Hol és mikor ismerkedtél meg a sportággal?
Tízévesen ismerkedtem meg a kosárlabdával, akkor a bátyám már űzte ezt a sportot. Sok dologban követtem a testvéremet, és több sportág kipróbálása után elkezdtem én is labdát pattogtatni hobbi szinten, heti kétszer, nagyrészt velem egykorú fiúk között.
Mindig is kosárlabdázó szerettél volna lenni?
Nagyon sok sportágat kipróbáltam gyermekkoromban a kosárlabda előtt. Úsztam, majd két évig asztaliteniszeztem, aztán táncoltam hat évig, már versenyszerűen is. De mikor egyértelművé vált, hogy magasabb vagyok az átlagnál, más sportág után kellett néznem. Ekkor jött a kosárlabda, amelybe azonnal beleszerettem, hisz édesapámmal gyermekkorom óta sokat játszottunk labdajátékokat.
Hogyan alakult az eddigi pályafutásod?
Cegléden kezdődött, mikor az akkor még hobbi szintű kosárlabda-csapatot megkereste Földi Sándor és Krivacevic Dragoljub, hogy egy erős női utánpótlást szeretnének kiépíteni a városban. Mivel nagyon kedveltem a sportágat, nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget, és csatlakoztam a Ceglédi EKK csapatához. Először tőlük tanulhattam sokat, majd Mészárosné Kovács Andrea foglalkozott velem öt éven keresztül. Az alapokat, és sok-sok technikai elemet tőle tanultam meg, nagyon sokat köszönhetek neki. Már tizenöt évesen elkezdhettem az NB I. A-ban játszani, ami sokat jelentett számomra a fejlődésem szempontjából. 2011-ben Földi Sándor edzővel a KSC-Szekszárd egyesületéhez csatlakoztam, ahol sajnos nem sokáig tudtam a nagy múltú edzővel dolgozni, azonban nagyon szerettem Szekszárdot, és úgy gondolom, előre tudtam lépni technikailag és mentálisan is. Az elmúlt négy évben válogatott kerettagként járhattam az utánpótlás Európa-bajnokságokat. Tizennégy éves koromban, 2009-ben már az U16-os A-divíziós Európa-bajnokságon szerepelhettem és képviselhettem Magyarországot. 2010-ben megnyertük a szomorú előző évi kiesés után a B-divíziós Európa-bajnokságot, ennek a csapatnak pedig a kulcsembere lehettem. 2011-ben pedig Miskolcon volt az U18-as EB, ahol 5. helyezést értünk el. Tavaly pedig nagy szerencsémre Zseljko Djokiccsal dolgozhattam együtt az Eb-re való felkészülés során.
Van példaképed? Ki az a játékos, akire szívesen hasonlítanál?
Édesapám a példaképem, aki triatlonos múltja mellett négy diplomával rendelkezik, és a mai napig szeret olvasni, tanulni, és emellett erősen érdeklődik minden sportág iránt. Pszichológusként ő tanította meg, hogyan kezeljek mentálisan bizonyos helyzeteket, mind a mindennapi életben, mind a sportban. Nincs olyan játékos, akire tipikusan hasonlítanék, mert úgy gondolom, hogy mindenkinek más az egyénisége, a játékstílusa és mindenkinek különbözőek az ambíciói.
Mi az az esemény a játékos pályafutásod alatt, ami igazán emlékezetes a számodra?
A csapatbeli legnagyobb élményem az U16-os Európa-bajnokság, mikor a dobogó legtetején állhatunk és a sok küzdelem után végre miénk volt az elismerés. Az egyéni szinten pedig mikor 2010-ben már tizenhat évesen a junior bajnokság MVP-je, legtöbb lepattanó szerzője és legtöbb pontot dobója lehettem a Ceglédi EKK junior csapatának tagjaként.
Mik a jövőbeni terveid? Miben szeretnél fejlődni?
Fő célom a felnőtt magyar válogatottba való bekerülés. Szeretném, hogy egyre kiforrottabb és kiegyensúlyozottabb legyen a játékom, és úgy gondolom, még mindenben lépthetek előre technikailag és fejben egyaránt.
Miért pont Pécset választottad?
Több okból is kedvező számomra Pécs. Mindenképpen előre szerettem volna lépni, és fejleszteni a kosárlabdatudásom. De ami nagyon fontos volt számomra, hogy tavaly volt lehetőségem együtt dolgozni Zseljko Djokiccsal, és úgy gondolom, nagyon jól együtt tudtunk működni. Sokat tanultam tőle, talán mondhatom, hogy ennyire rövid idő alatt nála fejlődtem a legtöbbet, több területen is. Másrészt egy gyönyörű városban élhetek augusztustól és a híres Pécsi Tudományegyetemen el tudtam képzelni a továbbtanulásomat is.
Mit vársz a következő szezontól és a csapattól?
Úgy gondolom, nagy esélyekkel indulunk dobogós helyért mind a magyar-szlovák bajnokságban, mind az Európa Kupában. Remélem, hogy minél többet hozzá tudok tenni a csapat sikeréhez.
Hogyan telt a nyarad?
Négy év után először volt kicsit több pihenőm, amely abban segített, hogy a rám váró szezonra maximálisan ki tudjam magam pihenni és teljesen oda tudjam tenni magam a PEAC csapatában. A június végén megrendezett berlini nemzetközi torna óta már újra elkezdtem edzeni fokozatosan, hisz soha nem voltam a passzív pihenés híve, mindig mozgásra volt szükségem. Nagy izgalommal és várakozással állok neki a jövő szezonnak, és remélem, hogy sikerül kihozni magamból a tudásom legjavát!
A budapesti születésű Pap Regina az Atomerőmű KSC Szekszárd csapatától érkezett hozzánk, korábban a Cegléd együttesét is erősítette és többször is tagja volt az utánpótlás-válogatottaknak.
