Zseljko Djokics hazatért. Hétfőn délután kilenc év után újra edzést tartott Pécsett, a legendás Lauber Dezső Sportcsarnok falai között, alig egy nappal az olimpia befejezése után. A pécsi csapat régi-új edzőjével ültünk le egy rövid beszélgetésre.
- Nagy ambíciókkal kezdtem a munkát – vág bele az interjúba Zseljko, aki kipihente magát a nyáron, feltöltődött, sok időt tudott a családjával tölteni. - Amikor hétfőn beléptem a sportcsarnokba, úgy éreztem, hazajöttem, hiszen itt váltam edzővé. Előjött sok-sok emlék, a hangulat, amit a szurkolók varázsoltak a Lauberbe, az élmények, amiket 2004-ben a pécsi Euroliga Final Fouron is átéltem. Soha nem fogom elfeledni. Ha csak rágondolok, kiráz a hideg, ahogy a hatalmas tömeg áradt az utcákon a csarnok felé, ez nekem olyan, mint most Belgrádban egy Partizan Euroliga meccs. Rengeteget jelentett számomra akkoriban nézni Rátgéber László edzéseit, hallani azokat a mondatait, amiket a játékosainak mondott.
Később Zseljko is a felnőtt női együttes edzője lett Pécsett. Előbb Fűzy Ákos munkáját segítette, majd vezetőedzőként tevékenykedett, amíg ketté nem vált a régi klub és a Pécsi Egyetemi Atlétikai Club égisze alatt induló csapatnál folytatta tovább a munkát. – Sok minden történt akkoriban, az elmúlt, Szekszárdon töltött években az érzések a régmúlt kapcsán bennem is helyükre kerültek. Én most úgy jöttem vissza, hogy pécsi csapat edzője vagyok, a pécsi embereknek, Pécs városáért játszunk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az Universitas nevét viseljük, a város egyik ékköve a Pécsi Tudományegyetem, amelyik a legrégebbi intézmény nemcsak Magyarországon, hanem Európában is. Viselni a Pécsi Tudományegyetem nevét óriási felelősség is, kulturáltságot kell sugároznunk és képviselnünk egyetemi szinten, a nevünkhöz méltóan kell játszanunk. Nemcsak a városban tanuló egyetemistákhoz, hanem a pécsi emberekhez is szeretnénk közelebb hozni a csapatot, amely egy kiváló képzési központra, a Rátgéber Akadémiára épül szakmai oldalról, az itt nevelt játékosokkal dolgozik. Ez az egyik fő feladatunk és ezért is alkottunk egy olyan stratégiát, hogy sok magyar fiatallal és kevés külföldi játékossal vágunk neki a szezonnak. Örültem annak, hogy néhány szurkoló ott volt az első edzésünkön a Lauberben, voltak köztük, akiket régről ismerek, de olyanok is, akikkel még nem találkoztam. Váltottam velük néhány szót és ekkor érzem magamban legbelül, hogy talán lesz értelme a rengeteg munkának és bízom benne, hogy elérjük azt, hogy egykor tele lesz a csarnok, hiszen húsz évvel ezelőtt rengeteg ember szerette a női kosárlabdát itt a városban. Fontos feladat számomra is, hogy újra kialakuljon a kötődés a csapat és a szurkolók között, ezért is igyekszem olyan játékoskeretet kialakítani, ami hosszabb távon is együtt maradhat, ami a kötődést nagyban segítheti.
Vasárnap befejeződött a párizsi olimpia, amelyről csak hajszálnyival maradt le két felnőtt női válogatottunk, a hagyományos 5-5-ös és a 3x3-as. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy már most olimpikonok nevelésével büszkélkedhessünk, hiszen korábbi játékosaink közül például Kiss Virág mindkét szakág selejtezőjén részt vett, de Juhász Dorka is ott volt februárban a soproni megmérettetésen. Ahogy sokunkat, úgy Zseljko Djokic vezetőedzőt is megragadta az olimpiai hangulat, ami bő két héten át mindennapjaink részévé vált: - Az olimpia záróünnepélyét nézve éreztem azt, hogy mi egy új olimpiai ciklust fogunk hétfőn elkezdeni és ezt a játékosoknak is elmondtam a kezdés előtt. Nagyon motivál engem is az a gondolat, hogy akikkel majd együtt dolgozom, azok közül legyenek olyanok, akik négy év múlva a Los Angeles-i olimpián képviselik Magyarországot, mert egy labdán múlott az, hogy most Párizsban nem volt ott sem az öt-ötös, sem a 3x3-as válogatott. Tudom, hogy a játékosaimnak az olimpiára való kijutás egy nagy álom és cél, nekem pedig egy roppant inspiráló feladat, hogy ehhez hozzásegítsem őket.
Mindössze hat játékos kezdte meg a felkészülést hétfőn, amelyből ketten, Weninger Virág és Tóth Orsolya szerdától a 3x3-as válogatottal készül az Európa-bajnokságra. - Rövid lesz a felkészülésünk, ami négy hétre leszűkült. A szűk teljes együtt töltött felkészülési idő a bajnoki rajtig azért sem könnyű számomra, mert Studer Ágin kívül senkivel nem dolgoztam együtt még a mostani keretünkből. Szeretnék egy rendszert felépíteni, rövid idő alatt mindezt elsajátítani nem könnyű. Szeptember 2-től leszünk majdnem komplettek, onnan lesz még négy hét a szezon kezdésig. Beugrunk októberben egy olyan hónapba, ahol tíz-tizenegy meccsünk lesz szerda-szombat ritmusban folyamatosan. Nehéz a sorsolásunk, a legjobb magyar csapatok ellen is játszunk és az Európa Kupában is nagyon erős ellenfeleink lesznek és mindez valószínűleg sok nehéz szituációval is fog járni. Én azt vallom, hogy ezek a nehéz szituációk fognak a legjobban erősíteni bennünket, ebből fogunk tudni fejlődni. Ez a célunk, hogy fejlődjünk, és a szezon végén ott legyünk a legjobbak között.
