését teszik kockára. Sajnos mi ebből most rosszul is jöttünk ki. Sok dolgot kell változtatni azért, hogy életképesebb legyen ez a kísérlet. Számomra tulajdonképpen mindegy lett volna, hogy a PINKK-el, vagy a ZTE NKK-val kellett volna játszani, hiszen mi már az alapcéljainket elértük, bent vagyunk a legjobb hat között, megteremtettük az esélyt a jövő évi Európa Kupa szereplésre. Azt sajnálom viszont, hogy az esetleges négy közé jutás esetén nem a miénk lenne a pályaelőny az utolsó felvonásban – elmélkedett a PEAC-PÉCS vezető edzője.
A PEAC-PÉCS ezen a héten a szombattól Sopronban megrendezendő Magyar Kupa négyes döntőre készülhet, a junior játékosai nélkül, akik szerdától az országos korosztályos döntőn vesznek részt. A sokáig sérült Czukor Tünde már játszhatott Somorján, és szerdán kiderül, hogy Andrea Barbour betegsége milyen stádiumban lesz, lehet-e rá számítani a Magyar Kupa döntőjén.
A vasárnapi somorjai összecsapás után, amelyen eldőlt, hogy a PEAC-PÉCS nem tudja megőrizni a magyar bajnoki alapszakasz során – a talán túl előkelő – harmadik helyét Zeljko Djokic érezhetően csalódottan, kritikusan értékelt.
